Ha a Google népszerű térképszolgáltatásának műholdas verzióját használva éppen Arizona felett barangolunk, a Tucson városa melletti Davis-Monthan Légibázist (Davis-Monthan Air Force Base) szemlélve furcsa kép tárulhat szemünk elé: több száz különböző típusú repülőgép - az apró kiképző repülőgépektől kezdve a vadászbombázókon és szállítógépeken át a nehézbombázókig - és helikopter "parkol" a sivatagi talajon, legtöbbjük szép, katonás rendben.
A világ legnagyobb repülőgéptemetője az arizonai Tucson melletti légibázison, közel ezeregyszáz hektáron terül el. (forrás: Wikipedia)
Mai barangolásunk során röviden ismerkedjünk meg ennek a repülőgéptemetőnek (aircraft boneyard) a történetével!
Az Egyesült Államok a második világháború alatt a világ legnagyobb légierejét építette fel - a harcok után azonban már nem volt szükség több tízezer repülőeszközre a béke korszakában. Egy részüket értékesítették szerte a nagyvilágban, egy részük (főleg a szállító gépek) civil szolgálatba állt, megint mások pedig alkatrészbázisként szolgáltak a még rendszerben maradó repülőgépek számára. Azonban még így is szép számmal maradt gépmadár, amelyet nem akartak aktív szolgálatban tartani, de az elbontásuk sem merülhetett fel, mert tartalékolni akarták őket; az ekkor még a hadsereg alárendeltségében működő légierő vezetése ezért egy helyet keresett, ahol tartós tárolásba helyezhetik a repülőket, hogy szükség esetén gyorsan aktív szolgálatba állíthassák azokat...
A második világháború végét követően több ezer rendszerből kivont repülőeszközt telepítettek a légibázisra - a hidegháború idején a lerakat mérete tovább nőtt. (forrás: Wikipedia)
...így esett 1946-ban a választás az Arizona állam délkeleti részén fekvő Tucson városa melletti Davis-Monthan Légibázisra (Davis-Monthan Army Air Field, 1947 után Davis-Monthan Air Force Base), elsősorban a környék száraz klímája miatt, amely lehetővé tette a repülőgépek szabad ég alatti tárolását (az alacsony páratartalom miatt az itteni levegő kevésbé korrodálja a fémet). A légibázison az aktív alakulatok mellett a kezdetektől egy külön egység foglalkozott az ide érkező, tárolni kívánt repülőgépekkel - napjainkban ez az alakulat a 309th Aerospace Maintenance and Regeneration Group névre hallgat; 1965-től már nem csak a légierő, hanem a haditengerészet és tengerészgyalogság aktív szolgálatból kivont repülőeszközei is az arizonai sivatagban leltek nem feltétlenül örök nyugalomra.
Az elterjedésüket követően helikoptereket is szállítottak ide.
A haditengerészet egyik lekonzervált SH-60 Seahawk helikoptere Tucson mellett. A száraz klíma ellenére további óvintézkedéseket is tesznek a még használható repülőeszközök védelme érdekében - ilyen a speciális ponyva és a nyílások elzárása, hogy ne juthasson be semmilyen szennyeződés a gép belsejébe. (forrás: Wikipedia)
Az itteni repülőgéptemető több funkciót is ellát napjainkban, ennek megfelelően az itt tárolt repülőgépeket többféleképpen kezelik. Vannak a tartós tárolásba helyezett repülőgépek, amelyek alkatrészeihez nem nyúlnak, gyakorlatilag egy ellenőrzést követően nem sokkal újra repülhetők (az azzal felszerelt repülőgépekből minden esetben eltávolítják a katapultüléseket, valamint leengedik a különböző folyadékokat). Aztán vannak azok a repülőgépek, amelyeket alkatrészbázisnak szánnak; ezeket tervszerűen szétbontják, a használható alkatrészeket pedig átadják az azt igénylő repülőalakulatnak vagy értékesítik külföldi vásárlóknak. A hidegháború végén a Szovjetunióval kötött leszerelési egyezménynek megfelelően itt került sor több, mint háromszáz B-52-es bombázó földi pályafutására - szétbontásukat az oroszok műholdakon keresztül ellenőrizték.
A hidegháború végén a szovjetekkel kötött egyezmény értelmében használhatatlanná tett B-52-es bombázók sokasága.
Az itt korábban tárolt F-4-es és F-16-os vadászbombázók közül több százat alakítottak át pilóta nélküli célgéppé.
Az első pilótanélküli célgéppé átalakított, QF-16-os jelölést kapó F-16-os vadászbombázó, itt még egy pilótával a fülkében. (forrás: Wikipedia)
Manapság közel négyezer különböző repülőeszköz pihen a Davis-Monthan Légibázis melletti repülőgéptemetőben, így ez a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Egy részük már soha többet nem fog repülni, vannak azonban teljes típuscsaládok, amelyek esetében erre megvan a lehetőség - vagy külföldre értékesítik őket, vagy pedig az esetleg balesetben elvesztett aktív példányok pótlására használják őket, mint arra nem egy alkalommal volt már példa korábban.
A Davis-Monthan Légibázis nem csak repülőgéptemető, hanem aktív alakulatok otthona is. A képen a 355. ezred (355th Wing) egyik A-10 Thunderbolt II csapásmérő repülőgépe. (forrás: Wikipedia)
Ezek a repülőgépek már nem repülnek sehová... (forrás: Wikipedia)
Magyarországon is volt már példa repülőképes eszközök rendszerből történő tömeges kivonására; legutóbb a MiG-21-es vadászrepülőgépek és a MiG-29-es vadászbombázók kerültek repülőgéptemetőbe - az Egyesült Államokkal ellentétben azonban itt nem sikerült megfelelő tárolásról gondoskodni, így mára ezek már csak jobbára fémhulladékként képviselnek értéket.
