A háborúk, konfliktusok a véres pusztítás mellett általában hősöket is szülnek - olyan személyiségeket, történelmi alakokat, akikre a több generációval későbbi utókor is hálás szívvel emlékezik vissza.
Joshua Lawrence Chamberlain dandártábornoki uniformisban a polgárháború idején. Lawrence Joshua Chamberlain néven született, de később keresztneveit felcserélte. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunk főszereplője, Joshua Lawrence Chamberlain, az amerikai polgárháború szövetségi haderejének címzetes vezérőrnagya is közéjük tartozik. Ismerkedjünk meg történetével röviden!
Boldog békeidők
Az egykor Massachusetts részét képező, az Egyesült Államok tagjává 1820-ban váló Maine soha nem tartozott a jelentősebb államok közé - a kontinentális országrész északkeleti csücskét elfoglaló, nagyjából Csehország Magyarország méretű állam legfőbb bevételi forrását a mező- és erdőgazdálkodás, valamint a halászat jelentette - és jelenti részben még napjainkban is.
Chamberlain szülővároskájának, Brewernek a temploma napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Ezen állam egy kisvárosában, Brewerben született meg egy mélyen vallásos családba Lawrence Joshua Chamberlain 1828. szeptember 8-án. Joshua (akit otthon inkább Lawrence-nek hívtak) már kiskorától kezdve aktív tagja volt a helyi közösségnek: miközben hétköznap szorgalmasan tanult, hétvégenként a helyi templom kórusában énekelt. Édesanyja leginkább lelkészként képzelte el fiát, míg apja azt szerette volna, ha csatlakozik az akkoriban még meglehetősen kis méretű (alig tizenhatezer fős!) hivatásos hadsereghez.
Két dédapja is harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, apai nagyapja pedig a britek elleni 1812-es háborúban szerzett elévülhetetlen érdemeket, míg édesapja tagja volt Maine állam milíciájának (önkéntes területvédelmi és rendfenntartó erejének).
A Bowdoin College kampusza 1845-ben. (forrás: Wikipedia)
Joshua nem utasította el egyik opciót sem, de mielőtt döntött volna, beiratkozott a szintén Maine-ben fekvő Brunswick főiskolájára, a Bowdoin College-ra, ahol ókori görög és latin nyelvet és irodalmat tanult. Itt, a főiskolai évek alatt érte számos benyomás, amely későbbi életére döntő hatást gyakorolt: nem kis részben professzora feleségének, Harriet Beecher Stowe-nak köszönhetően elkezdett aktívan a rabszolgaság-ellenes abolicionizmus gondolatával foglalkozni amellett, hogy számos helyi szervezethez és klubhoz csatlakozott (ma úgy mondanánk: aktív társasági életet élt).
Anyja és felesége mellett a harmadik nő, akinek nagy hatása volt Chamberlainre: professzora felesége, Harriet Beecher Stowe, aki megismertette vele az abolicionizmus eszméjét. (forrás: Wikipedia)
Az abolicionisták célja az Egyesült Államokban az akkor még igencsak létező rabszolgaság felszámolása volt. Tagjaik között voltak a békés megoldás hívei, de sokan a fegyveres felszabadítás lehetőségét sem vetették el.
1852-ben megszerzi diplomáját, majd azzal a lendülettel beiratkozik egy teológiai szemináriumra, amelyet három évvel később sikerrel abszolvált. 1855-ben feleségül veszi unokatestvérét, Fanny Adamset. Öt gyermekük közül három nem élte meg a felnőttkort. Chamberlain alma materében helyezkedik el, mint a retorika professzora, de idővel a humán tárgyak mindegyikét oktatta a Bowdoin College falai között.
Fanny Adams, Chamberlain felesége. (forrás: Wikipedia)
Az anyanyelvi amerikai angol mellett megtanult még görögül, latinul, arámiul, spanyolul, franciául, de az olasz, arab és héber nyelvű műveket is eredetiben tudta olvasni.
A háború kezdetén
Amikor 1861 tavaszán kirobbant a polgárháború az iparosodott Észak és az ültetvényes gazdálkodásra (és rabszolgamunkára) építő Dél között, Joshua Chamberlain nem sokat teketóriázott, amikor arról kellett döntenie, hogy melyik oldalhoz húz a szíve: mint a rabszolgaság eltörlésének híve örömmel vette, hogy az északi államok Uniója leszámol végre a bigott déli lázadókkal.
