Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Fordlândia

Szellemváros brazil módra

2020. február 03. - FuraTermék

Az 1920-as években az Egyesült Államokban szárnyalt az autógyártás - számos vállalkozás (illetve ekkor már inkább gigantikus konszern) igyekezett kihasítani minél nagyobb szeletet a járműeladások tortájából. Nem volt ez másként a dúsgazdag üzletember, Henry Ford által alapított és irányított vállalatnál, a Ford Motor Company-nál sem, amely a boldog békeidőkben egy hatalmas dobásra szánta el magát.

800px-santarem_tapajos.png

A Tapajós folyó - vagyis méretei alapján inkább hatalmas folyam Brazíliában. (forrás: Wikipedia)

 

A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg Ford úr későbbi szellemvárosa, a brazíliai Fordlândia történetével!

Mint írtuk volt, az 1920-as években nagyon megszaladt az autógyártók lova; a modern sorozatgyártás feltételeinek megteremtése azonban nem csak gyártóüzemek létesítését és a sorok mellett dolgozó munkások tízezreinek alkalmazását vonta magát, de az ipar nyersanyag-igénye is a korábbi sokszorosára ugrott. Ugyan a motor az autó lelke, a karosszériája meg a teste, szüksége van megfelelő "lábakra" is: a korabeli autók kerekeinek legfőbb alapanyaga a nyersgumi volt, amely nem volt más, mint a kaucsukfából nyert latextartalmú tejnedv.

Az egyébként az amerikai kontinensről származó kaucsukfa legfőbb termesztői és így a nyersgumi legfontosabb előállítói a britek voltak, akik a délkelet-ázsiai gyarmataikon (elsősorban Malájföldön) telepítettek hatalmas kaucsukfa - vagy gumifa (Hevea brasiliensis) - ültetvényeket. 

800px-henry_ford_1919.jpg

Henry Ford, a modern sorozatgyártás folyamatának egyik megalkotója, nem mellesleg dúsgazdag iparmágnás és másodállásban városalapító Brazíliában. (forrás: Wikipedia)

 

Mivel az import Délkelet-Ázsiából meglehetősen költséges üzlet volt Fordék számára, ezért más megoldás után néztek: az 1920-as évek közepén mintegy tízezer négyzetkilométernyi területet vettek bérbe Brazília őserdei részén (az Amazonas-medencében, a Tapajós folyó vidékén, Pará állam területén) a brazíliavárosi riói kormánytól, hogy ott gigantikus kaucsukfa-ültetvényeket és feldolgozó-komplexumot létesítsenek.

ford_factory_laboca.jpg

A Ford vállalat már a 20. század elején világméretű terjeszkedésbe kezdett. A képen az első dél-amerikai gyártósoruk épülete Argentínában. (forrás: WIkipedia)

 

Ezen gumifa-ültetvények központjául pedig elhatározták egy város felépítését - mint írtuk volt, a semmi közepén. A Ford vállalat brazíliai leánycégének (Companhia Ford Industrial do Brasil) égisze alatt végül 1928-ban megindult az építkezés: két szállítóhajó hozta az első munkásokat és felszerelésüket a dzsungel szélére (Santarém városától 300 kilométerre délre a már említett Tapajós folyó keleti partján), ahol rögtön neki is láttak megtisztítani a területet a későbbi város számára.

para_municip_aveiro_svg.png

A semmiből felhúzott amerikai kisváros, Fordlândia Pará állam nyugati részén, a pirossal jelölt területen helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)

 

A rövidesen - roppant szerényen - Fordlândia névre keresztelt települést egy ízig-vérig amerikai kisvárosnak építették meg a maga ipari övezetével (kaucsukfeldolgozó komplexum és folyami kikötő), kórházával, valamint kertvárosi kerületével. A város építésében résztvevő brazil munkások 1930-ban fellázadtak a jenki munkaadóik ellen az elégtelen ellátás miatt: egész konkréten a cég képviselőit és a város vezetőit a dzsungelbe üldözték; csak miután befutott a brazil hadsereg járőre, állt helyre a rend - napokkal később.

800px-fordlandia.png

A város víztornya és a mellette álló, elhagyatott csarnoképület - előbbi a szellemváros jelképe lett. (forrás: Wikipedia)

 

Végül a helyi problémák (többek között a talaj nem volt megfelelő a jó minőségű kaucsukfa termesztéséhez, ami elég kellemetlen felfedezés lehetett és mutatja, hogy a megvalósíthatósági tanulmányok nem sikerültek a legjobban) miatt a Ford vállalat úgy döntött, hogy hagyja a fenébe az addig már meglehetősen előrehaladott készültségi állapotban lévő várost, s 1934-ben mintegy tizenöt kilométerrel távolabb kezdték elölről az egészet (Belterra néven).

