Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

A magányos szikla

Az Uluru (Ayers Rock)

2021. február 22. - FuraTermék

Ami Japánnak a hófedte Fudzsi, Olaszországnak a Vezúv (Nápollyal a háttérben), az Ausztráliának egyértelműen egy viszonylag kicsiny, látszólag a teljesen sík földből kiemelkedő hegydarab, azaz az Uluru (Ayers Rock); egy természeti képződmény, amelynek képét megnézve a világ bármely, random módon kiválasztott lakója be tudja azonosítani, hogy hol készült a felvétel.

rock_uluru.jpg

Csodálatos panoráma: az Uluru (Ayers Rock) a magasból. (forrás: Wikipedia)

 

Irány a Föld legkisebb kontinensének szíve! 

Hegy a semmi közepén

A szellemek lakhelye

Az Ulurut (Ayers sziklát) a teremtés idején két kisfiú emelte, akik eső után a sárban játszottak. A játékuk befejeztével délre utaztak, Wiputaba. Ahogy együtt repültek, az asztal-szerű tetejű Conner hegy felé vették útjukat, aminek a tetején máig látható a testük szikladarabként.

 

- Wikipedia

Az ausztráliai őslakosok szerint a fenti módon keletkezett az Északi Terület (Northern Territory) délnyugati csücskében, a legközelebbi nagyobb várostól, Alice Springstől mintegy ötszáz kilométerre fekvő vörös szikladarab, amely a helyiek nyelvén az "Uluru" névre hallgat. Persze a tudósok azóta egy sokkal földhözragadtabb elképzelést is villantottak a kialakulásának körülményeiről: szerintük a főként homokkőből álló tanúhegy egy korábban itt húzódó hegylánc maradványa. Az eredetileg szürke színű kőzetet a benne található vastartalmú ásványok oxidációja színezte arra a vöröses árnyalatra, amelyben ma is pompázik a tengerszinttől 863 méterig, a környező területekből azonban "csak" 348 méterrel kiemelkedő hegy.

1_2.gif

A hegyen és környékén fellelhető számtalan barlangrajzok egyike. (forrás: Wikipedia)

 

Első felfedezői azok az őslakosok voltak mintegy tízezer évvel ezelőtt, akiknek leszármazottai (elsősorban a pitjantjatjara és yankunytjatjara törzsek tagjai) ma is a környéken élnek. Az ő teremtéstörténetük szerves részét képezi a látszólag a semmiből kiemelkedő hegy, amelynek őslakos neve ("Uluru") egyébként nem bír semmilyen különösebb jelentéssel (bár családnévként használatos). Sőt, nem csak a teremtéstörténetükét, hanem a mai napig a spirituális életükét is meghatározza, hiszen hitük szerint manapság is különféle szellemek lakhelye a vörös kőtömb.

A hegyen az elmúlt közel másfél száz évben számos őskori sziklarajzot fedeztek fel és örökítettek meg az utókornak.

ulurubasetrees.JPG

Habár egy sivatagos terület kellős közepén fekszik, az Uluru környékén fákba-bokrokba is botolhatunk. (forrás: Wikipedia)

 

Jönnek a fehérek

A briteknek hála a 18. század végétől megindult a legkisebb kontinens gyarmatosítása: az először fegyenctelepként funkcionáló part menti kolóniák környékén hamarosan gombamódra szaporodni kezdtek a települések, a 19. század első felében pedig már komoly igény mutatkozott annak kiderítésére, hogy vajon mit rejthet Ausztrália hatalmas belső vidéke. 

william_gosse.jpg

Az Ayers Rock keresztapja, William Gosse felfedező. (forrás: Wikipedia)

 

A számos kutatóexpedíció közül mai posztunk szempontjából a William Gosse felfedező által vezetett érdemel említést: a kutatóút eredményeképpen 1873. július 19-én Gosse első európaiként pillantotta meg a sivatag közepéből kiemelkedő hegyet, amelyet azon nyomban elnevezett a régiót akkor irányító Dél-Ausztrália gyarmat kormányzójáról Ayers Rocknak ("Ayers-szikla").

kata_tjuta_aerial.jpg

Az ausztrál mércével az Uluru tőszomszédságában fekvő, több homokkő-hegyből álló csoport, a Kata Tjuṯa látképe. (forrás: Wikipedia)

 

Ugyanezen expedíció keretében az Ulurutól 25 kilométerre keletre felfedeztek még egy homokkőhegy-formációt, a harminchat kisebb-nagyobb csúcsból álló, őslakos nyelven Kata Tjuṯa-nak nevezett láncot, amelynek legmagasabb, 1066 méteres csúcsát Mount Olgának ("Olga-hegy") nevezték el.

uluru-kata-tjuta-national-park-australia-northern-territory.jpg

Az Uluru (Ayers Rock) szinte Ausztrália kellős közepén helyezkedik el. (forrás: Britannica)

 

A felfedezést követően még számos expedíció látogatott el az Ayers Rockhoz, amely ugyan egy sivatag kellős közepén helyezkedik el, meglehetősen gazdag flórával és faunával rendelkezik (tucatnyi állat- és növényfaj, köztük kenguruk is élnek a környéken). Ezen expedíciók megkezdték a hegy és környékének régészeti feltárását, nyomukban pedig fehér állattartók jelentek meg, akiknek számos konfliktusa támadt az őslakosokkal a 19. század végén a szerény természeti erőforrások (ivóvíz) feletti ellenőrzés kapcsán.

black-footed_rock-wallaby_small.jpg

Az Uluru környéki flóra mellett a fauna is számottevő. A felvételen egy környékbeli "lakos" látható. (forrás: Wikipedia)

 

