1847. július 26-án - szinte az 1848-as európai forradalmak előestéjén - Afrika nyugati részén létrejött egy állam, amelyet amerikaiak alapítottak amerikaiaknak: megszületett Libéria (a szabadság földje), amely hosszú ideig Abesszíniát (a mai Etiópiát) leszámítva az egyetlen független állama volt a kontinensnek.
Libériai tájkép - az ország területének egy jelentős részét trópusi őserdők foglalják el. (forrás: Wikipedia)
Alig másfél évszázados történelme során az ország annyi szenvedést, kínt és vért látott, ami más nemzetek történetében ezer év alatt nem adatik meg (szerencsére); az egzotikus országokat bemutató sorozatunk ötödik epizódjában ennek a természeti szépségekben egyébként gazdag országnak a történetébe és mindennapjaiba nyerhetünk egy kis bepillantást.
A szabadság földje
A 19. század első évtizedeiben a frissen függetlenné vált Egyesült Államokban mind többen gondolták úgy, hogy az országban élő több millió rabszolgának igazán kijárna már a szabadság - persze nem az amerikai kontinensen, hanem ott, ahonnan a szolgasorsba taszított feketéket akaratuk ellenére elhozták: Afrikában.
Libéria története nem 1847-ben kezdődött - ez a föld már több ezer éve lakott vidék, amit az itt előkerült leletek is bizonyítanak. (forrás: Wikipedia)
1816-ban ezen emberbarátok létrehozták az Amerikai Kolonizációs Társaságot (American Colonization Society), amely Afrika nyugati partján - a korábban a fűszerről Bors-partnak elnevezett területen - vásárolt földeket a helyi törzsfőnököktől a frissen felszabadított afroamerikaiak számára. Néhány évvel később (egy fehér misszionárius vezetésével) meg is alapították az első településüket, amelyet az akkor regnáló (és a projektet támogató) amerikai elnökről, James Monroe-ról Monroviának neveztek el.
Libéria zászlaja - nehéz lenne letagadni, hogy miből merítettek ihletet. (forrás: Wikipedia)
Az 1820-as és 1830-as években több ezer fekete érkezett az Újvilágból, akik amerikai mintára végül létrehozták saját kis államaikat a part mentén. Ezek egyesítéséből jött végül létre azon a bizonyos 1847. júliusi napon a szabadság és ígéret földje, Libéria.
Az Afrikába érkező egykori rabszolgák sokszor úgy viselkedtek, mint korábbi uraik - a helybéli őslakosságot lenézték, s gyakran úgy uralkodtak felettük, mint a kiskirályok. A frissen önállóvá váló állam vezető tisztségeit hosszú időn keresztül egytől egyig az afroamerikaiak töltötték be, akik sok tekintetben (öltözködés, vallás, nyelv) megőrizték amerikai származásukat.
Az állam jelképeinek - a lobogó és a címer - megalkotásához is az Egyesült Államok szolgáltatta a mintát.
Libéria címere. (forrás: Wikipedia)
A szürke hétköznapok
Libéria függetlenségét elsőként mégsem az Egyesült Államok, hanem a rabszolgák felszabadításában élen járó Egyesült Királyság ismerte el.
Régi libériai dollár a 19. századból. (forrás: Wikipedia)
A szomszédos, ma Sierra Leoneként ismert területen elsőként a britek alapítottak települést - Freetown néven - a felszabadított rabszolgáik számára.
A 19. század második felében az ország politikai életét gyakorlatilag egyetlen párt, az Igazi Whig Párt (True Whig Party - az amerikai Whig Párt mintájára) határozta meg. 1877-től kizárólag ezen párt tagjai lehettek a kormányzat tisztségviselői - a névleg létező demokrácia Libériában ezt követően formalitássá vált.
Charles D. B. King elnök és kísérete Hágában - az ő nevéhez fűződik a történelem legjobban elcsalt választása. (forrás: Wikipedia)
A 19-20. század fordulóján Libéria sikeresen őrizte meg függetlenségét a Nyugat-Afrikában előrenyomuló britekkel és franciákkal szemben - habár közben jelentős területekről kellett lemondaniuk az európaiak számára.
A két háború között, 1927-ben tartották meg a történelem legsúlyosabban elcsalt választását az országban.
A második világháború idején Libéria (amely 1944-ben hadat is üzent Németországnak és Japánnak - ez a tény biztosan nagyon megrendítette Berlin és Tokió urait) jelentős gazdasági támogatásokat kapott az Egyesült Államoktól (például modern kikötőt építettek a fővárosban, Monroviában) - cserébe az nyersanyagokkal (kaucsuk) látta el az amerikai hadiipart.
