Amikor nagyjából százezer évvel ezelőtt a japán szigetvilágon végigsöprő vulkáni tevékenység eredményeként kialakult a napjainkban az ország legmagasabb pontjaként ismert hegycsúcs, nem sokan gondolták, hogy egy szép napon egy egész kultúra fogja szent helyként tisztelni - persze ennek legfőbb oka az volt, hogy akkoriban nem nagyon éltek errefelé emberek, akik a szép jövőről el tudtak volna gondolkodni.
Képeslapra illő panoráma: Japán legmagasabb csúcsa a közeli Fudzsijosida (富士吉田市) városából. (forrás: Wikipedia)
Végül persze az Ázsia felől ideérkező emberek megállapították, hogy a hegyen, valamint a környező erdőségekben istenek és szellemek lakoznak, az eltelő évszázadok folyamán pedig a hófödte hegycsúcs a japán identitás szerves része lett. A "Tovább" gomb után fedezzük fel a Fudzsit és környékét!
Szent hegy a felkelő nap országában
A Fudzsi (japánul 富士), vagy a szigetországban gyakrabban hivatkozott Fudzsiszan (富士山) napjainkban 3776 méteres magasságával a csúcsnak otthont adó Honsú szigetének, s egyben az egész országnak a legmagasabb hegye, egy aktív vulkán, amely látszólag ugyan csendes (újra csendes...), de igazából bármelyik nap bekövetkezhet egy kitörés - habár a legutóbbira emberi mércével elég régen, a 18. század elején került sor.
Japánon kívül a Fudzsijama néven is ismerik a csúcsot, de az őslakók ezt nem alkalmazzák, így mi sem fogjuk.
19. századi illusztráció a Fudzsira vezető útvonalakról. (forrás: Wikipedia)
Számos kultúra és civilizáció (hogy a vallásokról ne is beszéljünk) választott magának egy szent hegyet (esetleg hegyvonulatot), amelyet aztán kinevezett az adott kultúrkör isteni szállásának. A legismertebb talán a görögországi Olümposz és a görög istenek kapcsolata, de a nepáli serpák is úgy tartják, hogy szeretett Himalájájuk csúcsain bizony istenségek és szellemek lakoznak.
Ennek talán egyik oka az lehetett, hogy a szokásosnál magasabb hegyeket a régi idők emberei nehezen tudták megmászni, ezért nem is tudták, hogy pontosan mi van "odafent", s így könnyedén helyezhették el ezeken a láthatatlan helyeken isteneiket.
1834-es rajz a Fudzsiról. (forrás: Wikipedia)
Nem tudjuk, hogy a Fudzsi pontosan mikor nyert spirituális értéket a fokozatosan kialakuló japán törzsek szemében, de már az ottani írott történelem kezdetén is szent hegyként tisztelték. Ennek egyik jele az, hogy feltételezhetően egy - máig ismeretlen nevű - szerzetes mászhatta meg először a 7. század közepén, a másik pedig az, hogy a régi japán harcosok (a szamurájok) rendre a hegy lábánál végeztek gyakorlatokat.
A szentség harmadik jele pedig az, hogy nők számára egészen a közelmúltig (egészen pontosan a 19. század végéig) tiltott terület volt a hegy és környéke.
Japán legmagasabb hegyét - pontosabban környezetét - fejlett tömegközlekedési rendszer köti össze az ország többi részével. (forrás: Wikipedia)
A Fudzsi és környéke
A sintó mitológia szerint nem csak a Fudzsi számít szent hegynek, hanem a környéke: így ruházták fel mágikus tulajdonságokkal a hegytől északnyugatra fekvő kisebb (mintegy 35 négyzetkilométeres) őserdőt, az Aokigaharát (青木ヶ原), amelyet úgy is ismernek, mint a "fák tengere", azaz Dzsukai (樹海). A kisebb tavakkal és barlangokkal tarkított erdőséget jól értesült helyiek szerint mindenféle démonok és szellemek lakják, akik nem átallanak megkeseríteni a rengeteget felkereső idegeneket.
Rettegett vadon: a Fudzsitól északnyugatra fekvő Aokigahara erdeje démonok és szellemek otthona. (forrás: Wikipedia)
Talán a démoni tevékenységnek tudható be, hogy évente számos öngyilkos-jelölt érkezik az erdőbe véget vetni földi pályafutásának.
Az erdőség nehezen megközelíthető belsejében számos barlang rejtőzik. (forrás: Wikipedia)
Az idők folyamán a hegyet megmászó kevés kiváltságost (hiszen ne feledjük, azért csak egy közel négyezer méter magas csúcsról van szó, amelyet ráadásul egyszerű földi halandó nem is feltétlenül közelíthetett meg) felváltották a tömegturizmus jegyében a környékre látogató idegenek százezrei, a csúcstámadásnak pedig saját menetrendje alakult ki, amelyet a többség igyekszik is betartani.
