Mai rendkívüli, hétközi posztunkban szakítunk blogunk eddigi hagyományaival, s felkeressük lángoktól ölelt kis hazánk egyik legvarázslatosabb helyét, amely - nem titkolt módon - a bloggazda lakóhelyének közelében helyezkedik el.
Mediterrán hangulat Északnyugat-Borsodban. (forrás: saját)
Nem is szaporítjuk a szót tovább, irány Rudabánya és Borsod tengerszeme!
A kezdetek
Ugyan nem kell visszamenni az ősrobbanásig, Rudabánya története így is évmilliókban mérhető - a képen az egyik előember, a Rudapithecus hungaricus egyik példánya, amelynek maradványait a borsodi kisváros közelében lévő külszíni bánya közelében, az úgynevezett Majomszigeten találták meg. (forrás: 24.hu)
Rudabánya - amely egy alig kétezer-ötszáz lakosú kisváros Északnyugat-Borsodban, Kazincbarcika közelében - egyike azon magyarországi településeknek, ahol szó szerint velünk él a történelem. Tízmillió évvel ezelőtt emberszabású majmok éltek itt, az elmúlt néhány ezer évben (közvetlenül azután, hogy a térségben élő mamutok utolsó példányait is elejtették őseink őseinek az ősei) pedig a bányászat jelentette a legfőbb bevételi forrást a környék lakói számára (akik között szép számmal találunk keltákat, avarokat és szlávokat is, mielőtt a magyarok a 9-10. század fordulóján felbukkantak volna).
Ma már csak a város címere, valamint a közelben elhelyezkedő külszíni fejtések (és persze a múzeumban kiállított tárgyak) emlékeztetnek arra, hogy itt komoly bányászat folyt. (forrás: Wikipedia)
Maga a "ruda" szláv kifejezés is ércet jelent, Rudabánya a középkorban pedig egyike volt a hét felső-magyarországi bányavárosnak - ez volt a település történetének legfényesebb időszaka, amelyet aztán a török kor pusztításai s az azt követő évszázadok lassú és monoton agóniája követett.
A szocialista haladás jegyében felfejlesztett rudabányai vasérckitermelés a fénykorában több ezer embernek adott munkát. (forrás: rudabanya.hu)
Kezdetben még az ezüst és a réz volt a legfontosabb kitermelt érc a vidéken, a 19. századtól azonban már vasércet bányásztak nagyüzemben a településtől északkeletre elhelyezkedő bányaterületeken. A fokozatosan terjeszkedő bányaművelés hatalmas meddőhányókat hagyott maga után, teljesen átformálva a tájat (ekkoriban elsősorban külszíni fejtésen nyerték ki az ércet, a mélyművelésű bányarészeket csak a második világháború után hozták létre). A bányászattal végül 1985-ben felhagytak, annak nyomai (a hatalmas gödrök) azonban ott maradtak az erdőkkel benőtt hegyek között...
Na igen, a szocializmus utolsó éveiben az államnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy holmi bányagödrökret rekultiváljon...
Tengerszem keletkezik
A vasércbánya bezárása előtti utolsó robbantásról készült fotó. Napjainkban a gödör helyén helyezkedik el Magyarország egyik legszebb fekvésű állóvize. (forrás: rudabanya.hu)
...ami végül nem lett katasztrófa, hiszen az évek során a hatalmas bányagödör fokozatosan megtelt vízzel: az utolsó bányászati területen, az úgynevezett Vilmos és Andrássy II. bányarészek találkozásánál először két kisebb bányató alakult ki (a bányavizet már nem szivattyúzta senki, így lassan a föld alatti vágatok is megteltek vele), amelyek a vízszint növekedését követően egyesültek, s kialakult a mai formájában látható rudabányai tengerszem.
A tengerszem kifejezést egyébként a bloggazda használja az állóvízre, amelyre - hivatalos név nem lévén - szoktak még "a tóként", "rudai tóként", "Rudabányai-tóként" is hivatkozni (közigazgatásilag egyébként a szomszédos falu, Felsőtelekes részét képezi az egykori bányaterület ezen része).
A tó körüli hegytetőről mesés panoráma nyílik a környékre. A felvétel a déli part feletti hegyről készült. (forrás: saját)
A háromszáz méter hosszú, átlagosan nyolcvan méter szélességű víztömeg hazánk legmélyebb állóvize: mélysége helyenként a hatvan métert is meghaladja. Élővilága ennek ellenére (éppen ezért) viszonylag szegényes: az egész évben hűvös víztömegben csak néhány halfaj korlátozott számú egyede él, soha nem volt tömeges halbetelepítés, így pont a horgászok számára nem egy paradicsom.
Jellegéből (bányató) adódóan a területen - amely egyébként magántulajdonban van, s hivatalosan csak a helyi múzeum jóváhagyásával kereshető fel - SZIGORÚAN TILOS A FÜRDŐZÉS, és ez nem vicc! Az elmúlt évtizedekben számos fiatal vesztette itt életét; a legutolsó tragédia jelen poszt megszületése előtt alig néhány héttel következett be.
A rudabányai tó feletti hegyoldalban helyezkedik el az úgynevezett Majomsziget, ahol a Rudapithecus több maradványát is megtalálták. Az elmúlt években a lelőhely megóvására ezt az építményt (amely egyben kilátó is) húzták fel. (forrás: saját)
A helyi önkormányzat egyébként megpróbálta hasznosítani a területet idegenforgalmi céllal, de hát a pénz nagy úr: az előember-lelőhelyen valamint a tó körül néhány ponton szép kilátókat építettek és tájékoztató táblákat helyeztek el, de nagyban rontja a potenciális látogatók felbukkanásának lehetőségét, hogy a 21. századi tavat autóval csak 13. századi minőségű úton lehet megközelíteni.
Aki viszont gyalogosan vállalkozik a túrára - mint ahogyan a blog szerzője is tette -, annak páratlan szépségű kilátásban lehet része már a tó elérése előtt is.
Kilátás az északi partról - a tópart északról és délről egyaránt csak meredek, kavicsos utakon (jobbára gyalogosan) közelíthető meg, de a gyalogtúra végén a panoráma kárpótolja az utazót a fáradalmakért. (forrás: saját)
Ha már úszásra vagy horgászatra használhatatlan is, a búvároknak mindenképpen remek gyakorlóhelyet biztosít Borsod egyik új tengerszeme, amely még egy első világháborús játékfilmben is felbukkant, mint háttér. Szóval aki erre jár, annak érdemes egy pár órát áldozni a tó és környékének felfedezésére, nem fog elveszni a befektetés.
Már majdnem élesítettem a posztot, amikor keserű szájízzel rádöbbentem, hogy az egyik lényeges elemet teljesen kifelejtettem: amatőr és profi ásványgyűjtők egyaránt előszeretettel keresik fel a tó környékét, amely számos érdekes ásvány lelőhelye - s nem mellékesen Magyarország legújabb ásványának, a rudabányaitnak a típuspéldányát is itt fedezték fel 2010-ben.
Ha már tízmillió évvel ezelőtt előembert elneveztek a településről, miért éppen egy ásvány ne kapta volna nevét Rudabányáról. (forrás: Wikipedia)