Ha a háború gazdasági okait keressük, sokkal inkább a déli államok külkereskedelmét megfojtó magas vámtarifák között kellene keresgélnünk, semmint az egyébként Lincoln elnök által bolygatni nem szándékozott kényszermunkaerő-alkalmazásnál.
A polgárháborúban számos önkéntes ezred alakult mind Délen, mind Északon. A képen a Maine-i 20. Önkéntes Gyalogezred lobogója látható. (forrás: Wikipedia)
Nem sokkal később elhatározásra jutott: miután írt Maine kormányzójának, Israel Washburnnek azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudná legjobban szolgálni hazáját, s miután feleségétől megkapja az engedélyt, 1862 augusztusában csatlakozik a frissen megalakuló 20. Maine-i Önkéntes Gyalogosezredhez (20th Maine Volunteer Infantry Regiment).
Mint okleveles egyetemi oktatót, azonnal megkínálták egy ezredesi rendfokozattal, de ő ezt visszautasította, mondván, hogy előbb még meg kellene tanulnia a katonáskodás mesterségét. Így alezredesként kezdte katonai pályáját.
Adalbert Ames, a 20. Maine-i ezred első parancsnoka (itt már vezérőrnagyi rangban). (forrás: Wikipedia)
Miután túlestek a kiképzésen, az Adalbert Ames ezredes parancsnoksága alatt álló önkéntes alakulat csatlakozott a szövetségi hadsereg (Union Army) Potomac-hadseregéhez (Army of the Potomac), amely 1862 őszén éppen egy nagyszabású offenzívát indított a rebellisek ellen Észak-Virginiában. Chamberlain végül 1862 decemberében, a Fredericksburg mellett vívott - uniós szempontból vesztes - csatában esett át a tűzkeresztségen az ezreddel együtt. A következő hónapokban az ezredet tartalékban tartották; májusban az állomány egy része kidőlt a táborban kitörő himlőjárvány miatt.
Az 1862 decemberében megvívott, északi vereséggel záruló fredericksburgi csatában esett át a tűzkeresztségen Chamberlain a 20. Maine-i ezreddel. (forrás: Wikipedia)
Majdnem elfelejtettük megemlíteni: Chamberlain öccse, Thomas Davee bátyjával egy időben csatlakozott a hadsereghez, Joshua nem kis bosszúságára (minek két fivér életét is kockáztatni alapon). Később az öcs a báty szárnysegédje lett.
Thomas Davee Chamberlain, Joshua 1841-ben született öccse. A háború után nem találta helyét a világban. Súlyos alkoholista lett, s mindössze ötvenöt évesen halt meg szívinfarktusban. (forrás: Wikipedia)
A nevezetes csata
1863 júniusában az addigi parancsnokot, Ames-t áthelyezték (előléptették), Chamberlaint pedig ezredesi rangban kinevezték a 20. Maine-i ezred parancsnokának. Sokáig nem tartott az ünneplés, július 2-án ugyanis alakulatával együtt bekapcsolódott a polgárháború addigi legnagyobb ütközetébe, amely a Pennsylvania állambeli Gettysburg városában és környékén volt kibontakozóban.
A gettysburgi csata második napjának térképe. Jobb oldalon látható a "Little Round Top" hegygerinc, ahol a Maine-i ezred az uniós csapatok balszárnyát tartotta Chamberlain ezredes parancsnoksága alatt a meg-megújuló konföderációs rohamokkal szemben. (forrás: Wikipedia)
A Maine-iek a város melletti egyik magaslaton (amely a Little Round Top névre hallgatott) felálló uniós arcvonal balszárnyának védelmét kapták feladatul: miután több konföderációs rohamot is kiálltak (a délieknek nem volt könnyű dolguk, mert hegynek fel kellett volna lerohanniuk az északiakat), és fogytán voltak a lőszernek, Chamberlain kiadta a háború alatti leghíresebb parancsát: "Szuronyt fel!", majd rohamot vezényelt a meglepettségtől csak ámuló szomszédos alakulatok és a déliek legnagyobb megdöbbenésére. Merész döntésével sikeresen elhárította a magaslatot fenyegető veszélyt, s közben katonái száznál is több konföderációs foglyot ejtettek.
A balszárny szélén Chamberlain parancsára "L" alakba fejlődtek a Maine-i katonák, hogy megakadályozzák az ellenség átkarolását. Ma ezen a ponton látható a fenti emlékoszlop. (forrás: Wikipedia)
A csata után - amelyben Chamberlain több sebesülést is szerzett - úgy is nevezték, mint a Round Top oroszlánja.
