A 20. és 21. század diktátorait bemutató sorozatunk eddigi epizódjaiban látogatást tettünk már Türkmenisztánban, Észak-Koreában és Zimbabwében. A negyedik részben maradunk Afrikában, hogy megismerkedjünk az utolsó spanyol gyarmat romjain hatalmát kiépítő elnökkel, akinek tízéves rémuralma mellett mindhárom eddigi diktátorunk eltörpül - Robert Mugabe pedig maga a demokrácia védelmezője.
Egyenlítői-Guinea - nevéhez hűen - Afrika egyenlítői részén helyezkedik el. Egy nagyobb szárazföldi és egy kisebb, az Atlanti-óceánban (Guineai-öböl) található szigeteken fekvő részből áll, összterülete azonban mindössze egyharmada Magyarországénak. (forrás: Wikipedia)
Következzen Francisco Macías Nguema története!
Az utolsó spanyol gyarmat
Spanyolország a 19. század első évtizedeiben elveszítette addig kiterjedt latin-amerikai gyarmatbirodalmát, nagyhatalmi tündöklésének végére pedig 1898-ban az Egyesült Államok tette fel a pontot. Ezt követően már csak a mai Nyugat-Szahara és Egyenlítői-Guinea (Spanyol Guinea) maradt meg mementóként a régi szép időkből.
Egyenlítői-Guinea zászlaja a mai posztunkban tárgyalt időszakban, 1973 és 1979 között. A maitól a címberben tér el... (forrás: Wikipedia)
Itt, pontosan Spanyol Guinea (Guinea Española) szárazföldi részének (merthogy a gyarmathoz szigetek is tartoztak, rajtuk a gyarmati fővárossal, Santa Isabellel) keleti határán látta meg a napvilágot 1924. január 1-jén egy Mez-m Ngueme nevű fiúcska. A szomszédos Gabonból (ami akkor francia gyarmat volt) származó család fője állítólag boszorkánydoktorként kereste kenyerét. Mez-m, vagyis hát Francisco - később, a keresztségben ezt a nevet kapta - gyermekkora nem volt felhőtlen (és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk): amikor kilencéves volt, apját kivégezte a spanyol gyarmati közigazgatás helyi vezetője, miután egy kicsivel több pénzt merészelt kérni a kvázi-rabszolgaként tartott helybelieknek. Két héttel később az ifjú már árva volt, édesanyja ugyanis öngyilkos lett.
"Munka. Egység. Béke. Igazság" - Egyenlítői-Guinea jelszava a Nguema-érában. (forrás: Wikipedia)
Francisco következő évtizedeiről nem sokat tudni: az bizonyos, hogy háromszor is sikertelenül próbálta letenni a közszolgálati vizsgát, ennek ellenére szülővárosa polgármestereként köszöntöttek rá az 1960-as évek. A spanyol gyarmati kormány utolsó éveiben, az átmeneti kormányzat idején már miniszterelnök-helyettes volt, ami arra utal, hogy a politikai manőverezéshez nagyon értett.
Független Egyenlítői-Guinea
A függetlenségét Spanyolországtól Egyenlítői-Guinea néven 1968-ban elnyerő ország első elnökének végül Francisco Macías Nguemát választották meg (a választások után nem sokkal korábbi politikai ellenfele öngyilkosságot - vagy "öngyilkosságot", a körülmények ugyanis máig tisztázatlanok - követett el), aki rögtön hozzá is látott hazája demokratikus úton történő felemeléséhez hatalma megszilárdításához.
Francisco Macías Nguema, aki a függetlenség elnyerését követően, 1968-ban (amikor ez a felvétel is készült róla) magához ragadta a kormányrudat. A határozott tekintet mögött egy igazi tömeggyilkos rejtőzik. (forrás: Wikipedia)
Nguema ámokfutása alig néhány évvel trónra kerülését hivatalba lépését követően kezdődött: 1971-ben kiadta a 415. számú elnöki rendeletet, amellyel hatályon kívül helyezte az alkotmányt és minden hatalmat a saját kezében vont össze (mármint papíron is). Amíg lendületben volt, halálbüntetést helyezett kilátásba mindenkinek, aki kritizálni merészeli őt és kormányát. 1973-ban egy népszavazáson a lakosság 99%-a támogatta egy új alkotmány bevezetését, amely Nguemát korlátlan hatalommal ruházta fel.
