Szinte minden, háborúban résztvevő nemzet hadereje fel tud mutatni olyan alakulatot vagy éppen fegyvernemet, amely az adott konfliktusban kiemelkedő katonai teljesítményt nyújtott, s amelyre az utókor később tisztelettel és megbecsüléssel emlékezik vissza. Mexikónak ott van a Szent Patrik-zászlóalj, a braziloknak az expedíciós hadtestük, vagy az oroszoknak a gárda-harckocsihadosztályaik, hogy Nagy Sándor falanxáról ne is beszéljünk (nem fogunk).
Az üvöltő vörös pumafej - a második világháborús vadászrepülők jelképe. (forrás: Wikipedia)
Blogunkon egyszer már foglalkoztunk második világháborús repülőalakulattal (akkor a mexikói expedíciós repülőszázadot, az Azték Sasokat vettük górcső alá), s Magyarország korabeli történetével (az utolsó győztes háborúnkkal) mai írásunkban pedig röviden bemutatjuk nektek a Magyar Királyi Honvéd Légierő legismertebb alakulata, a 101. "Puma" Honi Légvédelmi Vadászrepülő Ezred történetét.
Már messziről lehetett hallani a mély morajlást, így a kis Fejér vármegyei falu lakói közül sokan összegyűltek a főtéren. Kisvártatva a tűző nyári napsütésben egymás után bukkantak fel a négymotoros bombázók - hatalmas égi bálnák módjára éppen a székesfőváros felé tartottak halálos rakományukkal.
Mielőtt azonban még a falu fölé értek volna, az egyik hatalmas füstöt csapva maga után vált ki az alakzatból...aztán még egy...magyar vadászgépek egy csoportja (a gépek elején egy üvöltő vörös puma fejével, amit a lentiek nem láthattak) dühödt méhekként vetették magukat a sokszoros számbeli fölényben lévő amerikai bombázókra és a kísérővadászokra. A légi ütközet elkezdődött.
Bombázás!
Mikor 1941 júniusában Magyarország is csatlakozott a németek Szovjetunió elleni hadjáratához, még kevesen gondolták, hogy mennyi megpróbáltatás vár az országra. A 2. hadsereg Don melletti pusztulása hatalmas tragédia volt, de a keleti front közeledése (és a növekvő harctéri veszteségek) mellett 1944-től más kihívással is szembe kellett néznie a hátországnak: a frissen kiépített dél-olaszországi támaszpontokról ugyanis az év elejétől az amerikai 15. légierő (légi hadsereg) rendszeres és nagyszabású bombatámadásokat intézett az ország kiemelten fontos infrastruktúrája ellen.
Az amerikaiak célja a közlekedési (vasúti) csomópontok - mint például Szolnok vasúti pályaudvara -, valamint az ipari üzemek módszeres pusztítása volt. Mintegy mellékesen (a célzás pontatlansága miatt) azonban gyakran civil célpontokat (lakónegyedeket) ért támadás, ezek pedig több ezer polgári személy életét követelték.
Amerikai B-24-es négymotoros bombázók Szolnok bombázása közben. (forráa: Wikipedia)
A gyakran több száz négymotoros nehézbombázó (és az őket kísérő, szintén több száz vadászrepülőgép) által végrehajtott nappali támadások ellen akkoriban csak nagyon kevés vadászgépet tudott bevetni a Magyar Királyi Honvéd Légierő, és azok sem tartoztak egységes parancsnokság alá, ami megnehezítette a szervezett védekezést.
A harcban a magyarok mellett - osztrák légi támaszpontokról - gyakran vettek részt német vadászrepülő-alakulatok is, ezek elsődleges feladata azonban Bécs védelme volt.
