Azon állami vezetők, akik a kortársaktól vagy az utókortól megkapják a "diktátor" jelzőt, nem egy esetben véres háborúk vagy államcsínyek során ragadják magukhoz a hatalmat - amitől aztán a legritkább esetben szabadulnak meg békésen (persze ha az elhalálozást nem tekintjük békés hatalomátadásnak).
A büszke államférfi és katonatiszt: Augusto Pinochet hivatalos portréja. (forrás: Wikipedia)
A 20. és 21. század diktátorait bemutató sorozatunk kilencedik részében megismerkedünk egy ilyennel: következzen Augusto Pinochet egykori chilei elnök rövid története!
Katonatiszt születik
A szülőváros, Valparaíso kikötőjének látképe napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Augusto José Ramón Pinochet Ugarte (ígérjük, még egyszer nem írjuk ki a teljes nevét!) 1915-ben látta meg a napvilágot egy viszonylag jómódú felső-középosztálybeli chilei chaládban családban az ország egyik legfontosabb kereskedelmi központjában, Valparaísóban. Ugyan a város a helyi haditengerészet központja, az ifjú (és ifjabb) Augusto rövid tanakodást követően a katonai pályán a szárazföldi haderőnemet választja: a francia breton és baszk felmenőkkel rendelkező Pinochet 1936-ban elvégzi a santiagói katonai akadémiát, majd néhány éven át jogot hallgat.
Az apa (idősebb Augusto Pinochet) és anya (Avelina Ugarte) portréja. (forrás: Wikipedia)
1943-ban feleségül vette Lucía Hiriart, aki öt gyermekkel (két fiú és három lány) ajándékozta meg, s akivel haláláig házastársak maradtak.
Az 1940-es években különböző alakulatoknál (számos ezrednél) teljesít szolgálatot, majd az 1950-es években katonai attaséként dolgozik Quitóban (Ecuadorban) és Washingtonban (az országot talán nem kell bemutatnunk), ahol számos barátra és kapcsolatra tesz szert. Közben fokozatosan emelkedik a katonai ranglétrán: 1968-ban már a hadsereg 2. hadosztályának vezérkari főnöke, 1971-ben pedig tábornokként kinevezik a fővárosi helyőrség parancsnokává.
Út a hatalomba
Pinochet mindig is jobboldali érzelmeket táplált, éppen ezért nem nézte jó szemmel, hogy 1970 végén egy finoman szólva is baloldali (inkább marxista) politikát folytató elnöke lett hazájának Salvador Allende személyében.
Salvador Allende, a baloldali elnök, aki meg akarta reformálni hazája politikai életét és gazdaságát. (forrás: Wikipedia)
Nem csak Pinochet szemét csípte az államosítással és szociálpolitikai reformokkal kezdő Allende: az Egyesült Államoknak úgy hiányzott Kuba után egy újabb szocialista állam Közép- és Dél-Amerikában, mint egyszeri koronavírus-fertőzöttnek a majomhimlő.
1973 augusztusában Allende kinevezte Pinochetet a hadsereg főparancsnokává, miközben súlyos belpolitikai válsággal volt kénytelen szembenézni: a törvényhozás kísérletet tett az elnök hatalomból való eltávolítására az alkotmányos rend megsértésének vádjával - ezután több százezer ember tüntetett az államfő mellett a fővárosban -, amelyre válaszul Allende egy pozíciójáról szóló népszavazás kiírását helyezte kilátásba.
Allende népszerű volt az átlagemberek között. (forrás: Wikipedia)
Erre az elnöknek azonban nem maradt ideje: 1973. szeptember 11-én Pinochet vezetésével a haderő államcsínyt hajtott végre: miután a flotta fellázadt, a légierő támogatásával a hadsereg egységei átvették az irányítást Santiago kormányzati negyede felett. Mielőtt elfoghatták volna, Allende feltehetően öngyilkosságot követett el az elnöki palotában. A titkon az Egyesült Államok által is támogatott puccs során körülbelül hatvan ember vesztette életét. Estére már Pinochet mondhatta magát Chile urának.
Az 1973. szeptember 11-én végrehajtott államcsíny során a légierő repülőgépei több támadást is végrehajtottak a főváros, Santiago kormányzati negyede ellen. A fegyveres erők nagy része a puccsisták oldalára állt. (forrás: Wikipedia)
Az államcsíny szervezésében résztvevő többi magasrangú katonatiszttel Pinochet eredetileg úgy állapodott meg, hogy rotációs alapon váltogatják majd egymást az ország élén.
Nem a többiek nevettek a végén...
