Alig néhány hét szünet után mai posztunkkal folytatjuk az Atomököl-sorozatot, s Kína után maradunk Ázsiában (naná, hiszen már csak ázsiai atomhatalmak bemutatása van hátra...), ezúttal azonban a nyugati szélén teszünk kirándulást: következzen az atomököl birtokosai alkotta elit klub fekete báránya (avagy sötét lova), Izrael!
Mint azt már megszokhattátok, pár kifejezést nem fogunk megmagyarázni és újra részletezni, mert az már megtörtént a sorozat korábbi epizódjaiban.
A sorozat korábbi epizódjait itt érhetitek el.
Atomököl-tulajdonos - vagy mégsem?
Egy kis történelem
Azt eddig is tudtuk, hogy a nukleáris fegyverek körül megannyi titok lappang és kérdőjel kering - ez pedig fokozottan igaz mai célországunkra, a zsidó állam ugyanis mind a mai napig nem ismerte el hivatalosan, hogy birtokában lenne az emberiség legpusztítóbb fegyverének. Hogy miért? Ennek minden bizonnyal számos oka van, de az például elég rosszul venné ki magát, hogy a térségbeli riválisait folyamatosan akadályozza nukleáris programjuk megvalósításában (a legismertebb ezek közül az iraki atomreaktor 1981-es elpusztítása, de bombáztak már hasonló céllal Szíriában és állítólag az iráni atomprogramot évekkel lelassító Stuxnet vírus képzeletbeli csomagolásán is a Made in Israel felirat olvasható), miközben Izrael maga deklarált atomhatalom. Úgyhogy marad a hallgatás...
A dimonai nukleáris létesítményről készült 1968-as amerikai kémműhold-felvétel. Az atomreaktor napjainkban Izrael egyik legjobban védett objektuma - lezárt környékkel és légtérrel. (forrás: Wikipedia)
Igaz ugyan, hogy nem is cáfolta atomhatalmiságát, mert az izraeli politikusok és katonatisztek nem nyilatkoznak ezzel kapcsolatban.
Ennek ellenére meglehetős közmegegyezés tapasztalható a kérdésben, hogy Izrael vajon atomhatalom-e vagy sem, így mi is ekként kezeljük, s ezért írjuk meg a posztot.
Mivel hivatalos megerősítést még nem nyert, az izraeli atomprogram történetét illetően is csak feltételezésekre és megalapozott gyanúkra lehet támaszkodni. Már a zsidó állam 1948-as létrejöttekor elindulhatott a saját atombomba kifejlesztésére irányuló program (az első miniszterelnökük, Dávid Ben-Gúrión utasítására), amelynek központjául az ország déli, ritkán lakott részén fekvő Negev sivatag egyik eldugott szegletében álló kisváros, Dimona mellett felhúzott nukleáris létesítményt (atomreaktort) jelölték ki. A programhoz a kezdeti időszakban francia és brit segítséget is kaptak az izraeliek, később azonban saját szakállukra folytatták a kutatásokat, amelyek eredményeként - ismét csak a feltételezések szerint - az 1960-as évek közepén már bevethető nukleáris fegyverekkel is rendelkeztek.
A Vanunu által titokban készített, majd nyilvánosságra hozott egyik felvétel a dimonai létesítmény belsejéről. (forrás: Wikipedia)
A város legendák szerint 1973-ban, amikor az egyiptomiak és szírek együttes támadásakor Izrael az összeomlás és megsemmisülés szélére került, felmerült, hogy nukleáris fegyverekkel radírozzák le a Tel-Aviv felé közeledő ellenséget, illetve (mintegy bónuszként) Kairót és Damaszkuszt, de erre végül - a világ nagy szerencséjére - nem került sor (habár a bombák már fel voltak függesztve a csapásmérő gépekre).
A pletykák arról is szólnak, hogy az izraeliek szorosan együttműködtek az apartheid Dél-Afrikával annak saját atomprogramja során, amelynek keretében 1979-ben még egy kísérleti atomrobbantásra is sor kerülhetett a Déli-Indiai-óceánon (Vela-incidens), bár ezt minden érintett fél hevesen tagadta.
Izraeli berkekből egyébként először egy korábban Dimonában dolgozó technikus, Mordeháj Vanunu szivárogtatott információkat a zsidó nukleáris fegyverekről - az ő jutalma ezért később tizennyolc év pihenés volt az izraeli büntetés-végrehajtás műintézményeiben (ma már szabadlábon - és még életben - van, bár ennek feltétele, hogy nem nyilatkozhat a médiáknak).