Nem csak a vállalkozó kedvű turisták keresik fel az erdőt: évente számos ember itt vet véget önkezével életének. (forrás: Wikipedia)
A menetrend
A menetrend alapján az első nap reggelén a zarándok (vagy vándor, vagy lelkes turista, ki milyen céllal érkezik) tömegközlekedés (vasút és buszok) vagy saját autó segítségével megközelíti a hegy lábát. Miután kipihente az út fáradalmait, kora délután megkezdi a hegymászási folyamat végrehajtását - ha minden jól alakul, valamikor az éjszaka folyamán a csúcs közelébe ér (ahol egyébként számos menedékház is rendelkezésre áll a hegymászás közben felgyülemlett fáradtság eltüntetésére). Itt közbe lehet iktatni egy kis szunyókálást is, hogy még a hajnali pirkadat előtti ébredés jelentette katarzist kihasználva el lehessen érni a csúcsot, s lehessen egy jó nagyot gyönyörködni a napfelkeltében.
Egy ország, két jelkép: napfelkelte és Fudzsi. (forrás: Wikipedia)
Ha a párunkkal együtt érkezünk, akkor természetesen az éjszakai pihenővel kapcsolatos "katarzis" és a "csúcs elérése" kifejezések rögtön - minimum - két értelmet nyerhetnek.
Azt pedig eddig nem említettük, de egy random, Japánt ábrázoló reklámfotón egyből feltűnhet, hogy a hegycsúcsot és környékét nyáron is hótakaró fedheti, ezért nem ajánlatos strandfelszereléssel megmászni a Fudzsit.
Aki a magányt kedveli, az ne csúcsidőszakban keresse fel a hegycsúcsot. (forrás: Wikipedia)
A csúcs elérését és napnézegetést követően az utazó még tehet egy kört a kráterrel tarkított Fudzsi tetején, ellőheti a szokásos szelfi-százakat (ezreket), majd miután kigyönyörködte magát a kopár sziklákon és az egyre feljebb emelkedő Nap sugarai már egyre jobban sütik a homlokát, jöhet a néhány óráig tartó ereszkedés.
Kivéve, ha a delikvens legurul a hegyről, mert akkor az út 7 percre és 39 másodpercre rövidül.
A Japán legmagasabb tengerszint feletti pontját jelző kőoszlop, háttérben a csúcsot uraló kráterrel. (forrás: Wikipedia)
A hegy teteje kiábrándító lehet azoknak, akik az ideérkezés előtt csak elképzelték ezt a helyet. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a hegy egy napjainkban is aktív tűzhányó, amely bármikor kitörhet. (forrás: Wikipedia)
A 2000-es évek óta évente rendszeresen körülbelül félmillió ember mássza meg a Fudzsit, akiknek legalább harmada külföldi. Az irdatlan számú turista irdatlan mennyiségű szemetet generál, amely bizony sokat ront az élvezeti értéken. Számos kezdeményezés alakult az utóbbi időben a hegyen és környékén felhalmozódott szemét összegyűjtésére, de ez egyelőre inkább tűnik szélmalomharcnak, mint sikeres programnak.
Mindenkinek meg kell másznia a Fudzsit egyszer életében, de csak a bolond mássza meg kétszer.
- japán mondás
Amerikai B-29-es bombázók repülnek el a Fudzsi mellett 1945-ben. Az ellenséges gépek felbukkanása a hegy közelében igazi arculcsapása volt a japánoknak. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban már jóval békésebb szándékkal repülnek el a hegy közelében az utasszállító gépek. (forrás: Wikipedia)
Mivel Japán (egyik) nemzeti jelképéről és kiemelt turistacélpontról van szó, a leleményes japánok igyekeztek a környéket minél látogató-barátabbá tenni. Ennek eredményeként nem csak fejlett tömegközlekedési rendszer hálózza be a szomszédos területeket, de szállodák, éttermek és egyéb vendéglátóipari egységek sokasága is várja a fáradt utazókat, hogy a szinte minden kanyarban felbukkanó sintó szentélyekről, továbbá kolostorokról és templomokról ne is beszéljünk.
A hegy és környéke bővelkedik vallási (elsősorban sintó) kegyhelyekkel. (forrás: travel.gaijinpot.com)
És ott van még a Fudzsi tematikája köré felépített vidámpark, a Fuji-Q Highland (富士急ハイランド) is, mint igazi nagy attrakció, hogy a nyugati turista elmondhassa, hogy Japánban töltött ideje alatt nem csak mérgező gömbhalat evett és kapszulahotelban szállt meg, de miután megmászta a szent hegyet, még egy jót hullámvasutazott is.
A Fudzsi-tematikájú vidámpark bejárata. (forrás: Wikipedia)
Ugyan a Fudzsi és közvetlen környezete japán viszonylatban meglehetősen ritkán lakott, egy modern kori vulkánkitörésnek beláthatatlan következményei lennének a tőszomszédságában fekvő nagyobb városokra (köztük a harmincmilliós agglomerációval rendelkező fővárosra, amely alig nyolcvan kilométerre keletre fekszik a hegytől), s egész Japánra, de bízunk benne, hogy egy ilyen erődemonstrációra Földanya részéről nem mostanában fog sor kerülni.
Vagy hogy egy közhellyel élve szemléltessük a helyzetet: a Fudzsi Japánnak áldás és potenciális átok.
A Fudzsi a Nemzetközi Űrállomásról készített felvételen. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy rövid videó a Fudzsi megmászásáról egy internetes újságíró szemszögéből. Figyelem! a videós bejegyzésben 04:57-kor elsütik a történelem egyik legrosszabb szóviccét!