Amerikai katonák a második világháború idején Libériában. (forrás: Wikipedia)
Nem mellékesen pedig Libéria 1945-ben alapító tagja volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
Puccsok és polgárháborúk
1980-ig viszonylagos nyugalom jellemezte a libériai belpolitikát - ha nem számítjuk a folyamatos és az egész állami gépezetet átható korrupciót. Ekkor azonban egy Samuel Doe nevű őrmester úgy döntött, hogy magához ragadja a hatalmat, és támogatóival együtt megpuccsolta a regnáló elnököt.
Jimmy Carter amerikai és William Tolbert libériai elnök. Utóbbi hatalmának (és életének) egy puccs vetett véget 1980-ban. (forrás: Wikipedia)
Doe stabil szövetségese volt az Egyesült Államoknak annak hidegháborús Afrika-politikájában (értsd: tűzzel-vassal irtotta a kommunistagyanús elemeket, cserébe a jenkik elnézték neki a stiklijeit) egészen addig, amíg 1989-ben korábbi politikai szövetségese, Charles Taylor a másvilágra nem küldte.
A polgárháborús időkben számtalan milícia alakult Libériában - gyakori volt a gyerekkatonák bevetése is. (forrás: Wikipedia)
A Doe-hoz hű erők hamarosan támadást intéztek a főváros ellen: kezdetét vette az első libériai polgárháború, amely óvatos becslések szerint is négyszázezer (!) halálos áldozatot követelt a következő nyolc évben. A harcokból végül a Taylor vezette Nemzeti Hazafias Front került ki győztesen, amelyet egy 1997-ben tartott választással pecsételtek meg: Charles Taylort hivatalosan is Libéria elnökévé tették a választópolgárok.
2003-ban több ezer békefenntartó érkezett Libériába. A stabilitás helyreállításában és fenntartásában külön parancsnokság alatt amerikai csapatok is részt vettek. (forrás: Wikipedia)
Alig két év múlva a harcok ismét kiújultak - a felkelők nem tettek le szándékukról, hogy az illegális gyémántkereskedelemből komoly vagyonra szert tevő (s nem mellesleg a szomszédos Sierra Leone polgárháborújába is tevékenyen beavatkozó) Taylort megbuktassák. Az újabb háromszázezer áldozatot követelő harcok végén a főváros elesett, Taylor Nigériába menekült, Libériába pedig bevonultak az ENSZ és az Egyesült Államok békefenntartó erői.
Ha egyszer véletlenül szobrot fognak állítani az emberiességnek, becsületességnek, akkor biztosan nem Charles Taylor fog modellül szolgálni hozzá. Az egykori elnök jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetését tölti a háborús bűnök elkövetése miatt egy angliai fegyházban.
A közelmúlt
Libéria térképe. (forrás: Wikipedia)
2003 augusztusában a szemben álló felek a ghánai Accrában kötötték meg a véres polgárháborút lezáró békeszerződést, amelyet követően demokratikus választásokat tartottak Libériában - az elnökként hatalomra jutó Ellen Johnson Sirleaf vezetésével (aki az első Afrikában megválasztott női államfő) megindult az ország újjáépítése.
Ellen Johnson Sirleaf, Libéria (és Afrika) első női elnöke. (forrás: Wikipedia)
Sirleaf tevékenységével kiérdemelte a Nobel-békedíjat is.
Libéria elmondhatja magáról, hogy a világ egyik legnagyobb kereskedelmi hajóflottájával rendelkezik: a kedvező adófeltételek miatt napjainkban több, mint 1500 kisebb-nagyobb hajó szeli a habokat libériai zászló alatt - habár ezekben a hajókban és legénységükben legtöbbször annyi a libériai, mint mackósajtban a brummogás.
Japán hajó libériai zászló alatt - a biznisz az biznisz. (forrás: Wikipedia)
A 2013 végén Nyugat-Afrikában kitörő Ebola-járvány gyakorlatilag megroppantotta Libériát és annak meglehetősen szerény egészségügyi rendszerét; a nemzetközi közösség hathatós támogatásával végül sikerült felülkerekedni a vérzéses lázzal járó betegségen - bár ez a tény valószínűleg nem vigasztalta az időközben meghalt ezreket.
A 2013-ban kirobbanó Ebola-járvány gyakorlatilag megroppantotta Libéria egészségügyi rendszerét - végül a nemzetközi közösség támogatásával (például a fenti képen látható mobil kórházak és egészségügyi személyzet telepítésével) sikerült megfékezni a járványt. (forrás: Wikipedia)
S hogy ne ilyen szomorú témával zárjunk és kedvezzünk a futballrajongóknak is: 2018 óta Libéria elnöki tisztét az 1990-es években Európában (Monaco, PSG, Milan) szép karriert befutó George Weah tölti be.
Libéria fővárosa, Monrovia nyüzsgő afrikai nagyváros. (forrás: Wikipedia)
