Manapság, amikor nap mint nap arról hallani a hírekben, hogy Észak-Korea nukleáris fegyverkezése korábban soha nem látott méreteket öltött, s az interkontinentális ballisztikus rakétáikkal már akár az Egyesült Államok keleti partvidékét is képesek fenyegetni; az orosz elnök pedig szintén nukleáris fegyverekkel felszerelt csodafegyverekről beszél a választási kampányban - hajlamosak vagyunk nem belegondolni, hogy a nukleáris fegyverekkel való játék nem most, de még csak nem is tegnap (sőt, a tegnapelőttnél is régebben) kezdődött. És nem Észak-Korea (vagy éppen Izrael) volt az egyetlen középhatalom, amely ilyen fegyverek birtokába kívánt jutni.
A látvány, amelytől évtizedeken át rettegtek emberek milliárdjai. (forrás: thediplomat.com)
Mai posztunkban ismerkedjünk meg az apartheid Dél-afrikai Köztársasággal, mint Afrika első - és szerencsére mind ezidáig utolsó - atomhatalmával!
A kezdetek
Egy rasszista kormány szorult helyzetben
Dél-Afrikától északra az 1960-as évektől fokozatosan nyerték el függetlenségüket a korábbi gyarmatok. A többségük meglehetősen rossz kapcsolatokat ápolt az apartheid rezsimmel. (forrás: Wikipedia)
Az 1940-es évek végén a búrok (Dél-Afrikába kivándorolt holland telepesek leszármazottai) által dominált Nemzeti Párt jutott hatalomra Dél-Afrikában, s néhány év alatt megvalósította a fehér népesség jogait mindenek felett tartó (és védelmező), a fehérek és nem-fehérek (amely csoportba a feketék mellett az országban jelentős számban élő indiai származásúak is beletartoztak) teljes szegregációját céljául kitűző apartheid rendszert. Mindezt egy olyan korszakban, amikor világszerte küzdelem folyt a faji diszkrimináció megszüntetése érdekében.
Fehérek számára fenntartott tengerpart Durban közelében. Az apartheid idején a dél-afrikai rezsim igyekezett teljesen szegregálni a fehér és nem fehér közösségeket. (forrás: Wikipedia)
Az apartheid állami szintű bevezetése Dél-Afrika politikai (és részben gazdasági) elszigetelődéséhez vezetett mind a nagyvilágban, mind a szűkebb pátriában, Afrikában - közben pedig az országot északról övező korábbi gyarmati területek sorra nyerték el függetlenségüket. Az ezeket irányító kormányok (továbbá a háttérben a Szovjetunió és Kína) pedig tevékenyen hozzájárultak a fehérek hatalmát bebetonozni kívánó Rodézia és Dél-Afrika ellen küzdő gerillamozgalmak felszereléséhez és kiképzéséhez.
Dél-afrikai katonák bevetésen. A bozótháborúk idején a dél-afrikai csapatok rendszeresen csaptak össze az országtól északra fekvő államok területén működő gerillaszervezetekkel - de gyakran reguláris haderőkkel is. (forrás: Wikipedia)
Ez az elszigetelődés - és tényleges katonai fenyegetés - arra késztette (kényszerítette?) a dél-afrikai kormányt, hogy az erőforrásai egy jelentős részét fegyverkezésre fordítsa: az 1960-as évektől a jól felszerelt és kiképzett dél-afrikai katonák már napi szinten csaptak össze a különféle gerillaszervezetekkel, és 1975-től a frissen függetlenné váló Angola területén az angolai és a Fidel Castro által odaküldött kubai erőkkel (ez a híres-hírhedt dél-afrikai bozótháború, amelyről talán blogunk hasábjain is megemlékezünk egyszer).
Atomhatalom születik
1965-ben jelentős amerikai segítséggel üzembe helyezték Dél-Afrika első atomreaktorát, egy 1967-re felépített reaktor pedig már katonai célú plutónium előállítására is alkalmas volt - a kormányzat pedig áldását adta a nagy tervre: Dél-Afrika hozzálátott saját nukleáris fegyverének kifejlesztéséhez, mielőtt az észak felől előrenyomuló ellenséges erők az összeomlásba taszítanák a pretoriai kormányt (s ezzel megszüntetnék a dél-afrikai fehérek uralmát).
Ilyen és ehhez hasonló bombákra szerelt nukleáris robbanófejeket juttattak volna célba...
Az 1970-es évek végére - ha minden igaz - Dél-Afrika már birtokában volt első atomfegyverének, közben pedig a légierő - brit eredetű - Canberra bombázóit alkalmassá tették az ilyen robbanófejjel felszerelt bombák hordozására és célba juttatására.
