Elérkezett a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét - ennek apropóján a Barangolás Blog szerkesztősége egy igazán húsvéti tematikájú írással jelentkezik, melyben szép számmal lesznek nyulak, bár nem a megszokott formában.
Következzen a nagy új-zélandi húsvéti nyúlvadászat története!
Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk harminckilencedik részében újra ellátogatunk a Karib (Antilla)-tenger térségébe, hogy megismerkedjünk egy kicsiny szigetországgal, amely a mai napig brit fennhatóság alatt áll, s amelynek közelmúltbeli történetét egy pusztító vulkánkitörés-sorozat határozta meg.
Szaporíthatnánk még a szót, de nem fogjuk: a "Tovább" gomb után irány Montserrat!
A világ legnagyobb részén - papíron legalábbis - már működik az általános választójog rendszere, vagyis egy bizonyos életkor felett az állampolgárok származástól, nemtől függetlenül az urnák elé járulhatnak a rendszeresen megtartott voksolásokon. Erre a formaságra még azokban az országok közül is sokban adnak, amelyek egyébként a legcsekélyebb mértékben sem tekinthetők demokratikusnak.
De nem volt ez mindig így, sőt, egészen a közelmúltig az országok többségében kizárólag férfiak vehettek részt a szavazáson (sok helyen még ez a réteg is erősen szűrve volt, elsősorban vagyoni helyzet alapján). Két részesre tervezett írásunkban kontinensenként mutatjuk be, hogy az adott földrészen mely ország volt az első, ahol engedélyezték nők részvételét a választásokon, és melyek voltak az utolsók. Mai posztunkban az első helyezetteket vesszük sorra.
A háborúskodás, hadviselés hosszú időn keresztül elsősorban a férfiak szakterületének számított, a hölgyek legfeljebb kisegítő szerepkörben tűnhettek fel a csatatereken (s itt most nem feltétlenül az egyik legősibb mesterségre gondolunk); az időnként előforduló kivételek (mint amilyen a legendás Jeanne d'Arc) inkább erősítették a szabályt, mint megbontották volna.
A szárazföldön harcoló katonák mellett nem volt ez másként a haditengerészeteknél sem, ahogyan a legveszélyesebb tengeri fegyvernemnél, a tengeralattjárókon szolgálóknál sem találhattunk nőket hosszú időn keresztül. Manapság már szép számmal szolgálnak nők a világ fegyveres erőinél, nem egyszer a legmagasabb rendfokozatokat is betöltve; mai írásunkban bemutatunk néhány országot, ahol már a víz alatt is szolgálhatják hazájukat az egyenruhás hölgyek.
Ha Ausztráliára gondolunk, többségünknek a napfényes - cápatámadásokkal tarkított - tengerpartok, a hatalmas belső sivatagok (bennük az őslakosok szent hegyével), esetleg az egyedi és színes állatvilág (kengurukkal, koalákkal és kacsacsőrű emlősökkel) jut eszünkbe.
És a téli sportok szerelmesei által preferált hegyvidéki területek, azaz a síparadicsomok? Nos, ezek talán egy nagyon hosszú lista végén szerepelnének, pedig akad belőlük nem is egy a legkisebb kontinensen. Mai írásunkban ezeket mutatjuk be röviden (miután néhány éve számba vettük Afrika kevés hasonló létesítményét).
Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat természetesen az új esztendőben is folytatjuk - mai írásunkkal pedig visszatérünk a fekete kontinensre, hogy megismerkedjünk Ruanda testvérnemzetével...
...a szintén a hutuk és tuszik közötti ellentét által feszélyezett Burundival.
A britek meglehetősen büszkék arra, hogy noha országuk Nyugat-Európában helyezkedik el, annak mégsem szerves része, hiszen egy szigetcsoporton található annyira imádott Egyesült Királyságuk.
Ami viszont egyrészt áldás (hiszen megnehezítette az inváziós seregek dolgát), az másrészről átok is, hiszen az újkorban felélénkülő kereskedelem igényelte volna egy "száraz" összeköttetés biztosítását. A hosszú időn keresztül dédelgetett álmok végül egy vasúti alagút formájában öltöttek testet: a "Tovább" gomb után következzen a Csatorna-alagút, vagyis Csalagút rövid története!
A 21. század közepéhez közeledve, amikor tűpontos felvételeket tudunk készíteni fényév-százmilliók távolságából, amikor a fejünk felett keringő műholdak ezrei minden korábbinál pontosabb képet szolgáltatnak Földünkről, nos, azt gondolnánk, hogy a bolygó minden négyzetcentiméterét felosztották egymás között a világ országai.
Nagyobbat nem is tévedhetnénk: mai posztunkban bemutatjuk a mind a mai napig senki földjének számító déli-sarki kontinens, az Antarktisz egy-egy darabjáért támasztott területi igényeket.
A fegyveres konfliktusokat gyakran nem békeszerződés zárja, hanem tűzszüneti (rövidebb időre) vagy fegyverszüneti (hosszabb időre) megállapodások fagyasztják be, egyes esetekben hosszú évtizedekre. Mai írásunk témája is egy ilyen fegyverszüneti megállapodásnak köszönheti létezését.
A koreai demilitarizált övezet (angolul Korean Demilitarized Zone [DMZ], koreai nyelven 한반도 비무장 지대) a blogunkon már bemutatott koreai háború produktuma; két oldalán a mai napig több százezer katona áll készen arra, hogy leszámoljon a másikkal, s végleg lezárja az immár lassan hetvenöt éve tartó koreai háborút.
Földünkön számos tóról mondható el, hogy vize jelentősen telítődött szén-dioxiddal; egyes esetekben több millió tonna, a víz által megkötött gázról van szó, amelynek váratlan kitörése az állóvizek környezetében élőkre közvetlen veszélyt jelenthet.
Mai írásunkban az eddig feljegyzett legsúlyosabb ilyen katasztrófáról, a kameruni Nyos-tó (Lac Nyos/Lake Nyos) gázkitöréséről mesélünk röviden.