Blogunk képzeletbeli hasábjain néhány évvel ezelőtt foglalkoztunk a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának egyik következményével, az érintett területről kitelepítettek otthonaként megalapított új atomvárossal, Szlavuticcsal. 

Az egykor Lenin nevét viselő csernobili atomerőmű új szarkofágja (avagy Új Menedék), még a 2022 előtti "békeidőkben". (forrás: Wikipedia)

Mai írásunkban pedig - a katasztrófa negyvenedik évfordulójának apropóján - bemutatjuk a közelmúlt egyik szomorú eseményének, a 2022-es csernobili csatának a rövid történetét.

Tiltott zóna

1986. április 26-án a csernobili Lenin atomerőmű négyes blokkjában a személyzet dilettáns hozzáállása, valamint a reaktor félretervezése következtében bekövetkezett a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófája; a reaktor a levegőbe repült, az erőmű környékét (később pedig a fél kontinenst) sugárzó részecskék tömege lepte el. A szovjet hatóságok - a bolsevik mentalitáshoz híven - először titkolni, majd bagatellizálni próbálták az esemény súlyosságát, nem sokkal később azonban már az egész világ tudott róla, hogy nagy a baj.

A csernobili atomerőmű-baleset a szovjet-bolsevik "mi mindig mindent jól csinálunk, nem hibázhatunk" propaganda látványos kudarca is volt. Az 1986. április 26-án éjjel bekövetkező robbanás teljesen elpusztította a létesítmény négyes reaktorát, évszázadokra beszennyezve a környező területeket. (forrás: Wikipedia)

A szovjet hatóságok végül a katasztrófa következményeinek felszámolására tett intézkedések részeként először az erőműtől alig három kilométerre fekvő ötvenezres várost, Pripjatyot, később pedig a sugárzás által leginkább érintett, a komplexum harminc kilométeres körzetében fekvő települések többségét is kiürítették; több százezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát, az így létrehozott lezárt zónába pedig csak különleges engedély birtokában lehetett belépni.

Az atomerőmű körül létrehozott 30 km-es zóna (vagy tiltott zóna) egyik bejárati ellenőrzőpontja Ukrajnában a 2010-es évek elején. (forrás: Wikipedia)

A Szovjetunió 1991-es megszűnését követően a tiltott zónán (ukránul Зона відчуження Чорнобильської АЕС, fehéroroszul Зона адчужэння Чарнобыльскай АЭС) osztozó Ukrajna és Fehéroroszország hatóságai fenntartották a korlátozásokat, az 1990-es évektől azonban beindult a katasztrófaturizmus; évről évre egyre több ember látogathatta meg a szellemtelepüléseket, életre szóló élményt (és nem egyszer sugárdózist) szerezve ezzel.

A 21. században

A tiltott zónát az évtizedek során lassan visszahódította a természet. (forrás: Wikipedia)

Miközben Pripjatyot és a többi települést szépen-lassan visszahódította a sugárcsapásból magához térő természet, gondoskodni kellett az 1986-ban egy ideiglenes szarkofággal a külvilágtól elszigetelt négyes reaktor további védelméről: a gyorsan felépített, egyre romló állapotú első szarkofág fölé egy vadonatúj, sokkal biztonságosabb védőépítményt álmodtak a tervezők, ám mivel Ukrajna már a 2000-es évek elején is szegényebb volt, mint a templom egere, ráadásul a korrupció már akkoriban nemzeti sportnak számított, ezért a költségek döntő részét az Európai Unió állta.

Az új szarkofág építés közben a 2010-es évek közepén. Az eredeti, szovjet szarkofág állapota ekkorra már nagyon leromlott. (forrás: Wikipedia)

Az öt évig tartó építkezés után az új szarkofágot végül 2016-ban tolták a létesítmény fölé, az eredeti tervek szerint az építmény további száz évig biztosította a négyes reaktor elszigetelését a környezettől. A korábban működő három reaktor közül az utolsót 2000-ben leállították, azóta az erőmű területén a leszerelést és állagmegóvást végző személyzet tartózkodik, akik váltásáról rendszeresen gondoskodnak. 