...a Dél-afrikai Légierő Canberra bombázói, ha a pretoriai politikusok és katonai vezetők meghozzák a döntést. (a képek forrása: Wikipedia)
A Vela-incidens
Az esemény, amely azóta is ködbe vész
Bár nem verték nagy dobra, Dél-Afrika a hagyományos és nukleáris fegyverkezés során is szorosan együttműködött Izraellel (amely államról feltételezhető, hogy atomhatalom - bár ezt hivatalosan soha nem ismerték el, és valószínűleg nem is fogják)
Vela amerikai kémműhold - még a Földön, az előkészítés fázisában. (forrás: Wikipedia)
A pletykák szerint az 1973-as jóm kippúri háború (amelyről majd külön posztban emlékezünk meg) első napjaiban, amikor nagyon úgy nézett ki, hogy a támadó egyiptomi és szíriai erők legázolják a zsidó államot, az izraeli légierő atomfegyverekkel felszerelt repülőgépei és Jericho típusú ballisztikus rakétái készen álltak arra, hogy csapást mérjenek az előrenyomuló egyiptomi csapatokra, valamint a földdel tegyék egyenlővé Kairót és a többi egyiptomi nagyvárost - szerencsére végül erre nem került sor, az izraeliek pedig hagyományos fegyverekkel megnyerték a háborút.
1979. szeptember 22-én az amerikai Vela kémműhold egy furcsa villanást észlelt az Indiai-óceán déli részén, a Prince Edward-szigetek (ami nem keverendő össze a kanadai Prince Edward-szigettel) közelében. Hivatalosan nem ismerték el soha, de sokan tudni vélik, hogy a dél-afrikaiak (vagy egyedül, vagy az izraeliekkel közösen) végrehajtottak egy kísérleti atomrobbantást, hogy teszteljék fegyvereik működőképességét.
A dél-afrikaiak tervei között szerepelt ballisztikus rakétára telepített nukleáris robbanófejek rendszeresítése is. A rakétatechnika fejlesztésénél Izrael nyújtott hathatós támogatást. Az elképzelésből végül nem lett semmi. (forrás: Wikipedia)
Az igazság - mint mindig - ezúttal is minden bizonnyal odaát van...
Önkéntes leszerelés
Az 1980-as évek végére az apartheid Dél-Afrika már körülbelül fél tucat bevethető robbanófejjel rendelkezett; legalább ugyanennyi pedig összeszerelés alatt állt. Ez az időszak Európához hasonlóan azonban az enyhülésé volt Dél-Afrikában is - a bozótháborúk szépen-lassan lezárultak (a kubai csapatokat például kivonták Angolából, amely aztán véres polgárháborúba süllyedt), Pretoriában pedig elfoglalta elnöki székét Frederik Willem de Klerk, az apartheid-rendszer utolsó államfője, aki a faji diszkrimináció felszámolása és Nelson Mandelával történő kiegyezés mellett arról is nevezetes, hogy 1989-ben az ő regnálása alatt döntött a kormányzat a nukleáris fegyverek leszereléséről.
Ha rosszindulatúak akarnánk lenni, azt mondhatnánk: nem szerették volna, hogy a rendszerváltást követően hatalomra jutó - feltehetően a korábban súlyosan elnyomott feketék alkotta - új dél-afrikai kormány tömegpusztító fegyverek birtokába kerüljön...
Frederik Willem de Klerk, Dél-Afrika utolsó fehér elnöke (1989-1994) és Nelson Mandela, az ország első fekete államfője (1994-1999). Előbbi még rendelkezett a napjainkban sokat emlegetett "piros gombbal", utóbbinak már nem lett volna lehetősége az atomfegyverek bevetésére. A kettejük együttműködése azonban lehetővé tette az apartheid felszámolását és a mindenkire érvényes választójog bevezetését Dél-Afrikában. (forrás: Wikipedia)
1991-ben, miután leszerelték az összes robbanófejet, Dél-Afrika is csatlakozott az Atomsorompó-szerződéshez. Így máig Dél-Afrika az egyetlen ország a világon, amely önszántából leszerelte a saját erőből kifejlesztett nukleáris fegyvereit. Reméljük, egy szép napon már senkinek nem lesz szüksége az ilyesfajta elrettentő erőre.
Fehéroroszország, Ukrajna és Kazahsztán is önként mondott le az atomfegyverekről az 1990-es években, de ezek a széthulló Szovjetuniótól megörökölt, az országok területén tárolt fegyverek voltak.
