Mai posztunkkal köszörülünk egy kicsit a csorbán: az utóbbi időben eléggé elhanyagoltuk blogunk kulturális ismeretterjesztésért felelős szegmensét, amelyet most egy afrikai zenei történettel kívánunk felpezsdíteni.
Igazi afrikai táj. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után megismerkedünk egy dallal, amely az idők folyamán nem kevesebb, mint öt országban funkcionált nemzeti himnuszként.
Mostani írásunk abból a szempontból rendhagyó, hogy meglehetősen sok videó került beágyazásra.
A kezdetek
Enoch Sontonga, a Nkosi Sikelel' iAfrika dallamának és első versszakának szerzője... (forrás: Wikipedia)
A mesés (?) 19. század végén, 1897-ben egy Johannesburg melletti metodista missziós iskolában lelkészi feladatokat ellátó xhosza férfi, bizonyos Enoch Sontonga lejegyzett néhány hangjegyet egy papírlapra - akkor még csak iskolájának szánta himnuszként, de a következő században Afrika-szerte ismert (és elismert) dallam lett belőle, amelynek a "Nkosi Sikelel' iAfrika", azaz "Isten áldd meg Afrikát!" címet adta.
...és Samuel Mghayi, aki további strófákat költött a dalhoz. (forrás: Wikipedia)
Az eredetileg egy versszakos dalhoz 1927-ben a szintén xhosza író és költő, Samuel Mqhayi további hét strófát költött. A kezdetben a dél-afrikai templomokban népszerű dal 1925-ben a helyi feketék szabadságáért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) hivatalos himnusza lett - később pedig számos afrikai ország választotta nemzeti himnuszaként. Nézzük is meg, hogy mely államokról van szó!
A dal kottája. (forrás: Wikipedia)
Tanzánia
Ugyan Dél-Afrika volt a dal születési helye, az első állam, amely nemzeti himnuszaként adoptálta, Tanganyika volt 1961-ben, majd a szuahéli nyelvű, "Mungu ibariki Afrika" (jelentése ugyanaz, mint a Nkosi Sikelel'i Afrikának) az 1964-ben Tanganyika és Zanzibár egyesülésével megalakuló Tanzánia nemzeti himnusza lett.
Zambia
Időrendben a soron következő afrikai állam, amely nemzeti himnuszaként fogadta el Sontonga művét, Zambia volt, amely a függetlenné válásakor, 1964-ben adoptálta az eredeti szöveget is. 1973-ban az 1897-es dallam mellé új, angol nyelvű szöveget ("Stand and Sing of Zambia, Proud and Free", azaz kb. "Állj és énekelj Zambiában, büszkén és szabadon").
Zimbabwe
A létezését Rodéziaként kezdő ország az 1980-as rendszerváltást (és de iure függetlenné válást) követően adoptálta a szona nyelvre lefordított dalt (itt a cím "Ishe Komborera Africa" volt az eredeti jelentéssel). A Robert Mugabe által irányított országban végül 1994 márciusában pályázatot írtak ki egy új nemzeti himnuszra, így a Nkosi Sikelel' iAfrika itteni pályafutása még ebben az évben véget ért.
Namíbia
A függetlenségét 1990-ben elnyerő egykori Délnyugat-Afrika rövid ideig mondhatta nemzeti himnuszának a Nkosi Sikelel' iAfrika dallamát: már a következő évben, 1991 decemberében felváltotta egy helyi zeneszerző által komponált dallal (Namíbiában a dalt az eredeti szöveggel énekelték annak ellenére, hogy meglehetősen kevés xhosza élt az országban).
Dél-Afrika
Dél-Afrikában az ANC mellett az apartheid idején, az 1970-es években létrejövő bantusztánok egyike-másika is nemzeti himnuszaként kezelte az ekkor már pánafrikai függetlenségi dalt. Hivatalos, állami szinten csak az apartheid összeomlását követően, 1994-ben ismerték el nemzeti himnusznak; ekkoriban az országban két hivatalos himnusz volt használatban: a Nkosi Sikelel' iAfrika mellett az apartheid idők himnuszát, a "Die Stem van Suid-Afrika"-t is eljátszották a hivatalos eseményeken.
1995-ben még ilyen volt Dél-Afrika himnusza:
A tarthatatlan állapotnak végül 1997-ben vetettek véget, amikor a két himnuszt egybe kovácsolták - a kétnyelvű dalból így csináltak ötnyelvűt (xhosza, zulu, szeszotó, afrikaans és angol) mindenki legnagyobb örömére.
Napjainkban így hangzik a Dél-afrikai Köztársaság nemzeti dala:
