Idén tavasszal volt huszonöt éve, hogy elkezdődött második világháború utáni kollektív történelem egyik (ha nem a) legsúlyosabb emberiség elleni bűncselekménye: egy kicsiny kelet-afrikai ország, Ruanda ekkor került fel a nemzetközi térképre - a "Tovább" gomb után bemutatott események egyben ékes példaként szolgálnak arra, milyen az, amikor a nemzetközi közösség teljes csődöt mond.
India és Pakisztán immáron hét évtizede ősellenségnek tekinthetők - kapcsolatukra az hosszú hidegháború (egy-két forró szünettel), a vallási ellentétek és a vitás határok mellett immáron egymás kölcsönös elpusztításának lehetősége (és igénye) is rányomják bélyegüket.
Van azonban egy mindennapos ceremónia, amely a várakozásokkal ellentétben teljesen békésen zajlik le. Nézzünk szét India és Pakisztán határán!
Magyarországon már megszoktuk, hogy a közúti közlekedésben a "jobbra tarts!" elve érvényesül: ennek megfelelően a járművek kormánya a bal oldalon van (kivéve ha most vettük a járgányt Angliában) - de nem volt ez mindig így: Közép-Európában utolsóként lángoktól ölelt kis hazánk váltott a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira a második világháború előestéjén, 1941-ben.
Az utóbbi évtizedekben kevés példa van az ilyen menetirány-váltásokra a közúti közlekedésben - ezen kevesek közül nézünk meg mai posztunkban hármat.
Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk részeként (illetve egy azon kívüli poszt keretein belül) már foglalkoztunk Oroszország különleges közigazgatási egységeivel.
Mai posztunkban a Tuvától (orosz szemszögből) kőhajításnyira fekvő Zsidó Autonóm Területet nézzük meg közelebbről.
Hosszú hónapokkal (na jó, több, mint egy évvel) ezelőtt az egyik első posztunkban már bemutattuk, hogy a brazil haza hős katonái milyen dicső tetteket hajtottak végre a második világháborúban. Mai írásunkban egy másik latin-amerikai hatalom, Mexikó háborús útját járjuk körbe.
Mai posztunkban - fél lábbal legalábbis - ismét kilépünk a világűrbe, hogy megismerkedjünk modern világunk egyik elengedhetetlen kellékével, a műholdas helymeghatározással és az ezt kiszolgáló (pontosabban lehetővé tevő) különböző rendszerekkel.
Nem is szaporítjuk a szót: a "Tovább" gomb után felfedezzük a GPS és társainak világát.
Miután a minisorozatunk első részében bemutattuk az apartheid kialakulását, a másodikban pedig röviden betekintettünk Dél-Afrika külhoni kalandozásaiba, a harmadik, befejező részben megnézzük, hogyan szűnt meg Földünk mostanáig utolsó, államilag támogatott faji szegregációra épülő rendszere.
Az apartheidet bemutató minisorozatunk első epizódjában (miután röviden bemutattuk az előzményeket) láthattuk, hogyan alakult ki és élte virágkorát a szegregációra és faji alapú elnyomásra épülő dél-afrikai fehér diktatúra.
Mai posztunkban megnézzük, hogy milyen volt a dél-afrikai haderő (amelyre a kormány nagyban támaszkodott a rendszer fenntartásában), és utánajárunk, miért kellett dél-afrikai fehér sorkatonák tízezreinek a hazától több ezer kilométerre, a szavannán és bozótosban harcolni.
A Barangolás Blog számos posztjában foglalkoztunk már ilyen-olyan módon a dél-afrikai apartheid rendszerével, valamint betekintettünk Rodéziába, ahol a ma bemutatotthoz nagyon hasonló rendszer épült ki. Most elérkezett az idő, hogy kicsit részletesebben is megnézzük, milyen volt a faji elkülönítés politikája az afrikai kontinens legfejlettebb és egyik leggazdagabb államában.
Két Háromrészes írásunk első epizódjában nézzük meg, hogyan alakult ki és miként élte virágkorát az apartheid.
Blogunk képzeletbeli hasábjain csak nagyon-nagyon ritkán foglalkozunk magyar témákkal. Mai posztunknak is csak a kiindulópontja lesz lángoktól ölelt kis hazánk (pontosabban fővárosunk), a fő célpont pedig az Egyesült Államok (és bónuszként a Sínai-félsziget). Vágjunk is bele!
