Holnap, március 15-én emlékezünk meg a magyar történelem egyik legfontosabb eseményéről, az 1848-as forradalomról, illetve az azt követő, 1849-ig tartó szabadságharcról.
Manapság már elképzelhetetlen a március tizenötödikei megemlékezés a kokárda nélkül... (forrás: Wikipedia)
A modern magyar nemzet születésnapjának is tekinthető eseménysor egyik fontos jelképe volt a piros-fehér-zöld színű kokárda - mai írásunkban ezen jelkép történetének járunk utána röviden.
A szalagrózsa, szalagcsillag vagy éppen háromszínű rózsa névre is hallgató, itthon mégis inkább a francia eredetű kokárda néven ismert jelkép eredete a 18. századig vezethető vissza - ekkoriban terjedt el a francia és angol főuraknál mint ruha- és kalapdíszek, habár feltételezhető, hogy már a késő középkorban is használtak ehhez hasonló jelzéseket a csatatereken, mint egyfajta korai barát-ellenség felismerő rendszert...
Maga a kokárda kifejezés egyébként a francia cocarde ("kakastaréj") szóból ered, ugyanis kakas tollából is készültek a szalagrózsát idéző kalapdíszek.
Kezdetben még akár egy egyszerű falevél is lehetett kokárda, a fő cél a megkülönböztetés volt. (forrás: Wikipedia)
Divatkiegészítő szerepét azonban hamarosan elvesztette, amikor különféle csoportok, szervezetek képviselői a megkülönböztetés eszközeként kezdték használni (a kalapjukon). Az igazi kokárda-karrier az 1789-es francia forradalomban indult be, amikor az egyszínű szalagrózsák mellett megjelentek a kék-fehér-vörös háromszínű kokárdák is.
Az 1789-es francia forradalom idejéből származó kokára (amit a franciák a kalapjukra tűzve viseltek). (forrás: Wikipedia)
A paraguayi kokárda mintája. (forrás: Wikipedia)
A 19. században világszerte nemzeti jelképként kezdtek tekinteni a kokárdára, így a háromszínű szalagrózsák az öreg kontinens mellett az Újvilág gyarmati uralom alól frissen szabaduló latin-amerikai államaiban is megjelentek. Magyarországon az 1848-as forradalom hozta el a népszerűségét a kokárdáknak (a franciáktól eltérően azonban a mellkasra tűzve), miután a márciusi ifjak a francia forradalmi szimbólum hatására megalkották a magyar nemzeti trikolórt a piros (vörös), fehér (ezüst) és zöld, mint ősi magyar színek felhasználásával.
Magyar kokárda 1848-ból. (forrás: Wikipedia)
A „veres, fehér és zöld színű bokréta” színeivel – amelyek a 16. század második felétől kezdődően az ősi magyar színek – készült szalagot körbehajlították, és ott, ahol összeért, varrással rögzítették. Így egy kör alakú nemzetiszínű kitűző jött létre [...]
Vasvári Pál a mellére tűzött nemzeti színű pántlikás kokárdával. (forrás: Wikipedia)
A forradalmi legendárium szerint a márciusi ifjak vezéralakjai, Petőfi Sándor és Arany János szerelmeiktől (Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától) kaptak egy-egy kokárdát március 15-e estéjén. A hagyományos kokárda mellett ekkoriban jelent meg a hajlított kokárda is, amely nem más, mint egy néhány centis nemzeti színű, meghajlított szalagcsík, amely a "szalaghal" névre hallgat.
Azóta pedig az 1848-as megemlékezések megkerülhetetlen kelléke lett a kokárda, illetve a "nyúlvánnyal" bíró úgynevezett szalagcsokor, avagy pántlikás kokárda.
A szalagcsokor, avagy pántlikás kokárda. (forrás: Wikipedia)
Egyes nézetek szerint a "magyar" kokárdának hivatalosan úgy kellene kinéznie, hogy kívül van a zöld, belül pedig a piros mező, mert így akarva-akaratlanul is "olasz" kokárdát viselünk - ezen néha teljesen értelmetlenül közel vérre menő vitákat is képesek folytatni az emberek (Petőfi eredeti, 1848-as kokárdáján mindenesetre kívül van a piros szín).
Az viszont biztos, hogy az 1848-1849-es forradalomnak és szabadságharcnak nem a kokárda színsorrendje a fő üzenete...
Az olasz katonai repülőgépeken alkalmazott felségjelzés (roundel). (forrás: Wikipedia)