Mordeháj Vanunu, aki 1986-ban világgá röpítette a már akkor is tényként kezelt hírt: Izrael rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Miután külföldre menekülését követően az izraeli hírszerzés elkapta és hazavitte, jó néhány évet hűsölt különböző izraeli börtönökben. Jelenleg szabadlábon van, de a sajtónak nem nyilatkozhat. (forrás: Wikipedia)
A becslések szerint egyébként Izrael napjainkban 80-400 közötti mennyiséget birtokol a nukleáris robbanófejekből (ezek hatóereje valószínűleg fejenként több száz kilotonna) - tehát könnyen meglehet, hogy a zsidó állam rendelkezik a jenkik és az oroszok után a harmadik legnagyobb atomököllel a világon.
Szárazföldi atomököl
Mint írtuk volt, az izraeli vadászbombázók 1973-ban készen álltak az ellenség elpusztítására, de az izraeliek is elég hamar rájöttek a ballisztikus rakéták alkalmazásában rejlő előnyökre. Az 1960-as években megkezdődött fejlesztések eredményeként az 1970-es években rendszerbe állították a Jericho-rakétacsalád első példányait (ezek ekkor még rövid, néhány száz kilométeres hatótávolsággal rendelkeztek).
Popeye típusú cirkálórakéta, amely mind a légierőnél (vadászbombázóról indítva), mind a haditengerészetnél (tengeralattjárók által hordozva) rendszerben áll, s a hírek szerint nukleáris robbanófejjel is felszerelhető. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban a Jericho második és harmadik szériájának mintegy száz (már közepes és interkontinentális hatótávolságú, akár több robbanófejjel felszerelhető) rakétája pihen az időközben Jeruzsálem környékén megépített rakétasilókban, várva az utolsó háború indítási parancsát az ország miniszterelnökétől (aki a haderő főparancsnoka is egy személyben).
A szárazföldi telepítésű IRBM-ek és ICBM-ek egyébként - a jenkikhez hasonlóan - a légierő kezelésében állnak, akiknek egy külön rakétaezrede foglalkozik ezzel a kényes feladattal.
Légi atomököl
Izrael nem csak a térségbeli konkurensek atomprogramjainak levegőből történő elpusztításában (a már említett Opera-művelet) jeleskedik, hanem a feltételezések szerint az egyébként is csúcsmodern légierő vadászbombázói napjainkban is képesek lennének fedélzetükről nukleáris fegyverekkel felszerelt rakétákat indítani.
Az izraeli légierő F-15I vadászbombázója. Ha a szükség úgy hozza, képes nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétákat az ellenség közelébe szállítani. (forrás: Wikipeda)
Izraeli F-35I Adir csökkentett észlelhetőségű vadászbombázó repülőgép, amely a jövőben az izraeli nukleáris triád légi elemét alkothatja. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban az F-15I vadászbombázók alkotják az izraeli légi atomöklöt, de nincs kizárva, hogy a jövőben az F-35-ösök izraeli példányai is alkalmasak lesznek nukleáris csapásmérésre.
A haditengerészet
Igen, Kedves Olvasó, ha a feltételezések igazak, Izrael azon kevés országok közé tartozik, amely képes rendszerben tartani a nukleáris triád mindhárom elemét: a haditengerészetük német eredetű, dízel-elektromos meghajtású Dolphin-osztályú tengeralattjárói - ha a helyzet úgy kívánja - képesek az eredetileg légi indításra tervezett Popeye típusú rakétákat indítani (megnövelt átmérőjű torpedóvetőkből), amelyek akár 1500 kilométerre lévő célpontokat is elpusztíthatnak.
A német 209-es típusú tengeralattjáró alapjain izraeli megrendelésre kifejlesztett és legyártott, hat tagból álló Dolphin osztály névadója, az INS Dolphin. (forrás: Wikipedia)
A manapság kiélezett izraeli-iráni ellentétek idején ennek különös jelentősége van, hiszen a tengeralattjárók akár az irániak által nem várt irányból, az Indiai-óceán felől is támadhatják a perzsa állam célpontjait.
A Dolphin (Delfin)-osztályú tengeralattjárókból Izrael jelenleg öt példánnyal rendelkezik, de hamarosan csatlakozik a flottához a hatodik egység is, így szükség esetén biztosítva van, hogy legalább egy példány folyamatosan járőrözhessen.