Belterra ma is létező, tizenhatezer ember által lakott település.

fordlandiahospitaldestroyed.jpg

Az egykor jól felszerelt kórház épületéből mára ennyi maradt - az itt letelepedő új lakók, valamint az időnként felbukkanó fosztogatók nem sok mindent hagytak belőle. (forrás: Wikipedia)

 

A Ford vállalat magán-kaucsuktermeléséből végül nem lett semmi; 1945-ben feltalálták a szintetikus kaucsukot, amelynek előállítása jóval olcsóbb volt, s arra akár az Egyesült Államokban is sort lehetett keríteni. A brazil kormány még ugyanebben az évben visszavásárolta Ifj. Henry Fordtól (potom húszmillió dollárért) Fordlândia területét - a területen egyébként sem idősebb, sem ifjabb Ford nem járt soha.

Kiegészítés: mint arra olvasóink felhívták figyelmünket, a város építésének magyar vonatkozása is van: a később ismertséget szerző író, Molnár Gábor az 1930-as évek elején Fordlândiában dolgozott, s egy baleset (robbanás) során itt vesztette el szeme világát. Molnár később számos műben emlékezett meg brazíliai kalandjairól.

fordlandiamainwarehouseaaa.png

A város a tervek szerint a környező kaucsuk-ültetvények központja lett volna, ahol kaucsuk-feldolgozó üzemeket is szándékoztak létesíteni. Az épületek elkészültek, a természet azonban közbeszólt: a helyi talajadottságok nem voltak alkalmasak a kaucsukfa termesztésére. (forrás: Wikipedia)

 

A város az 1934-es elhagyását követően a feledés homályába merült, ahogy a réveteg költő fejezné ki magát; a dzsungel lassan visszahódította a szép és rendezett utcákat és épületeket. A fénykorában (?) több ezer embernek otthont adó város elhagyott épületei közül néhányban az 1950-es évektől a brazil mezőgazdasági minisztérium alkalmazottait helyezték el - az itt lakók száma a 2000-es évek elején kilencven körül mozgott, s napjainkban sem élnek sokkal többen kétezer főnél Brazília legismertebb "szellemvárosában" (cidade fantasma) és a környező területeken.

Néhány amerikai stílusú lakóházat úgy hagytak ott, ahogy volt - bútorostól. Mielőtt azonban bárki felkerekedne, hogy megismerkedjen a brazíliai őserdő mélyén szunnyadó húszas-harmincas évekbeli amerikai kisváros romantikájával, kiábrándító hírrel kell szolgálnunk: az eredeti lakberendezési tárgyaknak, valamint eszközöknek, felszereléseknek (így például a kórházi röntgengépnek) sajnálatos módon lába kélt...

800px-fordlandia_2ff.png

 Út a kikötőbe... (forrás: Wikipedia)

 

Zárásként itt egy rövid felvétel a BBC jóvoltából Fordlândiából:

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr115450106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

el periodista 2020.02.04. 15:09:00

Kultúrtörténeti érdekesség. hogy Fordlandiában, ill. a Ford-ültetvényen dolgozó Molnár Gábor írónk itt vesztette el szeme világát egy robbanás következtében.

Sparhelt · www.sparhelt.hu 2020.02.04. 16:08:32

Én is Molnár Gábort akartam írni, de megelőztek! :-)
Jó így pár képen látni azt, amiről ő akkor írt.

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2020.02.04. 16:41:31

@el periodista: @Sparhelt: Köszönöm az észrevételt, beemeltem a posztba.

Sparhelt · www.sparhelt.hu 2020.02.04. 17:00:24

A Wikipedián jó összefoglaló van róla. hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_G%C3%A1bor_(%C3%ADr%C3%B3)

De amúgy érdemes elolvasni a könyveit, mert nagyon izgalmasan és jól ír. Gyerekkorom meghatározó irodalmi élménye volt, Fekete Istvánon kívül.

exterminador 2020.02.04. 19:19:29

Werner Herzog az imdb szerint évek óta dolgozik egy sorozat tető alá hozásán Fordlandiáról. Ha valaki alkalmas a feladatra, akkor az ő; remélem, sikerrel jár.

gigabursch 2020.02.05. 07:46:55

@gigabursch:
S még azt is érdemes hozzátenni, hogy milyen mennyiségű anyagot gyűjtött elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de nem sok elégtételt kapott érte.
Aztán az ebbéli elkeseredését később felhasználták a komcsik Hóman Bálint mocskolására is.
süti beállítások módosítása