Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik ország filmipara termeli a legtöbb bevételt, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a helyes megfejtés az Egyesült Államok (Hollywood). Arra a kérdésre pedig, hogy hol készül a legtöbb film éves szinten, a legtöbben Indiát (Bollywoodot) adnák megfejtésként - az utóbbi időben viszont a dél-ázsiai szubkontinensnyi államnak komoly kihívója akadt ezen a téren.
A Silverbird Galleria mozi Lagosban, Nigéria legnépesebb városában. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban röviden - majdnem rövidebben, mint amilyen ez a bevezető lett - bemutatjuk a nemzetközi filmipar új csillagát, Nigériát és Nollywoodot!
Nigériában már hosszú évtizedes hagyománya van a filmkészítésnek, amelynek első produktumai a függetlenség 1960-as elnyerését követő években láttak napvilágot (vagy vetítővásznat). Ezek a kifejezetten a helyi igényeknek megfelelően - gyakran valamelyik helyi nyelven, mint amilyen a joruba, hausza - készültek, jellemzően alacsony költségvetéssel. Ezt az időszakot manapság a nigériai mozi aranykorának is nevezik (Golden Age of Nigerian Cinema).
Az 1920-as évektől mobil mozikban vetített filmekkel népszerűsítették a mozgóképeket Nigériában.
A fordulópontot az 1990-es évek eleje és a VHS-korszak jelentette: amellett, hogy a nyugati filmipar remekei ekkortól gyakorlatilag gátak nélkül öntötték el az afrikai filmes piacot, ekkoriban (pontosabban 1992-ben) mutatták be a Chris Obi Rapu rendezésében készült Living in Bondage ("Rabságban élve") című, igbo nyelvű thrillert. A kifejezetten kazettára szánt (tehát mozikban soha be nem mutatott) alkotás volt a kiindulópontja azon futószalag-rendszerű filmözönnek, amely a következő két évtizedben elárasztotta Nigériát.
A nigériai színészeket tömörítő szervezet logója - a szervezetnek 250 ezer (!) tagja van Nigériában. (forrás: Wikipedia)
A Hollywoodra és Bollywoodra hajazó "Nollywood" kifejezés egyébként a The New York Times egyik 2000-es évekbeli, a nigériai filmiparral foglalkozó cikkében jelent meg először. A rengeteg filmmel helyi viszonylatban rengeteget lehetett kaszálni, ezért a 2000-es évektől egyre többen jelentek meg a nigériai filmipar környékén - 2012-ben például csak a jobbára hausza nyelvű alkotásokat készítő, zömében muzulmánok lakta észak-nigériai Kánó Kano filmkészítőinek "céhének" több, mint kétezer filmkészítő cég volt a tagja.
Az itteni filmes világot Kannywood néven is emlegetik Kano után.
A Nollywoodot berobbantó Living in Bondage (1992) plakátja. (forrás: Wikipedia)
A 2010-es évektől az addigi jelentős mennyiség mellett elkezdett megjelenni a minőség is, amelyben fontos szerepe volt a külföldön élő nigériai filmes szakemberek (és pénzmag) megjelenésének - az Egyesült Államokban élő nigériaiak által alkotott filmek a "Nollywood USA" brand alá tartoznak.
Afrikában is egyre szélesebb körű együttműködés alakul ki, ennek köszönhető, hogy nigériai támogatással egyre több ghánai film jelenik meg a nemzetközi piacon.
A 2016-os The Wedding Party című romantikus film plakátja. (forrás: Wikipedia)
A 2010-es évek végére Nollywood olyan nagyra nőtte ki magát, hogy ekkor már több (nagyjából kétezer-ötszáz) film készült Nigériában, mint Indiában - egy részük mozis minőségben, egy részük pedig kifejezetten a nagy nemzetközi streaming-szolgáltatók számára. Műfajukat tekintve a filmek gyakorlatilag a teljes palettát lefedik, talán csak vikinges filmet nem készítettek (még).
Nigériában egyébként sokan nem értenek egyet a "Nollywood" kifejezéssel, mondván, hogy eleve a gyarmati időket idézi, hogy egy külföldi alkotta meg, arról nem is beszélve, hogy egy már létező márka alapján lett kitalálva, ami sértő az egyébként teljesen új értéket teremtő nigériai filmiparra nézve.
Zárásként itt egy új, 2022-es nollywoodi alkotás, aki szeretné átélni a nigériai életérzést:
