Alig néhány héttel ezelőtt egy csendes-óceáni kirándulás során megismerkedtünk egy norvég felfedezővel, mai írásunkban pedig egy második világháborús északi történeten keresztül megtudjuk, hogy egy szintén norvég politikusnak köszönhetően hogyan született új kifejezés az angol nyelvben a "hazaárulás" fogalmára.
Portré a politikusról. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg Vidkun Quislinggel!
Mai posztunk antikrisztusa antihőse, teljes nevén Vidkun Abraham Lauritz Jonnsøn Quisling a festői Dél-Norvégiában látta meg a napvilágot 1887 júliusában egy evangélikus lelkész gyermekeként. Átlagos ifjúkorának "i"-jére a pontot a katonai szolgálat tette fel: 1911-ben csatlakozott a kicsiny, ámde vérprofi norvég Királyi Hadsereghez, ahol hamarosan már őrnagyi rangot viselt.
Vidkun Quisling családtagjai körében. (forrás: Wikipedia)
1918 és 1919 között (tehát az orosz történelem egyik legvéresebb időszakában) a még mindig fiatalos Quisling Pétervárott dolgozott katonai attaséként. Az ifjú norvég tiszt itt megismerkedett a Vörös Hadsereg megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Trockijjal, és igazán mély benyomást tettek rá a bimbózó komancs civilizáció mindennapjai.
Pontosabban amit látott belőle.
Norvégiába hazatérve maga is kacérkodott a forradalmi vörös eszmékkel, de ezen gyerekbetegséget hamar kinőtte, s az 1920-as éveket különböző diplomáciai missziók teljesítésével ütötte el szerte Európában (többek között képviselte a brit érdekeket a Szovjetunióban is, amikor a londoni Őfelségének kormányának még nem voltak hivatalos kapcsolatai Moszkvával).
Quisling és második felesége, Maria. (forrás: Wikipedia)
1931 és 1933 között hazája honvédelmi minisztereként működött, de ellentmondásos tevékenysége (már amennyire békés tüntetések fegyveres erővel történő leverése ellentmondásosnak nevezhető) miatt lemondani kényszerült.
Ekkoriban Quisling már nem a vörösökkel, hanem a Németországban előretörő nácikkal szimpatizált: a német szervezet mintájára megalapította a norvég náci pártot Nemzeti Egységpárt (Nasjonal Samling) néven.
A norvég náciknak saját ifjúsági szervezetük is volt a Hitlerjugend mintájára, Quisling-jugend néven, ahol a jövő nemzedék erre fogékony tagjai megfelelő képzést kaphattak.
Miután a demokratikus választásokon a párt sorra szenvedte el a vereségeket (egész konkrétan egyetlen képviselőt sem sikerült bejuttatniuk a törvényhozásba, amivel németországi elvtársaikat is rendesen alulmúlták), Quisling figyelmét a Németországgal fennálló kapcsolatok elmélyítésére fordította - pontosabban Hitler figyelmét igyekezett felhívni hazájára és (mintegy mellékesen) saját és pártja sanyarú sorsára.
A németek bevonulása a norvég fővárosba, Oslóba 1940 tavaszán. (forrás: Wikipedia)
1939 szeptember 1-jén elkezdődött a második világháború, Quisling pedig titokban kapcsolatot létesített a náci Németországgal, mivel attól tartott, hogy hazáját hamarosan megszállják a britek, hogy elvágják az Észak-Svédországban megtermelt acél Norvégián keresztüli szállítási útvonalait Németországba (ebben speciel nem tévedett sokat, mert a briteknek szándékukban állt nem figyelembe venni a deklarált norvég semlegességet, ha a helyzet úgy kívánja).
Quisling egy virtuális kacsintás után biztosította a hitetlenkedő nácikat, hogy hazájában tárt karokkal fogják várni a Wehrmacht katonáit és a náci eszme is termékeny táptalajra lel majd a fjordokban - pártjának ugyanakkor ekkor már csak alig kétezer tagja maradt...
A németek Quislingtől függetlenül 1940 telén elején elhatározták, hogy biztos, ami biztos alapon rekvirálják a jégmentes norvég kikötőket az acélszállítmányok védelme érdekében (és ha már ott vannak, akkor az egész országot megszállják).
Kezdődik a partraszállás: Norvégia megszállásában kulcsszerep jutott a német hadiflottának, amely az inváziós erők nagy részét szállította. (forrás: Wikipedia)
A terveket végül 1940 áprilisában követték a tettek: április 5-én a Führer személyesen fogadta Quislinget a birodalmi fővárosban, és közölte vele, hogy napokon belül megindult a Dánia és Norvégia elleni német invázió (Weserübung-hadművelet). Miután a német hadigépezet kilencedikén okkupálta Dániát és még aznap megkezdődtek a partraszállások Norvégiában is, Németország elismerte Quislinget Norvégia vezetőjének.