Az itteni helytállásnak köszönhetően később kiérdemelte a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honor-t (Becsületérem) is.
A továbbiakban
Chamberlain a csata után kénytelen volt betegszabadságra menni, ugyanis súlyosra fordult a Gettysburg előtt rajta kitörő malária, emellett pedig vérhas is kínozta. 1864 áprilisában újra csatlakozott az ezredéhez, amely ezt követően is a Potomac-hadsereg részeként vett részt Virginia elfoglalásában. Nem sokkal később dandárparancsnokká léptették elő. Katonai szolgálata alatt végig igyekezett úriemberként viselkedni, még az ellenséggel szemben is (így a fogságba esettekkel szembeni kegyetlenkedésekre az általa parancsnokolt alakulatoknál nem nagyon volt példa).
A "Little Round Top" egy 1863-as felvételen. (forrás: Wikipedia)
Júniusban a petersburgi csata idején súlyos sérülést szenvedett (csípőn találta egy golyó), de még jónéhány percig kardjára támaszkodva irányította csapatait - mielőtt a vérveszteségtől el nem ájult. Olyan rossz bőrbe került, hogy a tábori sebész menthetetlennek tartotta. Maine-ben a helyi lapok még a halálhírét is közölték (ami miatt felesége legalább három infarktust hordott ki lábon).
Hadtestparancsnoka javaslatára a Potomac-hadsereg parancsnoka, Grant altábornagy soron kívül dandártábornokká léptette elő.
Utolsó háborús tettére szinte szó szerint a háború végén került sor: 1865. április 9-én Chamberlain immáron címzetes (tiszteletbeli) vezérőrnagyként vezényelte az uniós csapatokat Appomatox mellett akkor, amikor Lee tábornok letette a fegyvert. Itt is megmutatkozott az úriembersége, amikor tisztelettel viseltetett a kapituláló déliekkel szemben (ezt viszont saját soraiban nem nézték sokan jó szemmel).
John Brown Gordon konföderációs vezérőrnagy, aki Chamberlainről úgy nyilatkozott, hogy nála kevesebb lovagiasabb északi katonával találkozott. A Maine-i tábornok a déliek végső fegyverletételénél, Appomatox közelében tett pozitív benyomást a déliekre. (forrás: Wikipedia)
Az egyik déli tábornok, John B. Gordon később úgy hivatkozott Chamberlainre, mint az egyik leglovagiasabb északi katonára, akivel valaha is találkozott.
A háború után
Joshua L. Chamberlain Maine állam kormányzójaként. (forrás: Wikipedia)
A déliek fegyverletételét követően Chamberlain még maradt egy rövid ideig az uniós hadsereg kötelékében: a megszálló erők tisztikarában tevékenykedett, majd 1866 elején leszerelt és visszatért Maine-be. Hamarosan politikai pályára lépett: a Republikánus Párt színeiben négy egymást követő (egyéves) ciklusra választották meg állama kormányzójának (1867 és 1871 között töltötte be ezt a tisztet), majd a Bowdoin College rektoraként dolgozott 1883-ig.
A Chamberlain-család otthona a Bowdoin College kampusza közelében. Napjainkban a professzor-tábornok-kormányzó életét bemutató múzeumként funkcionál. (forrás: Wikipedia)
A háborúban elszenvedett sebesülések okozta kínok élete végéig elkísérték. Nyugdíjas évei kellős közepén, 1893-ban kapta meg a Kongresszustól a már említett Becsületérmet a Gettysburgnél tanúsított helytállásáért. Nyolcvanötéves korában, 1914. február 24-én halt meg a háborús sérülések szövődményeinek eredményeként portlandi otthonában.
Teljes díszben. A felvétel Chamberlain utolsó éveiben készült, amikor már a Maine állambeli Portlandban volt az otthona. (forrás: Wikipedia)
A számos közterület, szobor mellett a Maine-i Bristol városának egyik városrésze az egykori polgárháborús parancsnok nevét viseli - a modern korban pedig két, ebben az időszakban játszódó film (Gettysburg és az Istenek és katonák) is megörökítette tevékenységét (Jeff Daniels alakításában).
Chamberlain szobra szülővárosában, Brewerben. (forrás: Wikipedia)
Emlékét pedig a Brunswick városában működő Joshua L. Chamberlain Múzeum ápolja.
Zárásként itt a Gettysburg című film jelenete a Maine-iek szuronyrohamáról:
