Mai posztunkban megismerkedünk az argentin haditengerészet San Juan nevű tengeralattjárójának történetével és pusztulásával - egy történettel, amelyben az emberi tragédiák mellett helyet kap a pénzhiány és a korrupció.
Az argentin haditengerészet (Armada de la República Argentina) egykori büszkesége, a San Juan tengeralattjáró. (forrás: Wikipedia)
Argentína szolgálatában
Az S-42 jelölésű, Argentína egyik tartományáról San Juannak elnevezett tengeralattjárót a TR-1700-as hajóosztály tagjaként a katona junta rendelte meg az 1980-as évek elején, építését pedig a nyugat-németországi emdeni hajógyárban kezdték meg 1982 tavaszán - pont akkor, amikor az ország véres háborút vívott a Falkland-szigetek birtoklásáért az Egyesült Királysággal.
A felszínen 2140, alámerülve pedig 2336 tonna vízkiszorítású, 66 méter hosszú tengeralattjáró fő fegyverzetét a hat darab vetőcsőből indítható huszonkét darab torpedó jelentette; a nagyjából negyven fős legénység irányításával optimális körülmények között a dízel-elektromos tengeralattjáró akár 15 ezer tengeri mérföldet is meg tudott tenni.
A tengeralattjáró a víz felszínén tartózkodva dízelhajtóműveit használva haladhatott, miközben ezek a hajtóművek töltötték az akkumulátor-telepeket - lemerülve aztán ezek a telepek szolgáltatták az energiát, de légperiszkóp (snorkel) használatával lehetőség volt a dízelmotorok víz alatti üzemeltetésére is.
Az eredetileg holland mérnökök által kifejlesztett, majd széles körben először a második világháborús német tengeralattjárókon alkalmazott légperiszkóp (snorkel) lehetővé teszi, hogy víz alatt is üzemeltessék a nagy levegőigényű dízelmotorokat. A rendszer hátránya, hogy a tengeralattjáró periszkópmélységnél mélyebbre nem merülhet használata közben, így könnyebben felfedezhető. (forrás: Wikipedia)
A tengeralattjárót végül 1983 júniusában bocsátották vízre, az ilyenkor szokásos teszteket és próbautakat követően pedig 1985 novemberében hivatalosan is hadrendbe állították. A TR-1700-as osztályba eredetileg jóval több tengeralattjáró tartozott volna, de végül csak a San Juan és testvérhajója, a Santa Cruz (S-41) elkészítésére jutott pénz. A következő évtizedek jobbára nyugodt, eseménymentes szolgálattal teltek a San Juan és legénységei számára (1994-ben azonban egy amerikaiakkal közös gyakorlaton sikerült "elsüllyeszteniük" egy erősen védett parancsnoki hajót); 2008-ban megkezdődött a tengeralattjáró felújítása, amely után végül 2013-ban állt ismét hadrendbe.
Az argentin tengeralattjáró-fegyvernem teljes pompájában: a 2015-ös felvételen az összes argentin tengeralattjáró látható (a San Juan és a Santa Cruz mellett a szintén német gyártmányú Salta (S-31) hajózik a tengeren. (forrás: Wikipedia)
Az utolsó út
2017 novemberében a San Juan egy nagyszabású tengeri hadgyakorlaton vett részt (a gyakorlat az elmúlt harminc év egyik legnagyobbja volt Argentínában), amelyet követően a déli Ushuaia városában kötött ki. A rövid itt-tartózkodást követően a hajó és legénysége útnak indultak honi kikötőjük, Mar del Plata felé. November 15-én reggel (amikor a San Juan utoljára lépett kapcsolatba a parancsnoksággal) a hajó kapitánya, Pedro Martín Fernández az akkumulátortérben keletkezett tűzről adott jelentést, amelyet feltételezése szerint a légperiszkópon át oda bejutott tengervíz okozhatott. A San Juan ekkor nagyjából 450 kilométerre keletre tartózkodott Chubut és Santa Cruz tartományok partjaitól.
A kérdéses területen ekkor nagyon viharos volt az időjárás, a felszínen tartózkodó tengeralattjárót több méteres hullámok dobálták.
A San Juan útvonala és elsüllyedésének helye. (forrás: Wikipedia)
Ezt követően a tengeralattjáró nem jelentkezett az előírt időpontban, így november 17-én hivatalosan is eltűntnek nyilvánították, s megkezdődött Argentína történetének legnagyobb tengeri kutató-mentő művelete, amely gyorsan nemzetközi keresőakcióvá szélesedett: a szomszédos Chile, Uruguay és Brazília részvétele mellett hamarosan amerikai, brit (!) és tucatnyi másik állam és szervezet repülőgépei és hajói is csatlakoztak a San Juan felkutatását célzó művelethez, eredményt azonban nem tudtak elérni. Az argentin haditengerészet néhány nappal később bejelentette, hogy a tengeralattjáró tervezett útvonalán egy víz alatti robbanást észleltek; ezt követően letettek arról, hogy a negyvennégy fős legénységből bárkit életben találhatnak, november 30-án pedig hivatalosan is halottá nyilvánították őket.
A kutatásban számos nemzet vett részt; a képen az orosz haditengerészet mélytengeri kutatóegysége látható. (forrás: Wikipedia)
A hajó fedélzetén tartózkodott az argentin haditengerészet első női tengeralattjárós tisztje, Eliana Krawczyk korvettkapitány is.
Argentína első női tengeralattjárós tisztje, Eliana Krawczyk korvettkapitány. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófa után
A legénység családtagjai már az első pillanattól kezdve magyarázatot követeltek, a haditengerészet és a védelmi minisztérium illetékesei azonban nem bizonyultak a legmegfelelőbb partnernek; kitérő válaszaik mellett sokszor nem is adtak tájékoztatást arról, hogy mi és miért is történik pontosan.
Mauricio Macri akkori elnököt tájékoztatják a katasztrófa részleteiről. Az elnök később nem volt túlzottan együttműködő az áldozatok hozzátartozóival. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófa után az argentin törvényhozás egy kétkamarás vizsgálóbizottságot állított fel, amely emberi mulasztások és technikai problémák kombinációját határozta meg annak okaként; e szerint a fő kiváltó ok a tengervíz akkumulátortérbe jutását követően felcsapó tűz volt, amely után a legénység már nem tudott úrrá lenni a végzetes események láncolatán.
A San Juan a honi kikötőjében. Utolsó útjáról soha nem tért haza. (forrás: Wikipedia)
Ahogy az egy ilyen súlyos katasztrófa esetén lenni szokott, rögtön összeesküvés-elméletek sokasága látott napvilágot arról, mi is történhetett a San Juannal. E magyarázatok között találkozhatunk az egyébként tapasztalt parancsnok dilettáns hozzáállásától kezdve a nem megfelelő minőségben végrehajtott felújításon át egészen olyan teóriákkal is, hogy valójában brit helikopterekről ledobott mélységi bombák okozták a hajó és legénysége vesztét.
Egy évvel a tragédiát követően, 2018 novemberében végül 900 méteres mélységben rábukkantak a tengeralattjáró maradványaira; felszínre hozatala azonban a mai napig nem történt meg, ugyanis Argentína nem rendelkezik ilyen eszközökkel, és az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy mást bízzanak meg a költséges vállalkozással.
A tengeralattjáró roncsát végül megtaláló amerikai mélytengeri kutatóhajó, a Seabed Constructor. (forrás: Wikipedia)
Ugyan a legénység tagjainak hozzátartozói beperelték a haditengerészetet amiatt, hogy szerintük a tengeralattjáró elsüllyedésének okait igyekeztek eltitkolni és szándékosan félretájékoztatták a közvéleményt, az ügyben a mai napig nem született ítélet; a felújításban részt vevő argentin és német cégek kapcsán felmerült a korrupció gyanúja és az, hogy a spórolás miatt nem megfelelő minőségű alkatrészeket szereltek be, illetve nem a teljes akkumulátor-blokkokat cserélték ki, hanem csak egyes cellákat - de valószínűleg a vadonatúj cellákat ugyanúgy kisütötte volna a tengervíz, mint a régieket.
Az argentin titkosszolgálat egyébként - az elnök védelmére hivatkozva - számos hozzátartozó telefonbeszélgetéseit hallgatta le és törte fel telefonjaikat, hogy beszélgetéseiket olvashassák.
Az argentin tengeralattjáró-fegyvernem parancsnoki épülete. Az országnak jelenleg nincsenek aktív tengeralattjárói, pedig a hosszú partvonal és tengeri felségterületek hatékony ellenőrzéséhez elengedhetetlenek lennének. (forrás: Wikipedia)
Azon túl, hogy 2017 decemberében a védelmi miniszter menesztette a haditengerészet és a tengeralattjáró-fegyvernem parancsnokait, személyi felelősségre vonás szintén nem történt a mai napig; annyi bizonyos, a San Juan tragédiája egy időre az argentin tengeralattjáró-fegyvernem működésének végét jelenti, ugyanis a katasztrófát követően a flotta megmaradt két tengeralattjáróját leállították, s felújításukig nem is futhatnak ki a nyílt tengerre - erre viszont a de facto gazdasági csődben lévő országnak még jó darabig nem lesz pénze...