A 2020-as évek elején számos erdőtűz tombolt a tiltott zónában. (forrás: Wikipedia)

Romló biztonsági helyzet

A Krím félszigetet "felszabadító", azonosítójelzések nélküli "kis zöld emberkék". A döntően oroszok által lakott félsziget elfoglalása az első lépés volt Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna elleni agressziójában, melynek fő célja Moszkva befolyásának Ukrajna feletti visszaállítása és az egykori szovjet nagyhatalmiság újbóli megteremtése lett volna. (forrás: Wikipedia)

2014-ben a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország úgy döntött, hogy ideje hozzálátni a régi szovjet orosz befolyás újbóli kiterjesztésének Ukrajnában. Ennek első lépéseként a nyugatbarát kijevi forradalmat (vagy "forradalmat", a híres-hírhedt Euromajdant) ürügyként felhasználva elfoglalták a Krím félszigetet, majd orosz támogatással polgárháborút robbantottak ki Kelet-Ukrajnában, amely néhány hónap után egyfajta állóháborúvá dermedt.

A Donbaszban 2014 után véres állóháború bontakozott ki. (forrás: Wikipedia)

Közel nyolc évig érdemi fordulat nem következett be; Donyeck és Luhanszk de facto függetlenséget élvezett Ukrajnától, miközben Oroszország hivatalosan nem ismerte el ezen két "ország" "függetlenségét". 2021 végén aztán jelentős csapatösszevonásokba kezdett Ukrajna határai mentén (ehhez felhasználva a Moszkvával szövetséges Fehéroroszország területét is).

Oroszország 2021-ben a teljes körű inváziót előkészítendő közel kétszázezer katonát vont össze Ukrajna körül. (forrás: Wikipedia)

2022 februárjában végül elérkezett a töréspont ideje: Oroszország előbb elismerte a szakadár kelet-ukrajnai "köztársaságok" függetlenségét, majd a velük kötött védelmi egyezményekre hivatkozva előbb nyíltan bevonult e régiókba, majd február 24-én hivatalosan is megkezdte Ukrajna invázióját. A csernobili tiltott zóna védelméért ukrán részről ekkor a csendőri feladatokat (is) ellátó Nemzeti Gárda egyik, vegyivédelmi feladatokra szakosodott zászlóalja volt a felelős az erőmű nagyjából kétszáz fős biztonsági személyzete mellett.

A régen Belügyi Csapatok névvel illetett, csendőri feladatokat ellátó Nemzeti Gárda volt felelős Csernobil és térségének védelméért. (forrás: Wikipedia)

A csernobili övezetet védő nemzeti gárdista zászlóalj felvarrója. (forrás: Wikipedia)

Csernobil elfoglalása

Az ukrán fővárostól, Kijevtől alig 130 kilométernyire északra fekvő tiltott zónának megvolt az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a metropoliszt bekeríteni szándékozó ellenségnek mindenképpen át kellett rajta haladni. S az oroszok, ha már úgy alakult, nem csak áthaladtak, hanem át is vették az ellenőrzést a zóna felett.

2022 márciusa és februárja folyamán Ukrajna számos pontján lehetett orosz csapatokkal találkozni. Az orosz tervek szerint egy villámháborús akcióval kényszerítették volna térdre Ukrajnát, lefejezve annak vezetését és kész helyzet elé állítva a világot - nos, mint azt ma már tudjuk, beletört a bicskájuk a nyugati támogatást élvező ukrán védelembe. (forrás: Wikipedia)

Február 24-én hajnalban az oroszok villámháborúra emlékeztető csapássorozattal megkezdték a nyílt háborút Ukrajna ellen; a légitámadásokkal párhuzamosan három irányból (délről, keletről és északról) nagy erejű harccsoportok lépték át a határokat és a fegyverszüneti vonalakat. Fehéroroszország felől a Kijev irányába előrenyomuló orosz csapatok először Vilcsa (Вільча) falunál léptek be ukrán területre, délután két órára pedig már az erőmű központi adminisztrációs épületénél voltak.

Az ukrán-fehérorosz határ térségében lévő tiltott zónát egyfajta felvonulási terepként használva az oroszok észak felől is igyekeztek bekeríteni az ukrán fővárost, Kijevet. (forrás: Wikipedia)

Az egykor az erőmű dolgozóinak otthont adó Pripjaty ma már szellemváros. 2022 márciusában több héten át állomásoztak a környéken orosz csapatok. (forrás: Wikipedia)

A csak könnyűfegyverzettel bíró ukrán gárdisták nem tudtak érdemi ellenállást kifejteni a páncélosokkal megtámogatott oroszokkal szemben, így nem sokkal később letették a fegyvert, az erőmű irányítását pedig az oroszok vették át; az erőmű polgári személyzete a helyén maradt (sok választásuk nem volt...), s a továbbiakban is végezte napi munkáját, a váltásról azonban szó sem lehetett.

A csernobili táborozást orosz szemszögből bemutató hongkongi riport. (forrás: Youtube)

Az oroszok a sugárzási viszonyokat figyelmen kívül hagyva átvágtattak a zónán, hogy mielőbb Kijev alá érjenek; mint ismert, az ukrán főváros elfoglalását, valamint az ukrán vezetés lefejezését célzó műveletük végül kudarcba fulladt, ám a következő hetekben orosz ellenőrzés alatt állt a zóna, benne az erőművel és a szellemvárosokkal.

A kivonulás után

Mint írtuk volt, az oroszok bicskája beletört az ukránok ellenállásába, így 2022 márciusának végén a Kijev környékén álló csapataik kivonásába kezdtek. Nem sokka később, április elején az utolsó orosz erőket is kivonták a tiltott zónából, ahol a visszatérő ukránok szerint az oroszok a sugárzás által legsúlyosabban érintett területeken is erődítési munkákat folytattak.

A kivonuló oroszok által hátrahagyott "emléktárgyak". (forrás: Wikipedia)

Az orosz inváziót követően a tiltott zóna területén jelentősen megnőtt a háttérsugárzás, amely elsősorban annak tudható be, hogy az átvonuló menetoszlopok útvonalának kijelölésekor nem vették figyelembe a sugárzási viszonyokat, így hatalmas mennyiségű sugárzó port vertek fel az elhaladó járművek. A megszállás egy hónapja alatt nyugati becslések alapján több, mint százmillió USA dollár értékű berendezés pusztult el, vagy kélt lába...

A drón becsapódásának pillanata. (forrás: Wikipedia)

A tiltott zóna legsúlyosabb eseménye a háború során mégsem az orosz megszállás volt, hanem egy dróntámadás, amely 2025. február 14-én érte a vadonatúj szarkofágot; azon az éjjelen Oroszország egy újabb, masszív légitámadást hajtott végre Ukrajna ellen, ennek része volt egy robbanófejjel felszerelt drón is, amely lyukat ütött a szarkofág burkolatán.

A drón becsapódása után az új szarkofág burkolata egy ideig lángokban állt. (forrás: Wikipedia)

Az esemény után a sugárzás nem nőtt, meg, ugyanakkor a becsapódás jelentősen gyengítette az építmény szerkezetét, amelyet elsősorban az időjárási és természeti körülmények ellen terveztek, nem pedig közvetlen dróntámadás elviselésére. Az ukránok váltig állították, hogy az oroszok voltak, amit az oroszok természetesen csípőből tagadtak, s Ukrajnát vádolták zavarkeltéssel.

A burkolaton keletkezett lyuk jelentősen csökkentette a létesítmény szigetelőképességét. (forrás: Wikipedia)