Az Egyesült Államok Hadserege 15. légierejének emblémája. Az előbb Észak-Afrikából majd Dél-Olaszországból operáló parancsnokság elsődleges feladata a tengelyhatalmas közép-európai célpontjainak bombázása volt. (forrás: Wikipedia)
Pumák az égen
1944 áprilisában már olyan súlyos volt a helyzet, hogy a légierő parancsnoksága elhatározta: egy önálló vadászrepülő magasabb egységet (ezredet) szerveznek, hogy hatékonyan tudják pusztítani a Magyarországra már lassan napi szinten érkező jenkiket.
A Messerschmitt Bf-109-es vadászrepülőgép a pumák színeiben. A Magyarországon is gyártott repülőgép a második világháború második felében a magyar légierő alap-vadászgép-típusa lett. (forrás: pinterest.com)
A döntést rövidesen tett követte: 1944. május 1-jén Veszprém repülőterén megalakult a 101. "Puma" Vadászrepülő Osztály Heppes Aladár őrnagy parancsnoksága alatt (a korábban a keleti fronton harcoló 5/I. "Puma" vadászrepülő osztály alapjain) - a kezdetben három vadászrepülő századdal rendelkező alakulatot a kor egyik legmodernebb vadászrepülőgépével, a Magyarországon is gyártott Messerschmitt Bf 109-es példányaival szerelték fel.
Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse
- a Pumák jelmondata
Egy számítógépes játékból kiemelt képkocka: az ellenséghez képest maroknyi számú magyar vadászgépek az esetek többségében sokszoros túlerővel voltak kénytelenek szembenézni. (forrás: pinterest.com)
Május végétől a vadászrepülő-osztály elkeseredett harcokat vívott a sokszoros túlerőben lévő (és mint említettük, gyakran több száz vadászgép által kísért) amerikai bombázó-kötelékekkel - ugyan számos bombázót és kísérő vadászgépet lelőttek (miközben több tucatnyi saját pilótát és gépet vesztettek), de végül érdemben nem tudták megakadályozni a támadásokat.
A Magyarország elleni legnagyobb amerikai légitámadásra 1944. július 2-án került sor, amikor 620 B-24 Liberator bombázó (300 P-38-as és P-51-es vadászgép kíséretében) szőnyegbombázást hajtott végre budapesti és győri célpontok ellen, amelyekben több száz ember vesztette életét.
P-51 Mustang - az amerikai vadászgéptípus az 1944-es Magyarország elleni légi hadjárat meghatározó típusa volt - a magyar vadászrepülők jelentős saját veszteség mellett számos ilyet lőttek le a légiharcokban. (forrás: Wikipedia)
A bombázás alatt és után alakult ki a Magyarország feletti egyik (ha nem a) legnagyobb légicsata, amelyből a 101. osztály gépei is kivették részüket: legalább nyolc bombázót lelőttek, miközben a bevetett tizennyolc magyar vadászgép fele nem tért vissza a veszprémi támaszpontjára.
Jönnek az oroszok
1944 szeptemberében az addigi osztály méretű (három századból álló) alakulatot az eredeti cél szerint ezreddé fejlesztették: először két osztállyal (hat századdal), később pedig már három osztállyal (kilenc századdal) vették ki a részüket a "pumások" az amerikaiak, majd 1944 őszének végétől a már Magyarország területén előrenyomuló szovjet csapatok elleni harcból.
A bevetések során számos "ász" (legalább öt igazolt légi győzelemmel rendelkező) született a tehetséges (és szerencsés) pilóták közül. Az ezred parancsnoka, Heppes Aladár pályafutása során nyolc légi győzelmet ért el, de a 101. ezred kötelékében szolgált minden idők legsikeresebb magyar vadászpilótája, Szentgyörgyi Dezső zászlós is, aki 30 légi győzelmet aratott a háború során.
Ezen a linken elérhető az ezred ismert pilótáinak névsora.
Szentgyörgyi Dezső, a legsikeresebb magyar vadászpilóta - összesen 30 igazolt légi győzelmet aratott a háború folyamán; a kép már polgári pilóta korában készült. (forrás: Wikipedia)
A felfejlesztést követően hiába állt az ezred mintegy száz vadászgépből, az amerikaiakat időközben felváltó szovjetek is hatalmas túlerőt vonultattak fel a frontvonalon. 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg előretörése miatt az ezredet Veszprémből először Kenyeribe, majd Szombathelyre, végül Ausztriába telepítették át. Itt érte a háború vége őket 1945. május 5-én: az ezred állománya (miután gépeiket felgyújtották) amerikai fogságba került.
Heppes Aladár repülő alezredes portréja - a legendás vadászpilóta elévülhetetlen érdemeket szerzett a honi légvédelmi vadászrepülők megszervezésében, később pedig a Puma vadászrepülő-osztály (majd ezred) parancsnokaként tevékenykedett. (forrás: Wikipedia)
A Puma vadászrepülő-osztály (majd ezred) létezésének röpke két éve alatt (beleszámítva a keleti fronton töltött időszakot is) közel négyszáz (!) légi győzelmet aratott az amerikaiak és szovjetek ellen, ennek azonban meg kellett fizetni az árát: a bevetésekről rengeteg pilóta soha nem tért vissza.
Nem egyszer előfordult, hogy a gépét már elhagyó, ejtőernyővel a föld felé tartó pilótára jenki kollégái tüzet nyitottak, ami azért nem gentlemanhez illő viselkedés, valljuk be.
A hálás (?) utókor
A háború után hatalomra kerülő kommunista kormányzat sokszor ellenségként kezelte a fogságból hazatérő egykori vadászpilótákat (az alakulat parancsnoka, Heppes Aladár nem tért haza - később az Egyesült Államokban telepedett le). Az 1940-es évek végén sokan közülük részt vettek a légierő újjászervezésében, az 1950-es évek első felében azonban kegyvesztetté váltak: sokszor börtön, kínzás és teljes mellőzés, nélkülözés jutott osztályrészükül a Horthy-rendszer szolgálatának "bűne" miatt.
Szentgyörgyi Dezső 1957-től újra szenvedélyével, a repüléssel foglalkozott (miután koholt vádak alapján hat évet töltött börtönben): a Malévnál lett pilóta. 1971-ben Koppenhágában egy repülőszerencsétlenségben vesztette életét.
Tobak Tibor emléktáblája. Az egykori pilótát később mint a Pumások krónikását ismerték meg, aki több műben is feldolgozta az alakulat történetét. (forrás: Wikipedia)
A rendszerváltásig nem nagyon volt ildomos a pumások második világháborús tevékenységéről, tetteiről beszélni széles nyilvánosság előtt. 1989 után azonban fordult a kocka: az egykori pumás vadászpilóta, Tobak Tibor számos könyvben és írásban dolgozta fel egykori alakulatának történetét, és segített a még élő veteránok összefogásában is.
Frankó Endre nyugállományú főhadnagy, az utolsó élő második világháborús Puma-pilóta. Nem csak pilótaként, hanem mérnökként is nagyot alkotott, ugyanis ő tervezte meg a budapesti libegőt. (forrás: borsonline.hu)
Ami a katonaságot illeti, a Magyar Honvédség legnagyobb légi támaszpontja, a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső nevét viseli, a jelenleg egyetlen vadászbombázó-századunk pedig a Puma névre hallgat, de német gépmadarak helyett már svéd griffekkel repül.
A 101. "Puma" vadászrepülő ezred alárendeltségébe tartozó századok 1944 végén:
101/I. osztály ("Miklós")
- 101/1. "Zongora" század
- 101/2. "Retek" század
- 101/3. "Drótkefe" század
101/II. osztály ("István")
- 101/4. "Vihar" század
- 101/5. "Mókus" század
- 101/6. "Kölyök" század
101/III. osztály ("József")
- 101/7. "Káró Ász" század
- 101/8. "Ricsi" század
- 101/9. "Béka" század
