A tepuik jellegzetes, Dél-Amerika északi részén előforduló, homokkőből felépülő táblahegyek, amelyek gyakran több száz méterrel emelkednek a környező térszín fölé; az egyik ilyen, a Guyanai-fennsíkból kiemelkedő hegynek köszönhetjük a világ legmagasabb vízesését is.
A mai írásunk főszereplőjének otthont adó, Venezuela délkeleti részén elhelyezkedő Auyán-tepui. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen egy rövid kirándulás a venezuelai Angel-vízeséshez!
A környék földrajza
A teljes hosszát tekintve 979 méter magas Angel-vízesés - a víz ebből 807 métert zuhan megszakítás nélkül egy sziklaperemig, ahonnan további 172 méter következik a hegy lábánál fekvő sziklamedencéig - Venezuela keleti részén, Bolívar szövetségi állam területén helyezkedik el.
Az Auyán-tepui vázlatos térképe, északi-középső részén az Angel-vízeséssel. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a környék földrajzát leginkább a Guyanai-fennsíkot uraló homokkő táblahegyek határozzák meg: az évmilliók során a víz elmosta a puhább kőzeteket, így kialakítva a hegyek közötti völgyeket és medencéket; utóbbiak növényzetét főleg trópusi őserdők, míg a fennsíkokat szavannák uralják, gyakran kizárólag erre a területre jellemző flórával és faunával.
Az Auyán-tepuihoz nem vezetnek modern utak; szárazföldön ilyen és ehhez hasonló ösvényeken keresztül lehet megközelíteni. (forrás: Wikipedia)
Az egyik ilyen fennsík az Auyán-tepui (vagy Ayán), ahol a Kerepacupai Merú nevű folyó ered, majd a sziklaperemnél alázúdul a közel egy kilométerrel alacsonyabban fekvő Ördög-szurdokba. A folyó később a Churúnba, abból a Carraóba torkollik, amely Venezuela legnagyobb folyamának, az Orinocónak a mellékfolyója.
A felfedezés története
A környék őslakos közösségei ismerték ugyan az Auyán-tepuit, de hiedelmeik miatt nem igazán közelítették meg azt. Habár Venezuela már 1830-ban elnyerte függetlenségét, de a közel egymillió négyzetkilométer területű állam nagy része még a 20. század elején is feltérképezetlennek számított.
A népesség nagy része - ahogy napjainkban is - az északi hegyvidékekben és tengerparton koncentrálódott.
1933 novemberében egy vállalkozó kedvű amerikai pilóta, James (Jimmie) Angel kétfedelű repülőgépe fedélzetén éppen feltérképezte Venezuela keleti részét (egész pontosan egy - állítólag - aranyban gazdag folyót keresett, hogy később ennek bányászatából meggazdagodhasson), amikor megpillantotta a levegőből a közel kilométer magas vízesést. Angel négy évvel később három útitárs (köztük a felesége) társaságában visszatért - ezúttal már egy egyfedelű, Metal Flamingo típusú repülőgéppel - a vízeséshez. Rövid idő múltán találtak egy leszállásra alkalmas területet; pontosabban csak a leszállásra volt alkalmas, ugyanis a mocsaras talaj miatt felszállni már nem tudtak.
James "Jimmie" Angel, az amerikai kalandor-pilóta, aki a világ számára felfedezte a vízesést. (forrás: Wikipedia)
Az így néhány naposra tervezett expedíció tizenegy napos dzsungeltúrává változott - a közvélemény már éppen lemondott róluk, amikor a kis csapat tagjai előkerültek az őserdőből. Néhány évvel később a venezuelai térképeken már Salto Ángel (azaz Angel-vízesés) névvel illették a természeti képződményt, amely így örök emléket állított az azt felfedező amerikainak.
Az Auyán-tepui masszív tömege az Angel-vízeséssel. (forrás: Wikipedia)
Jimmie Angel már a kezdetekkor úgy vélte, hogy a világ legmagasabb vízesését fedezte fel, de ezt csak jóval később, 1949-ben ismerték el a kutatók, amikor az első szárazföldi expedíció eljutott a környékre és pontos felméréseket végzett.
Napjainkig
A híres-neves repülőgép, amely több, mint harminc évig pihent az Auyán-tepui közelében. Napjainkban egy venezuelai repülési múzeumban tekinthetik meg a látogatók. (forrás: Wikipedia)
A felfedező repülőgépe egészen 1970-ig a tepui tetején maradt; Ekkor helikopterrel kiemelték, restaurálták, majd kiállították egy helyi repülőmúzeumban. Jimmie Angel egyébként 1956 decemberében, egy panamai kényszerleszállás során elszenvedett sérülések szövődményei következtében vesztette életét. Hamvait a levegőből szórták szét a róla elnevezett vízesés felett.
Az Angel-vízesés műholdfelvételen. (forrás: Wikipedia)
Az Angel-vízesés azóta Venezuela egyik legnépszerűbb turistalátványosságává vált, habár megközelítése ma sem sokkal könnyebb, mint közel száz évvel ezelőtt: az esős évszakban megduzzadó folyókon hajó segítségével lehet a közelébe jutni (és csodás felvételeket készíteni), illetve repülőgéppel vagy helikopterrel a magasból lehet megtekinteni a vízesést, amely az egyharmad magyarországnyi Canaima Nemzeti Park (Parque Nacional Canaima) területén található, és az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.
Napjainkban a legkönnyebben az esős évszakban a közeli Churún folyón lehet megközelíteni a vízesést, amely lehetőséggel turisták ezrei élnek is. (forrás: Wikipedia)
Az előző venezuelai elnök Hugo Chávez kísérletet tett a vízesés átnevezésére, mondván, hogy az őslakos közösségek már több ezer éve ismerték azt, így az amerikai pilótát nem lehet igazi felfedezőjének tekinteni; az elképzelést végül nem követte tett (habár sokszor hivatkoznak a Kerepakupai Merú néven is rá).
Zárásként itt egy légifelvétel a vízesésről:
