Az új hidegháború küszöbén (vagy nézőponttól függően: kellős közepén) ismét napi szinten foglalkoznak a médiák a nukleáris fegyverekkel - az emberiség történetének eddigi legpusztítóbb fegyvereinek bevetése egyenlő lenne a civilizációnk megsemmisülésével, éppen ezért mondhatjuk, hogy szerencsére erre eddig nem került sor (és reméljük, nem is fog).
Teller Ede 1954-ben. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban a hidrogénbombaként is emlegetett termonukleáris fegyverek amerikai atyjának életét mutatjuk be röviden - aki történetesen Teller Ede néven látta meg a napvilágot Budapesten...
Az Egyesült Államokig
A később világhírnévre szert tevő fizikus Teller Miksa budapesti ügyvéd gyermekeként született meg az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként 1908. január 15-én. 1925-ben jeles eredménnyel tette le az érettségit az akkor éppen Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző néven működő elit gimnáziumban (ami ma is létezik), majd a következő évben Németországban folytatta a tanulmányait nem kis részben a numerus clausus törvénynek köszönhetően.
Apja vegyészmérnöknek szánta, de Teller előbb a matematika, majd a fizika felé fordult.
Fiatalkori portréja. (forrás: Wikipedia)
Miután 1930-ban megvédte doktori értekezését, tanársegédként dolgozott, miközben több tudományos kutatómunkában is részt vett - egyáltalán nem mellékesen pedig 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét, Schütz-Harkányi Augusztát.
Ugyanebben az évben számára - és úgy általában a helyi zsidó közösség számára - kedvezőtlen fordulat állt be a németországi politikában, miután a kancellári tisztséget egy határozott, megnyerő, kefebajszos osztrák ex-festő és első világháborús veterán nyerte el, aki többek között antiszemita nézetei miatt tett szert népszerűségre: Teller Ede 1934-ben elhagyta Németországot (előtte ösztöndíjasként folytatott kutatásokat Olaszországban Enrico Fermi, Dániában pedig Niels Bohr társaságában), hogy egy rövid angliai megállót követően az Egyesült Államokban kössön ki.
A második világháborúban itthon maradt családtagjait deportálták - néhányan közülük koncentrációs táborban lelték halálukat, a többség azonban a budapesti gettóban élte meg a felszabadulást.
A Manhattan-terv
A világ első atomreaktora a chicagói egyetem stadionjának lelátója alatt. 1942. december 2-án itt indult be az első önfenntartó nukleáris láncreakció. (forrás: Wikipedia)
Teller még Budapesten ismerkedett meg Szilárd Leóval (valamint Neumann Jánossal és Wigner Jenővel, akiket együttesen az általuk beszélt furcsa nyelv miatt "marslakóknak" is neveztek később), aki az amerikai atombomba-program egyik kurblija volt: rávette Albert Einsteint, hogy írjon levelet az amerikai elnöknek (pontosabban a levelet Szilárd írta meg), Franklin D. Rooseveltnek, amelyben felhívja a figyelmet egy minden korábbinál pusztítóbb, az atommag-hasadáson alapuló fegyverre, s létrehozásának szükségességére, mivel a németek is hasonlón ügyködnek.
Az Albert Einstein által jegyzett, de alapvetően Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő által megfogalmazott, Roosevelt elnöknek címzett levél, amely megváltoztatta a világot. (forrás: Wikipedia)
Teller Ede (vagyis ekkor már Edward Teller) ebben is szerepet játszott: azon túl, hogy Wigner Jenővel segített neki megfogalmazni, mivel Szilárd nem tudott autót vezetni, ő vitte el honfitársát Einstein házához.
Szilárd Leó fizikus, akinek tevékeny szerepe volt az amerikai atombomba-program beindításában. Később, amikor látta, hogy elsősorban katonai célokra használják a nukleáris kutatások eredményeit, megpróbálta rávenni Roosevelt elnököt, hogy korlátozza a hadsereg hozzáférését, de nem járt sikerrel. (forrás: Wikipedia)
A Pearl Harbor elleni japán támadást követően Teller Szilárd Leóval és Enrico Fermivel dolgozott Chicagóban az első atomreaktor (atommáglya) megépítésén, ezt követően pedig bekapcsolódott a Manhattan-tervbe (Manhattan Project) amelynek célja egy működő nukleáris fegyver megalkotása volt.
Én lettem a halál, a világok pusztítója...
