Közhelyszerű állítás, hogy szinte nincsen olyan lakott helye a Földnek, ahol egy véletlenszerűen eldobott tégla ne találna fejen legalább egy magyart; közhelyszerű állítás, hiszen a modern világban már nagyon könnyen útra kelhetünk, bejárhatjuk bolygónkat - él azonban Afrikában egy magát magyarnak valló közösség, amely nem mostanában szakadt távol hazánktól, hanem évszázados múltra tekint vissza.
Naplemente a Nasszer-tó víztükrén át - az 1950-es évek egyiptomi gátépítési programja alapjaiban változtatta meg a helyiek életét. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg a magyarabok (vagy magyarábok) történetével!
Az Oszmán Birodalom árnyékában
A késő középkori Magyar Királyság másfél évszázadon át vívott élet-halál harcot az Európában terjeszkedni kívánó Oszmán Birodalommal; a hosszú küzdelemben számos, szívünknek és kollektív emlékezetünknek kedves siker született, az 1526-os mohácsi csata után azonban végleg megpecsételődött az ország sorsa: Magyarország nagy része török megszállás alá került.
A hosszú háborúskodásban persze nem csak véres hadjáratok és várostromok jellemezték az összecsapásokat; a törökök sokszor rablóportyákat tartottak a határ menti régiókban, ahonnan nem csak földi javakkal, hanem - ezerszámra - rabokkal is távoztak. A rabok egy részét később váltságdíj fejében szabadon bocsátották, a fiatal fiúk többségét azonban egyszerűen besorozták az Oszmán Birodalom hadseregébe.
Fiúgyermekek felvételi eljárása a janicsárok közé egy 1558-as török miniatúrán ábrázolva. (forrás: Wikipedia)
Az úgynevezett janicsárok között tehát szép számmal akadtak Magyarországról származó harcosok már a 16. század elején is, akik aztán az egyre terjeszkedő birodalom számos ellensége ellen küzdöttek három kontinensen. Leszerelésüket követően egy részük a birodalom európai területein telepedtek le, s persze volt olyan, aki a forróbb klímát preferálta...
Új élet a sivatag közepén
A pontos történetük nem ismert, azonban a mai magyarabok eredetmondái szerint őseik I. Szelim szultán hódító hadseregével érkeztek Egyiptomba a 16. század elején, a győztes hadjárat után egy részük pedig részt vett egy alexandriai zendülésben, amely után menekülni kényszerültek. Jelenlétüknek írásos emlékei is akadnak, egy Jeruzsálembe látogató ferences szerzetes ugyanis 1516-ban beszámolt róla, hogy beszélt a török haderőben szolgáló magyar származású katonákkal.
A legendák szerint vezetőjük egy Ibrahim el-Magyar (Ábrahám, a Magyar) nevű katona volt.
A szultán testőrségébe tartozó íjász janicsárok a 16. század második felében. (forrás: Wikipedia)
A dezertált katonák végül a Nílus felső folyása mentén, a mai Egyiptom és Szudán határvidékén telepedtek le, s idővel alapítottak családot Vádi-Halfa (وادي حلفا) térségében. Egy másik csoportjuk, az asszuáni magyarabok történetei szerint az ő elődeik a Mária Terézia vezette Magyarországról menekültek el, mert nem akartak lemondani iszlám hitükről, márpedig így nem maradhattak a Habsburg Birodalomban.
Újabb kutatások szerint a magyarabok felmenői között nem csak magyar, hanem délszláv (bosnyák, szerb) katonák is lehettek.
A magyarab (vagy magyaráb) kifejezés egyébként nem a "magyar" és "arab" szavak összevonásával jött létre: az "-ab" végződés núbiai nyelven ugyanis törzset jelent, vagyis a magyarab kifejezés jelentése "magyar törzs".
A modern korban
A modern kori Magyarország számára Almásy László Afrika-kutató "fedezte fel" a magyarabokat a Núbiában tett látogatása alkalmával. Almásy a magyarabok több vezetőjével is beszélt, s szóba került egy állandó képviselet létesítése is az őshazában - erre azonban a rövidesen kitörő második világháború miatt már nem került sor.
Almásy László (b) és társa, Zichy Nándor 1931-ben első repülős expedíciójuk előtt. (forrás: Wikipedia)
A szocialista időkben nem fordítottak különösebb figyelmet a távolba szakadt rokonokra, habár közösségük ekkor szenvedte el a legnagyobb csapást: az Asszuáni-gát építése miatt mind Egyiptomban, mind Szudánban számos településük került víz alá: az egyiptomi magyarabok négy falvát később más helyen újjáépítették, míg a szudániak egy részét a távoli etióp határ térségébe telepítették át.
Az RR Hotel épülete a régi Vádi-Halfában 1936-ban. Az Asszuáni-gát építése miatt ez is víz alá került. (forrás: Wikipedia)
Az 1950-es évek végétől újonnan felépített Vádi-Halfa központja napjainkban. A település máig a szudáni magyarábok egyfajta központjaként funkcionál. (forrás: Wikipedia)
A rendszerváltást követően számos magyar kutató kereste fel a szudáni magyarab közösséget, s az 1990-es évek végétől újra sor került a szorosabb kapcsolatfelvételre (a magyarabok vezetői például ellátogattak Budapestre); napjainkban a két országban nagyjából 10-12 ezer magyarab él. Közösségeik fennmaradásának nem tesznek jót az egyre nehezebb gazdasági körülmények, de a Szudánban 2023 óta újból dúló polgárháború sem.
A magyar feje kemény, mint a kő.
- egy magyarabokról szóló közmondás
Zárásként itt egy Vujity Tvrtko-féle dokumentumfilm a magyarabokról:
