1967. szeptember 2-án, egy ködös napon (igazából fogalmunk sincs, milyen volt az időjárás) a nemzetközi média világgá röpítette a hírt, hogy hosszú-hosszú küzdelmet követően a Sealandi Hercegség hivatalosan is elnyerte függetlenségét, ezzel a Föld újabb országgal gyarapodott.

A Sealandi Hercegség látképe. (forrás: Wikipedia)

Na jó, igazából a kutya sem foglalkozott azzal (elnézést, Miss Weaver), hogy Anglia keleti partjai mentén létrejött egy "ország" - minket viszont felettébb érdekel Sealand története, ezért a "Tovább" gomb után röviden össze is foglaljuk.

A múlt heti első részben ott hagytuk abba, hogy az egyiptomiak 1973 őszén - pont a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén, jom kippurkor - nagyszabású támadást indítottak az izraeliek által hat évvel korábban elfoglalt Sínai-félsziget visszaszerzése (és úgy mellékesen a zsidó állam teljes megsemmisítése) érdekében.

Az egyiptomiak a támadás kezdeti időszakában az egész Szuezi-csatorna mentén pontonhidakat létesítettek, hogy az ezen előrenyomuló páncélos erőik el tudják söpörni az izraeli védelmet. Nyugodtan tehették ezt, hiszen a csatorna már hosszú ideje le volt zárva a kereskedelmi hajóforgalom elől. (forrás: Wikipedia)

Nézzük, mi lett a vége ennek a döntőnek szánt, véres összecsapásnak!

Hosszú ideje hanyagoltuk az egzotikus országokat, helyeket bemutató sorozatunkat, most azonban visszatérünk, hogy felfedezzük a világ egyik legszebb trópusi paradicsomát, amely a hatalmas és népes Ázsia  (konkrétabban a Fülöp-szigetek és Indonézia) tőszomszédságában helyezkedik el Óceánia nyugati részén (Naurutól azért elég messzire).

Palau - trópusi paradicsom a Csendes-óceán nyugati részén. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után tehát irány Palau!

Háborús kvázi-sorozatunkban (amely során korábban megismerkedtünk a falklandi és a paraguayi háborúk történetével) meglátogatjuk a Föld talán legnagyobb puskaporos hordóját, a Közel-Keletet, hogy felidézzük Izrael történetének egyik legvéresebb összecsapását - a függetlenségi háborút leszámítva sem azelőtt, sem azóta nem állt olyan közel a zsidó állam a teljes vereséghez, mint 1973 októberének (számukra) sötét napjaiban.

Izrael függetlenségének kikiáltását követően a környező arab államok hadseregei megtámadták a zsidó államot. A harcokból végül utóbbi került ki győztesen. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gombra kattintás után ismerkedjünk tehát meg a jom kippuri (vagy más néven ramadáni, még másabb néven októberi) háború történetével. Mivel megint elég hosszúra sikeredett a történetmesélés, az alaszkai után ezt a posztot is két részben közöljük.

Mai posztunkban ellátogatunk Mexikóba, hogy megismerkedhessünk az ország történelmének egy kevésbé ismert fejezetével (nem, nem Zorróról lesz szó). Nagyjából a 19. század közepén kirobbant (1848-1849-es) európai forradalmakkal és szabadságharcokkal egy időben zajlott ugyanis egy háború az Újvilágban, amelynek tétje névleg a szabadság, a demokrácia az igazság, valójában pedig a hatalmas és termékeny földterületek feletti uralom volt - s amelyben európai kivándorlók egy kis csoportja bátran szállt szembe az Egyesült Államokkal.

A végül a mexikóiak vereségével végződő, 1846-1848 között dúló mexikói-amerikai háború mindkét ország történelmében vízválasztónak tekinthető. Előbbiek ekkor veszítették el nagyhatalmi státuszukat, míg az amerikaiak ezekben az időkben lettek megkerülhetetlen hatalom a kontinensen. A képen amerikai csapatok láthatóak Mexikóvárosban. (forrás: Wikipedia)

Ismerkedjünk meg röviden a főként írekből álló, Mexikóért harcoló Szent Patrik-zászlóalj történetével!

Miután egy múltkori posztban megemlékeztünk Brazília harcos múltjáról, mai írásunkban felfedezzük a világ egyik (ha nem a) legnagyobb buliját, amely szintén Latin-Amerika legnépesebb országához, konkrétan annak egykori fővárosához és a világ számára talán legismertebb településéhez, Rio de Janeiróhoz köthető.

Rio de Janeiro csodálatos panorámája. Az egykori brazil főváros ma a karneváli hangulat központja. (forrás: Wikipedia)

Nézzünk szét Rió utcáin, s a minden évre megrendezésre kerülő karneválon!

A második világháború végén mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban szövetséges két (immáron) szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem sokáig lesznek jó barátok(nak álcázott érdekszövetségesek). Az amerikaiak a hirosimai és nagaszaki atombombákkal üzentek Sztálinnak: jó lesz vigyázni velük - négy évvel később az első szovjet kísérleti atomrobbantás formájában megérkezett a válasz Moszkvából.

A NORAD (North American Airspace Defense Command - Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság) címere. (forrás: Wikipedia)

Nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikaiaknak újfajta fenyegetéssel: az ellenség tömeges bombázótámadásaival (a bombák után pedig a városaik helyén tornyosuló radioaktív gombafelhőkkel) kellett számolniuk. Ennek kivédésére Kanadával közösen létrehozták mai posztunk címszereplőjét, a NORAD-ot. Részletek a "Tovább" gomb után.

A Facebook-oldalunkon megtartott játék eredményeképpen voltunk kénytelenek tollat klaviatúrát ragadni, s megírni mai posztunkat. Cseppet sem bántuk ezt a feladatot, s ezúton is köszönjük a játék résztvevőinek a részvételt. 

A "Szikla" néven is ismert Alcatraz szigete a San Franciscói-öbölben. (forrás: Wikipedia)

Nézzünk tehát szét a világ talán legismertebb börtönkomplexumában (amely egyben egy sziget is): irány az Alcatraz!

Mai írásunkban Brazília második világháborús szereplésének bemutatását (és a falklandi háborúról szóló posztot) követően visszatérünk Latin-Amerikába, hogy megismerkedjünk a kontinens(rész) történetének legvéresebb reguláris konvencionális háborújával, amely majdnem pusztulásba döntött egy országot. A történet bővelkedik nyereségvágyban, nagyzolásban és az őrültség jeleit mutató döntésekben, parancsokban.

Tájkép napjaink brazil-paraguayi határvidékén, a Cerro Cora Nemzeti Parkban. (forrás: Wikipedia)

Ismerkedjünk meg tehát az egykori paraguayi elnökkel, Francisco Solano Lópezzel és a hármas szövetség háborújának véres történetével!

A múlt heti első poszt után folytatjuk a barangolást Alaszka történelmében.

Az előző héten ott hagytuk abba, hogy az oroszok potom pénzért (alig hétmillió akkori dollárért - 28 milliárd mai forintért) eladták a katonai szempontból védhetetlen Alaszkát az Egyesült Államoknak.

Az Alaszka eladásáról szóló szerződés aláírása (pontosabban annak elképzelt verziója) egy festményen. (forrás: Wikipedia)