- Robert Oppenheimer az első amerikai atombomba felrobbantását követően
A Manhattan-tervben való részvételhez készített igazolványképen. (forrás: Wikipedia)
Számos, a Manhattan-tervben résztvevő tudós szerint az általuk a palackból kiszabadított pusztító szellemet soha nem lett volna szabad bevetni - Teller Ede azonban nem tartozott közéjük. A második világháború után az amerikai atomprogramnál maradt, s idővel annak meghatározó figurájává vált. Ekkor ugyanis már egy, az atombombánál sokkal pusztítóbb fegyver megalkotásán dolgozott...
A Manhattan-terven dolgozó tudósok egy csapata egy 1946-os beszélgetésen. Teller nem szerepel ezen a képen, de ekkor már az amerikai nukleáris kutatások egyik legfontosabb tagja volt. (forrás: Wikipedia)
A hidrogénbomba atyja
...amely nem más volt, mint a termonukleáris fegyver, azaz a hidrogénbomba - a technikai részletektől most megkímélnénk a Tisztelt Olvasóközönséget, legyen elég annyi, hogy az atommagok fúziójának elvén működő hidrogénbomba robbanóereje akár több ezerszerese is lehet a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombákénak (már eleve a működésbe hozatalához is egy atombombára van szükség).
Az 1950-es években Teller az atombomba-program egykori vezetője, Oppenheimer ellen tanúskodott az ellene folyó eljárás során.
A Teller Ede és Stanislaw (Stanisław) Ulam által kidolgozott hidrogénbomba felépítése. (forrás: Wikipedia)
Teller nem szerette volna, ha az Egyesült Államok ül a babérjain, ezért folyamatosan szorgalmazta az aktuális vezetésnél a minden korábbinál pusztítóbb fegyver megépítését - céljának nagy lökést adott, hogy a Szovjetunió 1949-ben felrobbantotta saját atombombáját. 1952. november 1-jén végül az Ivy Mike-művelet keretében az Egyesült Államok végrehajtotta az első tesztet a termonukleáris fegyverrel: a Marshall-szigetek egyik tagján, az Eniwetok-atollon bekövetkezett 10,4 megatonnás detonáció egy új korszak hajnalát jelezte (a szovjetek itt már csak néhány hónappal voltak lemaradva az amerikaiak mögött).
Az Ivy Mike-kísérlet részeként végrehajtott első termonukleáris robbantás gombafelhője az Eniwetok-atoll felett. (forrás: Wikipedia)
Tellert - mivel a lengyel származású Stanislaw Ulammal közösen döntő része volt a termonukleáris fegyverek működési elvének lefektetésében - ezt követően nemes egyszerűséggel csak mint "a hidrogénbomba atyja" (The father of the hydrogen bomb) néven kezdték illetni az Egyesült Államokban.
A hidegháború idején
Teller az ezt követő évtizedekben is meghatározó alakja maradt az amerikai nukleáris kutatásoknak; neki köszönhetően nem terjedt el az USA-ban az úgynevezett urán-grafit-víz típusú reaktorok használata - amelyek nagyobb teljesítményük ellenére sokkal veszélyesebbek voltak, mint azt Csernobil bizonyította 1986-ban. 1962-ben magától Kennedy elnöktől vehette át az Enrico Fermi-díjat.
Teller Ede 1958-ban a Lawrence Livermore National Laboratory (Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium) igazgatójaként. (forrás: Wikipedia)
Az 1980-as években Reagan elnök csillagháborús programjának (az SDI-nak) fő támogatója volt, mivel felismerte, hogy az amerikaiak a technológiai versenyben immáron döntő előnyre tettek szert a szovjetekkel szemben, s így könnyen térdre kényszeríthetik a rogyadozó vörös óriást. Magyarországra 1936 óta először 1990-ben látogatott - ezt követően rendszeresen visszatért, s többek között a paksi atomerőművet is felkereste. Az 1990-es években Teller számos magyar kitüntetést is kapott, és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
Ronald Reagan amerikai elnök társaságában. Teller az elnök csillagháborús programjának lelkes támogatója volt. (forrás: Wikipedia)
Kései éveiben Teller gyakran látogatott haza Magyarországra. (forrás: Wikipedia)
Felesége - akitől két gyermeke született - 2000-ben hunyt el, Teller Ede pedig 2003. szeptember 9-én, kilencvenöt éves korában halt meg a kaliforniai Stanfordban.
Reméljük, hogy legnagyobb találmányát soha nem fogják élesben használni.
Emléktáblája egykori lakhelyén, Budapesten, a Honvéd utca 18. szám alatt. (forrás: Wikipedia)