VII. Haakon, az 1905-ben függetlenné váló modern kori Norvégia első (egyébként dán származású) királya, aki meglehetősen hosszú ideig, 1905 és 1957 között uralkodott. 1940 és 1945 között - részben Quisling tevékenységének is köszönhetően - a britek vendégszeretetét volt kénytelen élvezni, mielőtt visszatérhetett volna frissen felszabadult hazájába. (forrás: Wikipedia)
Üröm volt az örömben, hogy a norvég haderő nem vátz ellenállást tanúsított (amit végül túlerővel legyűrtek), valamint az a tény, hogy VII. Haakon király sikeresen elmenekült Londonba több ezer honfitársával egyetemben - előtte azonban még kérte a nyugati szövetségesek beavatkozását hazája védelme érdekében, amit azok szíves-örömest adtak meg.
Hitler - miután rájött, hogy újdonsült cimborája bizony lóvá tette a németek norvégiai fogadtatását illetően - 15-én lemondatta Quislinget, Norvégia élére pedig kinevezte Josef Terbovent teljhatalmú kormányzóként. Eközben az Egyesült Királyság sajtója masszív hadjáratot indított a kezdetektől árulónak tekintett Quisling ellen. Ez a hadjárat (vagy nevezzük marketingkampánynak) olyan jól sikerült, hogy a náci norvég (vagy norvég náci) politikus neve a hazaárulás egyik szinonimája lett (a régebbi kifejezés a "traitor" volt), s az angol nyelv részévé vált (ha a közkedvelt fordítóba beírjuk, hogy "hazaáruló", az egyik találat az angolban a "quisling" lesz).
Quisling (b) és Norvégia teljhatalmú német főkormányzója, Josef Terboven. (forrás: Wikipedia)
Quisling végül marginális szerepet kapott hazája irányításában - a kezdet kezdetén bizonyára nem erre számított. (forrás: Wikipedia)
Az Észak-Norvégiában kibontakozó norvég-brit-francia ellenállást a németek végül júniusra számolták fel (ebben szerepet játszott Franciaország közbeni összeomlása is). Nagyjából ekkor vette kezdetét a német megszállással szembeni szervezett ellenállás az országban.
A következő években a németek egész otthonosan berendezkedtek Norvégiában (számos tengeralattjáró-támaszpont, és a csúcson háromszázezer fős megszálló haderő az alig négymilliós országban), ennek ellenére 1942-re már érződött a britek által támogatott ellenállás tevékenysége is (például egy kicsit később sikeresen szabotálták a nácik atomprogramját). A németek ekkor elővették az addig parkolópályán tartott Quislinget, aki 1942-ben Nemzeti Kormány néven hivatalosan is bábkormányt szervezett Oslóban.
Norvégia ura, a jobbján Quislinggel szemlélik a rendőrség díszelgő alakulatát a fagyos norvég télben. (forrás: Wikipedia)
Quisling beszédet tart hallgatósága előtt. A valóságban nagyon alacsony volt a támogatottsága a hazájában árulónak tekintett politikusnak. (forrás: Wikipedia)
Quisling nagy álma volt, hogy Norvégiát igazi náci állammá varázsolja. Ennek érdekében ott másolta a németeket, ahol csak tudta - s tevékenyen részt vett a kicsiny norvégiai zsidó közösség ezer tagjának deportálásában, miközben tucatjával végeztette ki az ellenállás vélt vagy valós tagjait, valamint hozzájárult norvégok besorozásához a náci haderőbe (persze voltak ott önkéntesek is).
Talán mondanunk sem kell: a német megszállók (köztük a híres-hírhedt Gestapo norvégiai szervezetének) támogatását élvező Quisling akkor sem nyert volna népszerűségi versenyt Norvégiában, ha a másik induló maga az ördög.
A propagandában természetesen igyekeztek népszerű vezetőnek, hazája megmentőjének beállítani Vidkun Quislinget. (forrás: Wikipedia)
Quisling dolgozószobája az oslói királyi palotában. (forrás: Wikipedia)
Quisling (látszat)uralmának végét végül a második világháború európai lezárása hozta el: a szövetségeseknek a háború alatt nem volt kedvük volt a masszív norvégiai német haderővel való összecsapásra, ezért Norvégia csak az általános német fegyverletétel napjaiban nyerte vissza szabadságát (az itteni német haderő megadását az 1945 májusában Norvégiába átdobott brit ejtőernyősök parancsnoka, Andrew Thorne tábornok fogadta).
Norvégia német főkormányzója, Terboven a német megadás napján 50 kg dinamit segítségével röpítette magát a levegőbe.
Quisling uralma alatt nehéz idők köszöntöttek a kicsiny norvégiai zsidó közösségre. A mintegy kétezer norvégiai zsidó harmada nem élte meg a háború végét. (forrás: Wikipedia)
Miután Oslo felszabadult, Quislinget letartóztatták - egy századnyi brit ejtőernyős vigyázott rá, nehogy "baleset" érje a feldühödött norvégok által a vizsgálati fogságban. Nem sokkal később megtartották tárgyalását, ahol hazaárulás vádjában bűnösnek találták és halálra ítélték. Miután fellebbezését elutasították, 1945. október 24-én egy Oslo melletti erődben kivégzőosztag tett pontot földi pályafutásának végére.
Igazságtalanul ítéltek el és ártatlanul halok meg
Vidkun Quisling halála előtti utolsó szavai
Ebben (is) valószínűleg tévedett.