Az államcsíny vezetői - a tábornokok és tengernagyok eredetileg megegyeztek, hogy rotációs alapon vezetik majd Chilét... (forrás: Wikipedia)
Chile vezetőjeként
Pinochet és felesége, Lucía. (forrás: Wikipedia)
A Pinochet vezetésével felálló katonai junta gyorsan hozzálátott a marxista elhajlás felszámolásának: miután a gazdaságban hátraarcot vezényeltek, a katonák módszeresen leszámoltak a vélt és valós ellenfeleikkel, s nem csak képletesen: a következő években több ezer embert tettek el láb alól, vagy kényszerítettek száműzetésbe, a börtönbe vetett további ezrekről nem is beszélve.
1973 őszén közel negyvenezer embert zártak a fővárosi nemzeti stadionba.
A junta uralma alatt bizonyítottan több, mint háromezer emberrel végeztek a hatóságok.
Katonák és fogvatartottak a santiagói nemzeti stadionban. A létesítmény a junta elején koncentrációs táborként működött. (forrás: Wikipedia)
A katonai kormányzat elleni békés tüntetés - a békés jelleg ellenére egy ilyen demonstráción való részvétel nem számított életbiztosításnak. (forrás: Wikipedia)
Az eleinte csak az országot megmenteni hivatott junta vezetését ellátó Pinochet tábornok 1974-ben formálisan is elfoglalta az elnöki széket, amelyet egy 1980-as népszavazást követő alkotmánymódosítás után de iure is birtokolt. Önmagát egyébként felruházta a "capitán general" titulussal, amely leginkább a hadseregtábornoki rangnak feleltethető meg - ezt a címet rajta kívül Bernardo O'Higgins és Ramón Freire, a függetlenségi háborúk hősei viselték az ország történetében. Pinochet elnök-diktátori tevékenységét a politikai ellenzékkel való leszámolás mellett a gazdaság fejlesztése is jellemezte: az 1970-es és 1980-as években a chilei gazdaság fokozatos növekedésen ment keresztül.
Augusto Pinochet és a későbbi amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger találkozója. Az amerikaiak szívesen támogatták a jobboldali érzelmű katonatisztek puccsát és kormányzatát. (forrás: Wikipedia)
Külpolitikáját az Amerika-barátság mellett a britekkel való szövetkezés is jellemezte: az 1982-es falklandi háború során például Chile tevékeny segítséget nyújtott a szigetcsoport visszaszerzéséért küzdő briteknek az argentinok ellen - a hadsereg egységeinek argentin határra vezénylésével Pinochet például jelentős argentin csapatokat kötött le, akiket nem tudtak bevetni a Falkland-szigeteken.
A rezsim áldozatainak portréi. Sokan a mai napig nem kerültek elő... (forrás: Wikipedia)
Távozás a hatalomból
Békés hatalomátadás: az új elnök, Patricio Aylwin beiktatása 1990-ben. (forrás: Wikipedia)
1988-ban újabb népszavazást tartottak arról, hogy Pinochet további nyolc évet tölthessen az elnöki bársonyszékben; a szavazást megdöbbentő módon nem csalták el, így a választópolgárok többsége nemmel voksolt a feltett kérdésre. Pinochet ezt követően olyat tett, amely nem sok diktátorra jellemző: önként (némi hazai és külföldi biztításra) lemondott a hatalomról egy demokratikusan választott kormány javára; 1990-ben Patricio Aylwin követte az elnöki székben, habár a haderő főparancsnoki tisztét egészen 1998-ig megtartotta - ekkor négy évre beült a szülővárosában, Valparaísóban ülésező szenátusba.
Az elnöki székből való távozást követően Pinochet még nyolc évig viselte a chilei haderő főparancsnokának tisztét. (forrás: Wikipedia)
1998 és 2000 között az Egyesült Királyságban háziőrizetben tartották, de egyre romló egészségi állapota miatt el nem ítélték.
Pinochet úgy halt meg, hogy hazájában soha nem vonták felelősségre a junta által elkövetett rémtettekért. (forrás: Wikipedia)
Katonai tiszteletadás az egykori főparancsnoknak, elnöknek és diktátornak. (forrás: Wikipedia)
Habár diktátori pályafutása idején a rezsim számtalan bűntettet követett el - ennek egy részét már Aylwin elnöksége idején feltárták, többségük esetében azonban a megmaradt befolyása miatt még nyomozást sem indítottak -, Augusto Pinochet felelősségre vonására soha nem került sor. Ennek részben a viszonylagos népszerűsége volt az oka, amelynek köszönhetően boldogan élvezhette a nyugdíjas éveket egészen 2006-ban bekövetkezett haláláig.