Idegenforgalmi célpont

Az ausztrál szövetségi kormány a megmaradt kevés őslakos védelme érdekében 1918 és 1921 között Nyugat- és Dél-Ausztrália, valamint az immáron Északi Terület nevű szövetségi terület határmenti régióit rezervátumokká nyilvánította. E területhez (pontosabban a Petermann-rezervátumhoz) került az Uluru és környéke is, látszólag mindenki legnagyobb megelégedésére.

aerial_kata_tjuta_olgas4799.jpg

A Mount Olga látképe. (forrás: Wikipedia)

 

az_uluru_alkonyatkor.jpg

Naplemente az Ulurunál. A különböző fényviszonyok miatt úgy tűnik, mintha a hegy "váltogatná" a színét a vörös különböző árnyalataiban. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1930-as évek végén megjelentek az első turisták is az Ulurunál, az 1940-es években pedig már szervezett csoportok látogattak el az Ayers Rockhoz, amely szépen-lassan kezdett Ausztrália nemzeti jelképévé válni. Az egyre nagyobb számú látogatók kiszolgálása érdekében 1948-ban műutat építettek ide (később ezt kiegészítette egy leszállóhely is a hegytől északra), 1958-ban pedig az Ulurut a szomszédos hegyekkel együtt az Uluru-Kata Tjuṯa Nemzeti Park (Uluru-Kata Tjuṯa National Park) részévé nyilvánították. 

Akkor még az Ayers Rock-Mount Olga Nemzeti Park nevet kapta a szervezet.

uluru_sunset1141.jpg

Képeslapra kívánkozó felvétel. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1970-es évektől az őslakosok egyre hangosabban követelték maguknak az Ulurut is magába foglaló terület (egyébként nem nagyon vitatható) tulajdonjogát, ennek eredményeként 1985-ben azt az ausztrál szövetségi kormány vissza is adta a pitjantjatjara őslakosoknak. A megállapodás részeként a terület továbbra is a nemzeti park igazgatása alatt maradhatott (99 éves bérleti joggal). 

anangu_ranger_at_uluru.png

Az Uluru környékén élő őslakos közösség egyik férfi tagja. (forrás: Wikipedia)

 

A hegy környékének tehermentesítése érdekében az 1980-as évek közepétől megtiltották az Uluru közelében történő, addig meglehetősen népszerű táborozást (ennek a hegytől nyugatra fekvő, háromszáz fős falucska lakói nagyon örültek), ezzel párhuzamosan azonban tizenhét kilométerre északra felhúztak egy idegenforgalmi centrumot (szállodákkal, kocsmákkal, repülőtérrel) Yulara néven. 

Manapság a településnek mintegy ezer állandó lakója van.

lasseter_highway1437.jpg

Reklámfotó ausztrál módra. (forrás: Wikipedia)

 

800px-uluru_helicopter_view.jpg

Hosszú időn keresztül hegymászók kedvelt célpontja volt az Ayers Rock. Ma már - a helyi közösség kultúrájának védelme érdekében - ez tilos. (forrás: Wikipedia)

 

Hosszú időn keresztül az idelátogató turisták előszeretettel mászták meg az Ayers Rockot, ez viszont sértette az őslakos közösségek érzelmeit - mint írtuk volt, hitük szerint ez egy szent hely, amelyet szellemek laknak. Az 1985-ös megállapodásban a kormány engedélyezte a hegymászást, az őslakosok és a nemzeti park közös tanácsa azonban 2017-es döntése értelmében annak megszüntetéséről döntött. A hegyre vezető utat (ösvényt) végül 2019. október 26-án végleg lezárták.

1964 és 1976 között több hegymászó-útvonalat is kialakítottak az Ulurun; az évek során bekövetkező hegymászó-balesetek miatt harminchét ember vesztette életét.

uluruwarning.jpg

A hegymászókat a helyi veszélyekre figyelmeztető tábla, amelyre manapság már nincsen szükség. (forrás: Wikipedia)

 

Egy másik, az őslakosok jogainak védelme érdekében született rendelkezés szerint a hegy bizonyos részei nem fotózhatóak. Ennek az az oka, hogy a helyi szertartások egy része szigorúan nemek szerint szétválasztva történik - az ilyen szertartások helyeit pedig az ellenkező nemű törzstagok nem is látogathatják (s hogy még véletlenül se vessenek pillantást - fotón se! - a férfiak a nők helyre és fordítva, tiltva van a képek készítése).

800px-yulara_from_helicopter_august_2004.jpg

Az Uluruhoz érkező turisták kiszolgálására a semmi közepén létesített városka, Yulara látképe... (forrás: Wikipedia)

 

Ugyan eddig turistákról beszélünk, de nem csak számukra, hanem az őslakos közösségek számára is közkedvelt úticél az Uluru - kicsit olyan ez, mint a keresztény világban a zarándoklatok, vagy a muzulmánoknál Mekka felkeresése: az ősök földjén, az ősök szellemének társaságában könnyebben tud feltöltődni a lélek.

ayers_rock_airport_terminal_building_jpeg.jpeg

...és a yularai repülőtér termináljának épülete. (forrás: Wikipedia)

 

Persze a rész-tilalmaktól függetlenül maga az Ayers Rock továbbra is Ausztrália talán legtöbbet fotózott - és legismertebb - természeti képződménye, amelyet évente több százezer turista keres fel.

Már ha éppen nincsen járvány.

Zárásként itt egy rövid (röpke nyolcperces) drónvideó az Ulururól:

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr5416433136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.03.06. 20:41:54

Egyébként igen, nem kell minden csúcsra felmennie a civilizációnak, hogy utána otthagyja a szemetét.
süti beállítások módosítása