A modern államiság történetének elengedhetetlen része az egyes országok közötti kétoldalú diplomáciai kapcsolatok kialakítása és fenntartása - és adott esetben, a helyzet elmérgesedését követően annak megszakítása.
A Dél-afrikai Köztársaság nagykövetsége Bissau-Guinea fővárosában, Bissauban. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban, amellyel visszatérünk a rövid nyári szünetünkről, néhány ilyen, megszakadt diplomáciai kapcsolatot mutatunk be nektek röviden.
Válogatásunk - mint mindig - most is szubjektív.
Mielőtt még a tárgyra térnénk, annyit hadd írjunk le, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszüntetése a második világháború óta a legritkább esetekben számít háborús cselekmény előjátékának - bár az oroszok idén februári ukrajnai inváziója pont ennek ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, mai válogatásunkban olyan esetek kaptak helyet, ahol ez (szerencsére) elmaradt.
Egyesült Államok - Irán
Az Egyesült Államok és Irán (akkoriban Perzsa) közötti kapcsolatok egészen a 18. század végéig nyúlnak vissza, a diplomáciai kapcsolatok felvételére azonban hivatalosan csak 1856-ban került sor, amikor Perzsia első nagykövete megérkezett washingtoni állomáshelyére.
A diplomáciai kapcsolatok felvétele során az érintett államok kölcsönösen elismerik egymás létezését, függetlenségét.
Az Egyesült Államok nagykövetségének épülete Teheránban napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Az első amerikai nagykövet 1883-ban kezdte meg perzsiai szolgálatát, az ezt követő évtizedek pedig csendes nyugalommal teltek a két ország kapcsolatában. A második világháborút követően, de különösen az amerikaiak által támogatott, sikeres 1953-as puccsot követően az 1950-es évektől Irán legfontosabb szövetségesévé az Egyesült Államok lépett elő, amelynek támogatásával a perzsa állam a térség egyik (ha nem a) legerősebb haderejét hozta létre.
A teheráni túszdráma idején az iráni kormányzat által támogatott helyiek elfoglalták az Egyesült Államok nagykövetségét, több, mint egy évre túszul ejtve a személyzetet. (forrás: Wikipedia)
A virágzó együttműködésnek az 1979-es iszlám forradalom vetett véget, amelyet követően az újdonsült vezetés által támogatott iráni diákok egy csoportja nemes egyszerűséggel elfoglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, túszul ejtve az ott dolgozó diplomatákat és családtagjaik egy részét. A 444 napig tartó túszdráma végén az amerikaiak elhagyhatták Iránt, a két ország közötti kapcsolatok azonban megszakadtak. Ezt követően (és azóta is) az Egyesült Államok érdekeit a teheráni svájci, míg Irán érdekeit a washingtoni pakisztáni nagykövetségen keresztül képviselik.
A diplomáciai kapcsolatok megszakadása esetén az érintett felek általában megbíznak egy harmadik országot, amelynek diplomatái azt követően segítik a két ország közötti kapcsolattartást.
Burkina Faso - Tajvan (Kínai Köztársaság)
Az 1970-es évektől, amikor az Egyesült Államok ráébredt, hogy a Kínai Népköztársaságból még akár kiváló szövetséges is lehet a Szovjetunió elleni hidegháborúban, a világ nagy része fokozatosan leépítette a diplomáciai kapcsolatokat a Kínát addig formálisan képviselő Kínai Köztársaság (Tajvan) kormányzatával - egy helycserés támadást követően így váltotta fel az ENSZ-ben Kína Kínát.
Caj Jing-ven tajvani elnök asszony Burkina Faso utolsó Tajpejbe akkreditált nagykövetével, Aminata Sana asszonnyal. (forrás: Wikipedia)
Számos ország azonban megtartotta kapcsolatait az azóta a nemzetközi közösség nagy része által Kína részének tekintett szigetországgal, többnyire politikai és gazdasági megfontolásból (a Vatikán például azért ismeri el a tajvani kormányt Kína törvényes képviselőjének, mert a szárazföldi Kínában nem bánnak a legjobban a római katolikus egyházzal).
Alpha Barry, Burkina Faso korábbi külügyminisztere 2016 és 2020 között. Hivatali ideje alatt váltott ismét hazája a nagyobb Kínára a diplomáciai kapcsolatok terén. (forrás: Wikipedia)
A két Kína közötti konfliktusban fontos szerep jut az ilyen, kisebb országok megnyerésének, amelyek közül nem egy fel is használja saját érdekében az elismerés-nem elismerés politikáját. Ezek közül is kiemelkedik Burkina Faso (korábban Felső-Volta), amely először 1961 és 1973 között tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Köztársasággal, majd ezt követően Pekinget ismerte el Kína törvényes képviselőjének két évtizeden keresztül. 1994-ben megint fordult a kocka, amikor Burkina Faso és Tajvan ismét egymásra talált (a következő években Tajvan 40-50 millió dollárnyi összeget fektetett be az afrikai országban). 2018 óta azonban ismét a "vörös" Kínának áll a zászló, amelyben szerepet játszhat az is, hogy Pekingnek több pénze van nemzetközi kapcsolatépítésre, mint kistestvérének.
Magyarország - Örményország
A magyarországi örmény közösség több száz éves múltra tekint vissza, a modern örmény államiság azonban csak a Szovjetunió felbomlását követően, 1991-ben vette kezdetét, ennek köszönhető, hogy a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételére is csak ekkor kerülhetett sor.
Ramil Səfərov, az azeri haderő alezredese, aki budapesti tanulmányai alatt meggyilkolta örmény katonatársát, Gurgen Magarjánt. Miután Magyarországon elítélték, Budapest kiadta Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hősként fogadták. (forrás: Wikipedia)
A következő két évtized viszonylag békésen telt - már ami a Magyarország és Örményország közötti kapcsolatokat illeti. Ebbe a diplomáciai állóvízbe dobott egy méteres méretes követ a magyar kormányzat, amikor 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak az itthon egy örmény katonatiszt megöléséért elítélt azeri katonát, akit aztán hazatérését követően nemzeti hősként ünnepeltek Bakuban.
Az azeri katona kiadása miatt a nicosiai magyar nagykövetség előtt tartott tüntetés. (forrás: Wikipedia)
Az akció után a jereváni kormány bejelentette a diplomáciai kapcsolatok megszakítását (pontosabban felfüggesztését) Magyarországgal, amely azóta sem állt helyre.
A kakukktojás
Egyesült Államok - Kuba
Az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában (miután utóbbi majd' hetven évig gyakorlatilag az előbbi kvázi félgyarmataként funkcionált) egyértelműen a Fidel Castro által szervezett forradalom hozta el a törést: nem sokkal hatalomra kerülését követően felmutatta nem is annyira virtuális középső ujját Washingtonnak, s gyorsan hozzálátott a kubai amerikai érdekeltségek felszámolásához (államosítással); ezután hamar hűvössé vált a két ország kapcsolata.
Kuba nagykövetsége Washingtonban. (forrás: Wikipedia)
Miután 1961 elején a CIA támogatásával emigráns kubaiak sikertelen partraszállást hajtottak végre a Disznó-öbölben, ténylegesen is megszakadt a diplomáciai kapcsolat a két ország között - a fagyos hangulatnak a másfél évvel későbbi kubai rakétaválság sem tett jót. 1977-ben Washingtonban a volt kubai nagykövetség épületében újraindult a munka: a hivatalosan a csehszlovák nagykövetség zászlaja alatt működő kubai szekció volt hivatott képviselni a szocialista állam érdekeit a demokrácia fellegvárában, miközben Havannában ugyanezt a feladatot - szintén 1977-től - a svájci nagykövetség látta el.
1991-től - mivel Csehszlovákia átállt a másik oldalra - Svájc látta el Kuba washingtoni képviseletét (is).
Az Egyesült Államok nagykövetsége Havannában. (forrás: Wikipedia)
Persze nem szerepelne a "kakukktojás" az alcímben, ha nem fordult volna (majdnem) minden jóra: 2015-ben az Egyesült Államok és Kuba kormánya megegyezett a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételéről, majd nem sokkal később mindkét országban megnyílt a másik ország nagykövetsége mindenki legnagyobb örömére - az egész folyamatot pedig Obama elnök 2016-os kubai látogatása koronázta meg.
Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök történelmi találkozója Havannában 2016-ban. (forrás: Wikipedia)
A havannai amerikai diplomaták azóta ürömöt is tapasztaltak: 2017-ben többen is ágynak dőltek egy rejtélyes, valószínűleg mikrohullámú eszközzel elkövetett támadás következtében.
