A második világháború az emberiség történetének legvéresebb, legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt, amely nem csak országokat, de egész kontinenseket döntött romba - nem egy és nem két ország mindennapjaiban mostanáig meghatározóak az akkori évek történései.
A második világháború nagyvárosok tucatjait döntötte romba, milliók halálát okozva. Volt azonban néhány ország a Földön, amely megúszta a pusztítást. A képen Varsó óvárosának maradványai 1945-ben. (forrás: WIkipedia)
Vannak azonban nemzetek, amelyek ügyes hintapolitikának vagy egyszerűen földrajzi elhelyezkedésüknek és gazdasági fontosságuknak köszönhetően sikerrel maradtak ki a második világégés pusztításaiból.
Mint azt megszokhattátok, válogatásunk most is szubjektív - Európa azon államait vesszük górcső alá, amelyek a háborút átvészelték hadüzenet nélkül (így ma kimarad Törökország, Szaúd-Arábia, de az előbbi kritériumnak egyébként megfelelő Afganisztánnal és Észak-Jemennel sem fogunk foglalkozni).
A második világháborúban a Föld országainak többsége csatlakozott az egyik vagy másik szövetségi rendszerhez, amelyek aztán ádáz küzdelmet folytattak egymás ellen. Volt azonban néhány állam, amely sikeres politikának - vagy éppen földrajzi elhelyezkedésének - köszönhetően sikeresen maradt ki az élet-halál harcból. A térképen szürkével jelzett államok a háború során végig semlegesek maradtak. (forrás: Wikipedia)
Írország
Az 1937-ig Ír Szabadállam néven ismert ország az első világháborút még az Egyesült Királyság részeként élte végig - több tízezer ír katona esett el az értelmetlen harcokban a nyugati fronton, így érthető, hogy az ország közvéleménye egyáltalán nem kért az 1939-ben kirobbanó második világégésből.
A spanyol apától és ír anyától New Yorkban született Éamon de Valera, aki a második világháború idején Írország kormányfői (Taoiseach) pozícióját betöltötte. Irányítása alatt országa sikeresen maradt ki a második világháborúból. (forrás: Wikipedia)
A háborúellenes mozgalom másik mozgatórugója pedig a britellenesség volt - valljuk be, ezért igazán nem ítélhetjük el ír barátaink felmenőit.
A független Írország ikonikus politikusa, Éamon de Valera miniszterelnök már a harcok kezdetén deklarálta hazája semlegességét, s később is elzárkózott annak gondolatától, hogy Írország csatlakozotton a tengelyhatalmakhoz - a britek részvételével harcoló szövetségesekről nem is beszélve.
Habár kereskedelmi hajóit jól látható felségjelzésekkel és feliratokkal látták el, így is számos alkalommal kerültek a tenger fenekére az Írországba tartó hajók - nem csak a német tengeralattjárók, de a szövetséges repülőgépek jóvoltából is. A képen a City of Limerick nevű ír kereskedelmi hajó elleni 1940-es légitámadás látható. (forrás: Wikipedia)
Ennek ellenére Írország sem kerülte el teljesen a háború pusztításait: az ír kereskedelmi hajókat rendszeresen érte tengeralattjáró-támadás (a németek részéről) és légitámadás (a németek és britek részéről egyaránt, jobbára téves azonosításnak köszönhetően), emellett 1941 májusában egy Dublin elleni német légitámadásban huszonnyolc ember vesztette életét.
Portugália
Az első világháborúban még az antant oldalán harcoló Portugália a második világháborúból már nem kért. A háború kezdetén semlegességét deklaráló portugál kormány az első években még inkább németbarát politikát folytatott, de ahogy fordult a hadiszerencse, Lisszabon véleménye is kezdett megváltozni.
Lerombolt kínai iskola Portugál Timoron. Habár Portugália a második világháborúban mindvégig semleges maradt, a távol-keleti kolóniáját 1942-ben elfoglalták a japánok, akik három évig tartották megszállva a kicsiny szigetet. (forrás: Wikipedia)
Ráadásul 1942 tavaszán a Délkelet-Ázsiában előretörő Japán elfoglalta a helyi portugál gyarmatot, Kelet-Timort, semlegesség ide, jó kapcsolatok oda. A helyiek nem köszönték meg a japán uralmat, bár azt sem, hogy 1945 után visszatértek a portugálok.
A háború második szakaszában Portugália már közeledett az angolszász szövetségesekhez, amely abban is megnyilvánult, hogy az Azori-szigeteken lévő légitámaszpontjukat átadták megőrzésre az angoloknak és a jenkiknek, akik az atlanti-óceáni légihíd fenntartásában, valamint a német tengeralattjárók elleni küzdelemben vették hasznát az elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozónak.
Spanyolország
Mai harmadik semleges országunk helyzete különleges, ugyanis néhány hónappal a második világháború kirobbanása előtt ért véget az ország történetének legvéresebb háborúja, a három évig dúló polgárháború. A több százezer halálos áldozatot követelő konfliktus - amelyből a náci Németország és a fasiszta Olaszország által támogatott Franco tábornok erői kerültek ki győztesen - lenullázta a spanyol gazdaságot és infrastruktúrát, így érthető, hogy az új spanyol vezetés ódzkodott egy újabb háború gondolatától.
Franco és Hitler találkozója: a felszínen a két vezető egymás szövetségese volt, a gyakorlatban azonban a spanyol diktátornak esze ágában sem volt a polgárháború miatt romokban heverő hazáját belerángatni a második világháborúba. (forrás: Wikipedia)
Hitler és Mussolini jelentős támogatást nyújtott Francónak a polgárháborúban, s később benyújtották a számlát: szerették volna elérni, hogy Spanyolország üzenjen hadat a szövetségeseknek (cserébe beígérték a britek által birtokolt Gibraltárt), de a spanyol diktátor felmutatta középső ujját régi barátainak.
A háború kezdetén a spanyol semlegesség burkolt német-barátiságban nyilvánult meg (hírszerzési támogatás például), valamint a Barbarossa-hadművelet és a németek kelet-európai hadműveleteinek támogatására német zászló alatt verbuváltak egy teljes gyalogoshadosztályt (a híres-hírhedt Kék Hadosztályt, vagyis hivatalos nevén 250. gyalogoshadosztályt), amelynek "önkéntes" katonái megtapasztalhatták a kemény orosz teleket. A háború vége felé (amikor már a legelvakultabb Reich-fanoknak is nyilvánvaló volt, hogy Hitleréknek lőttek) aztán Franco közeledni kezdett az angolszász hatalmakhoz - politikájának eredményeként Madrid végig elkerülte a nyílt részvételt a háborúban.
Spanyolország a háború nagy részében Németországgal szimpatizáló hatalom volt. Az együttműködés keretében egy teljes hadosztálynyi "önkéntes" spanyol katona került bevetésre a keleti fronton. (forrás: Wikipedia)
A közeledés aztán olyan jól sikerült, hogy a hidegháborúban Spanyolország a jenkik egyik legfontosabb európai szövetségese lett.
Svájc
A semlegesség mintaképeként számon tartott alpesi köztársaság mindkét világháborút megúszta - ezt részben az ország bankjainak széfjeiben tárolt külföldi valuta- és aranytartalékoknak, bizalmas dokumentumoknak, részben pedig a jól szervezett svájci hadsereg erőteljes fellépésének köszönhették.
Svájci katonák járőrözés közben - valahol az Alpokban. (forrás: Wikipedia)
Svájc ugyan már 1939-ben jelezte a lassan lángba boruló világnak, hogy ők nem szeretnének részt venni a csetepatéban, a szomszédos Német Birodalom kevéssé beszámítható vezetője (Hitler) elég sokáig számolt az elfajzott németek bekebelezésével.
1939-ben mozgósították a tartalékosokat Svájcban, s egészen a háború végéig magas harckészültségben álltak a csapataik, hogy ha a helyzet úgy hozza, megvédelmezzék a legelőiket és a lila teheneket.
A szövetségesek elérték a semleges Svájc határát - életkép 1945-ben. A kis alpesi ország a háború egésze alatt ragaszkodott semlegességéhez, amelynek megsértésére (az ország lerohanására) ugyan születtek tervek a náci Németországban, végül letettek megvalósításáról. (forrás: Wikipedia)
A háború során számos alkalommal sértették meg a harcoló felek repülőgépei a svájci légteret - több tucatnyi szövetséges és német gépszemélyzet a svájci légierő fellépése után kénytelen volt élvezni a helyiek vendégszeretetét.
A svájci területen földet ért katonákat hovatartozástól függetlenül internálták a katonai felszereléseikkel együtt, miközben a kis alpesi köztársaság a harcoló felek kémeinek paradicsomává vált.
Miután beindultak a nagyszabású angolszász bombázóhadjáratok Németország ellen, a határ menti svájci városokat számos alkalommal érték légitámadások (több tucat halottal és jelentős anyagi kárral), de végül a svájciak is elérték, hogy összességében békében vészelték át a fél világ pusztulását.
Svédország
Per Albin Hansson svéd miniszterelnök 1939. szeptember 1-jén deklarálta hazája semlegességét. Ehhez a svédek a háború végéig tartották magukat. (forrás: Wikipedia)
Skandinávia legnagyobb és legnépesebb országa a többiekhez hasonlóan már a puskaporos hordó felrobbanásakor jelezte, hogy ki akar maradni a nagy világégésből. Teljesen azonban nem szeparálhatta el magát, lévén, Németország legfontosabb nyersvas-szállítója éppen Svédország volt.
Svéd katona gyakorlaton a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)
Közvetve Svédország (pontosabban az észak-svédországi vasércbányák és az észak-norvégiai tengeri kikötők közötti kapcsolat biztosítása) volt az oka Dánia és Norvégia németek általi megszállásának.
A svájciakhoz hasonlóan az egyébként motivált és jól felszerelt svéd haderő is készültségben állt a háború idején (s ugyanúgy vendégül látták a területükre tévedt harcoló feleket), de ugyanúgy megúszták a háborús részvételt.
A színfalak mögött Svédország számos háborús félnek nyújtott ilyen-olyan támogatást. A felvételen norvég rendőrök egy csoportja látható, akik titokban kaptak kiképzést Svédországban. (forrás: Wikipedia)
Svédország nyújtott menedéket több száz Dániából és Norvégiából elmenekült zsidónak is, akikre egyébként a biztos halál várt volna hazájukban. A háború végén a svéd diplomácia számos képviselője szerzett elévülhetetlen érdemeket magának és hazájának (ilyen volt a Budapesten operáló Raoul Wallenberg, vagy az eggyel nehezebb súlycsoportot képviselő Folke Bernadotte gróf).