Aki csak egy kicsit is gyanús volt az elnök hatalmát garantáló hadsereg és rendvédelmi szervek, valamint az Elnöki Gárda tagjainak, az rövid úton a másvilágon találta magát. A megfélemlítés mindennapossá vált az alig 400 ezer ember által lakott, koldusszegény országban.
Az elnök bekeményít
Nguemán ekkor már valószínűleg elhatalmasodott a paranoia és a súlyos nárcizmus, ugyanis önmagát felruházta az "Elnök, Isten, a Tudományok és a Kultúra Nagymestere" (vagy valami hasonló) címmel azon túl, hogy a fővárosnak otthont adó szigetet is magáról nevezte el. Uralma alatt betiltották a halászatot és a hajók használatát, nehogy a derék polgárok át tudjanak szökni a tengeren valamelyik szomszédos országba - bár ekkor már több tízezer ember keresett menedéket külföldön.
Közben az összes fontosabb pozíciót és hivatalt saját családtagjaival vagy nagyon-nagyon közeli ismerőseivel töltött fel.
A régi egyenlítői-guineai peso bankjegyeiről is az elnök tekintett az alattvalókra polgárokra. (forrás: Wikipedia)
1975 decemberében Nguema terrorja elérte a csúcspontot (miután a nyugati gyógyszereket és vallásokat is betiltotta): Santa Isabel stadionjában összetereltek 150 ellenzékit, majd egy korabeli romantikus dal ("Those where the days") hangjaira a Mikulásnak öltözött kivégzőosztag lekaszabolta őket. Nguema ezzel kívánta demonstrálni, hogy mennyire sza... tesz a kereszténységre.
Ekkoriban már úgy hivatkoztak az országra, mint "Afrika Dachauja", vagy mint a világ legnagyobb koncentrációs tábora.
A rémuralom vége
Nincs más isten, csak Macías Nguema!
- Egyenlítői-Guinea nemzeti mottója 1978-tól
1979-re egyes becslések szerint közel 80 ezer ember, azaz Egyenlítői-Guinea népességének közel 20%-a (!) esett áldozatul Nguema elnök rémuralmának. A leginkább képzett emberek, a szellemi elit nagy része vagy halott volt, vagy pedig külföldi száműzetésben tengette mindennapjait. 1979 nyarán Nguema már saját családjában kezdett tisztogatásba, amely megrémítette az addig hatalmát kiszolgálókat is.
A rettegett Fekete-part (Playa Negra) börtön a fővárosnak is otthont adó Bioko szigetén. A puccsot követően itt tartották fogva az ex-elnököt, majd földi pályafutásának végére is itt tett pontot a kivégzőosztag. (forrás: Wikipedia)
Augusztus 3-án végül a főváros katonai parancsnoka (egyben helyettes védelmi miniszter), Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, az elnök unokaöccse által vezetett csapatok puccsot hajtottak végre. Az elnök és a hozzá hű csapatok kezdetben ellenálltak, de augusztus 18-án fogságba ejtették a kompániát. Egy hónappal később megtartották a korábbi elnök perét, amelyen - minő meglepetés! - bűnösnek mondták ki Nguemát hat tettestársával együtt, s százegyszeres (!) halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet szeptember 29-én egy Marokkóból importált kivégzőosztag hajtotta végre egy helyi börtönben - a puccsisták nem bíztak a hadsereg lojalitásában...
Ítéletének végrehajtásakor állítólag nyugodt volt és méltóságteljes. Állítólag.
Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, Egyenlítői-Guinea elnöke 1979 óta. Elődjéhez hasonlóan ő is az erőszakszervezetekre támaszkodva konszolidálta hatalmát, s tartotta meg mind a mai napig, az 1979 előtti terror azonban már csak szörnyű emlék az ország történetében. (forrás: Wikipedia)
Teodoro Obiang Nguema Mbasogo azóta is Egyenlítői-Guinea elnöke, s habár jóval kifinomultabb eszközökkel kormányoz, mint a nagybácsi, az ország azért nem tekinthető mintademokráciának, s az utóbbi években befolyó dollár-milliárdokból sem lát sokat az átlag helyi.
Egyenlítői-Guinea napjainkban Afrika egyik leggazadagabb állama az egy főre jutó GDP alapján - a kőolaj kitermeléséből és exportjából származó bevételek nagy része azonban eltűnik, mielőtt az átlagember bármit is láthatna belőle... (forrás: Wikipedia)
