Az idei esztendőben is folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat: 2023 első évében visszatérünk Óceániába, hogy megismerkedjünk egy fontos második világháborús hadszíntérrel, amely egy furcsa (?) vallásról is ismert.
Tipikus salamon-szigeteki tengerpart, a már-már kötelező pálmafákkal. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után irány a Salamon-szigetek!
Melanézia szívében
A hat nagyobb és mintegy kilencszáz kisebb, döntően vulkanikus eredetű szigeten, összesen mintegy 28 ezer négyzetkilométernyi (ez nagyjából Moldova mérete, egyharmadnyi Magyarország) területen fekvő, ezerötszáz kilométer hosszan elnyúló Salamon-szigetek (Solomon Islands) a Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában helyezkedik el, Pápua Új-Guineától keletre. A "Salamon-szigetek" név alatt két fogalmat értünk: földrajzi értelemben egy nagyobb szigetcsoportot takar, politikai értelemben pedig a mai írásunkban is bemutatott országot.
A szigetcsoport legmagasabb csúcsa a Guadalcanal szigetén emelkedő 2335 méter magas vulkán, a Popomanaseu-hegy (Mount Popomanaseu).
A Salamon-szigetek Melanéziában, Pápua Új-Guinea és Vanuatu között helyezkedik el. A földrajzi értelemben vett Salamon-szigetek északnyugati része már Pápua Új-Guinea fennhatósága alá tartozik. (forrás: Wikipedia)
Régészeti leletek tanúsága szerint a szigetcsoport tagjai már több, mint huszonötezer éve lakottak; az első emberek a jégkorszaki alacsonyabb vízállást kihasználva érkezhettek nyugat, azaz Új-Guinea felől, majd fokozatosan benépesítették az egész szigetvilágot. Az ő leszármazottaik, a különböző melanéz törzsek tagjai adják ma az ország népességének nagy részét.
Az egyes törzsek gyakran rivalizáltak, hadakoztak egymással az erőforrásokért; részben ennek köszönhető, hogy a szigeteken hosszú időn keresztül népszerű "szokás" volt a fejvadászat és kannibalizmus.
Salamon-szigeteki fejvadászokról készített 1878-as rajz. (forrás: Wikipedia)
Az európaiak érkezése
Az első európai, aki a szigetvilágba ért, Álvaro de Mendaña spanyol hajóskapitány volt 1568-ban (egészen messziről, Peruból hajózott idáig); a derék kapitány a legendás déli kontinens keresése közben bukkant a szigetekre, ahol aranyat talált, ezért úgy gondolta, hogy megtalálta a bibliai Salamon király kincsét - nem sokkal később már Salamon-szigetek (Islas Salamón) névvel illették a szigetvilágot a térképeken.
A szigetcsoport egy kisebb része a Santa Cruz (Szentkereszt)-szigetek elnevezést kapta, míg Guadalcanal (amit a helyiek Isatabunak hívnak) egy Sevilla melletti kis faluról kapta nevét.
Álvaro de Mendaña y Neira, aki Európa számára felfedezte Melanézia szívét. (forrás: Wikipedia)
A 16-17. század fordulóján a spanyolok kísérletet tettek a szigetcsoport gyarmatosítására (néhány telepet létre is hoztak), az anyaországtól való hatalmas távolság azonban megakadályozta őket a tartós maradásban, így hosszú időn keresztül nem bolygatták a helyiek életét a gyanús külsejű idegenek, akik időközben arra is rájöttek, hogy a Salamon-szigetek minden szempontból olyan messze van a bibliai királytól és kincsétől, mint annak idején Makó Jeruzsálemtől.
Lándzsával felfegyverzett salamon-szigeteki haditengerészek harcosok kenujukkal 1895-ben. (forrás: Wikipedia)
A 18. század második felének nagy tengerjáró felfedezői közül sokan megfordultak a Salamon-szigetek környékén, az 1800-as évek elején pedig már bálnavadászok hajói is tiszteletüket tették errefelé. Az utolsó nagy gyarmatosítási hullámban, a 19. század végén a britek és a németek néztek farkasszemet a Salamon-szigeteken: előbbiek végül a szigetcsoport déli részét foglalták el, míg utóbbiak új-guineai gyarmatukat egészítették ki a többek között Bougainville-t is magában foglaló Északi-Salamon-szigetekkel.
Két őslakos harcra készen - a rivális törzsek tagjai hosszú időn keresztül vadásztak egymásra; nem volt szokatlan az ellenség elfogyasztása sem. (forrás: Wikipedia)
A 20. században
A Brit Salamon-szigetek (British Solomon Islands) vagy Brit Salamon-szigeteki Védnökség (British Solomon Islands Protectorate) néven ismert gyarmat még a Brit Birodalmon belül is perifériának számított szerény erőforrásokkal; ennek köszönhetően a civilizációt (vagy "civilizációt") csak néhány ültetvény (minimális számú fehér telepessel), valamint a különböző keresztény felekezetek missziói képviselték a néhány tízezer ember által lakott szigetcsoporton.
A Brit Salamon-szigetek 20. század első felében használt lobogója. (forrás: Wikipedia)
Valószínűleg a Salamon-szigetek is az érdektelenség süllyesztőjébe került volna - már ami a történelmet illeti -, ha 1941-ben a japánok nem döntenek úgy, hogy fegyverrel rúgják rá az ajtót az európai hatalmak és az Egyesült Államok kelet- és délkelet-ázsiai érdekeltségeinek rozoga építményére. Azonban a japánok meghozták a döntést, s hozzáláttak saját érdekszférájuk kiterjesztéséhez.
A japánok a Salamon-szigetek elfoglalása után hozzáláttak repülőterek kialakításához. A képen a guadalcanali felszállópálya látható, amelyet később az amerikaiak elfoglaltak, majd egy midway-szigeteki csatában elhunyt pilóta után Henderson Field-nek neveztek el. (forrás: Wikipedia)
Ennek köszönhetően 1942 májusától fokozatosan megszállták az akkoriban már ausztrál irányítás alatt álló Északi-Salamon-szigeteket, majd sorra került a déli, brit protektorátus is. S ha már ott voltak, igyekeztek a nagyobb szigeteket erődítménnyé fejleszteni.
Többek között építettek egy leszállópályát a központi szigeten, Guadalcanalon, amely a későbbiekben a harcok gócpontjává vált.
Amerikai tengerészgyalogosok Guadalcanalon. Itt vívták az amerikaiak és a japánok közötti első komolyabb szárazföldi összecsapást a Csendes-óceán térségében. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államok és szövetségesei végül 1942 augusztusában indították meg ellentámadásukat, amelynek részeként a Salamon-szigetek fő szigetén, Guadalcanalon szálltak partra az amerikai csapatok; a következő mintegy fél évben véres harcok árán sikerült visszaszorítani a japánokat (eközben számos nagy tengeri ütközetet is vívtak a környező vizeken) - a teljes szigetcsoportot azonban csak a japán fegyverletételt követően, 1945 augusztusában sikerült felszabadítani.
A Brit Salamon-szigeteki Védnökség Védelmi Erejének (British Solomon Islands Protectorate Defence Force) tagjai 1943-ban. A helyiekből toborzott, nyugati tisztek irányítása alatt álló fegyveres erő a Salamon-szigetek felszabadításában résztvevő amerikai egységek támogató erejeként funkcionált. (forrás: Wikipedia)
Katonai temető Guadalcanalon - a Salamon-szigeteken több, mint hétezer amerikai vesztette életét az összecsapások során, míg a japán veszteségek tízezrekben mérhetőek. (forrás: Wikipedia)
A háborút követően megerősödtek a függetlenségi mozgalmak, az 1945-ben visszatérő brit adminisztráció azonban ezeket még el tudta fojtani (komolyabb erőszak nélkül). Az 1950-es években felmerült, hogy a brit részt is átadják Ausztráliának, Canberra azonban pénzügyi okok miatt végül elállt az adás-vételtől. Az 1960-as évektől (szintén financiális okok miatt) már a britek sem ellenezték annyira a Salamon-szigetek függetlenségének gondolatát, a fogaskerekek azonban csak lassan lendültek mozgásba: 1976-ban teljes belső önkormányzatot biztosítottak az országnak, amely aztán 1978. július 7-én vált független nemzetközösségi monarchiává.
Az ország függetlenségi ceremóniája 1978-ban: a brit lobogót levonták, a salamon-szigeteki nemzeti lobogót pedig felhúzták. (forrás: Wikipedia)
A Salamon-szigetek zászlaja. Az öt csillag az ország eredeti öt tartományát jelképezi. (forrás: Wikipedia)
Napjainkig
Választások salamon-szigeteki módra, még a gyarmati időkben - az írástudatlanságon úgy lettek úrrá, hogy a választó megsúgta a bizottsági tagnak a szavazatát. (forrás: Wikipedia)
A függetlenség elnyerését követő közel két évtized viszonylag békésen telt az országban, az 1990-es évek végén azonban több nacionalista fegyveres szervezet is megerősödött - közülük kettő 1998-ban szabályos fegyveres felkelést robbantott ki (az elsősorban Guadalcanal és Malaita szigetén vívott összecsapásokban a két legfontosabb milícia tagjai jobbára egymást irtották), amelyet a gyenge központi kormányzat eleinte egyáltalán nem, később pedig egy ausztrál vezetésű nemzetközi békefenntartó erő tudott csak kezelni.
A salamon-szigeteki kormány helyzetét nehezítette a 2001-es gazdasági válság is és a de facto államcsőd is.
Az etnikai villongásokat beszüntető 2003-as békeszerződés után sokan új kezdetet szerettek volna az országnak. (forrás: Wikipedia)
A 2003-ban a felek között megkötött békeszerződés eredményeként a békefenntartók tartósan maradtak a Salamon-szigeteken (az utolsó katona 2013-ban hagyta el az országot, a misszió pedig hivatalosan 2017-ben ért véget), ahol azóta béke honol - részben legalábbis, ugyanis rendszeresek a komoly kormányellenes megmozdulások, amelyeket újfent csak külső segítséggel képesek kezelni (leverni).
A Salamon-szigetekre vezényelt ausztrál vezetésű nemzetközi békefenntartó erő új-zélandi katonái egy helyi gyermek társaságában. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban
Egy salamon-szigetek környéki vizekben élő őslakos, akinek felmenői a második világháború során sok száz szövetséges és japán hajótörött életét keserítették meg - vagy laktak jól velük. (forrás: Wikipedia)
A mintegy hétszázezer ember által lakott Salamon-szigetek napjainkban alkotmányos monarchia, azon nemzetközösségi monarchiák egyike, ahol a mindenkori brit uralkodó a hivatalos államfő - őt egy helyi főkormányzó képviseli. Az országban rendszeresek a demokratikus választások, ám a kormányok helyzete rendkívül instabil az etnikai megosztottság (számos törzs) és a gazdasági nehézségek miatt.
Az egykamarás, ötven tagú salamon-szigeteki törvényhozás ülésterme a fővárosban, Honiarában. (forrás: Wikipedia)
A hivatalos nyelv az angol, amely a helyi pidzsinnel együtt elsősorban közvetítő szerepet tölt be a szigeteken beszélt mintegy hatvan-hetven nyelv és dialektus között. A lakosság döntő többsége keresztény (nagy részük valamelyik protestáns felekezethez tartozik), de népszerűek az ősi vallások, és egy egészen különleges hitvilág is otthonra lelt a jobbára trópusi dzsungelekkel borított szigeteken, köszönhetően a fejlett technológiával rendelkező fehér emberek felbukkanásának.
A Mindenszentek temploma Honiarában. A lakosság döntő többsége keresztény vallású. (forrás: Wikipedia)
Régi, tánchoz használt álarcok egy helyi múzeumban. (forrás: Wikipedia)
Habár az oktatás nem kötelező, a lakosság nagy része élete során legalább néhány évig jár iskolába, ezért az írástudatlanság a fejletlen világhoz képest viszonylag alacsony, "mindössze" 10-15%-os. A mai napig fennálló viszonylagos elszigeteltségnek köszönhető, hogy számos közösség megőrizte ősi kultúráját, szokásait (kivéve a fejvadászatot és kannibalizmust).
A Salamon-szigeteken a mai napig illegális a homoszexualitás.
Iskolaépület Tanagaiban, Guadalcanalon. Az országban viszonylag jól szervezett oktatási rendszer működik, habár nem kötelező jelleggel. (forrás: Wikipedia)
Az ország a függetlenség elnyerése óta nem rendelkezik reguláris haderővel; a kis létszámú (1100 fős) rendőrség felelős ugyanakkor az ország vizeinek felügyeletéért, a nagyobb településeken működő tűzoltóságok pedig szintén a rendőrség irányítása alá tartoznak.
A salamon-szigeteki rendőrség egyik, Ausztráliától kapott járőrhajója. (forrás: Wikipedia)
Mivel szeizmikusan aktív zónában fekszik, ezért a szigetországban gyakoriak az erős, pusztító földrengések - legutóbb 2013-ban Temotu tartomány egy részét tette a földdel egyenlővé egy erős földmozgás és az azt követő szökőár; a mentést nehezítette (és a jövőben is nehezíteni fogja) a szerény infrastruktúra, amely az egész országra jellemző.
Cölöpökre épített tengerparti házak Malaita szigetén. (forrás: Wikipedia)
A Salamon-szigetek gazdaságának alapját a mezőgazdaság, azon belül pedig elsősorban a növénytermesztés, halászat és fakitermelés jelenti (a szigetek nagy részét a mai napig trópusi őserdők borítják) a szerény bányászat (ólom, cink, nikkel és arany) mellett. A kevés ipari létesítmény elsősorban a mezőgazdasági termékeket dolgozza fel - ennek köszönhetően a legfontosabb exportcikkek a kopra, a kakaó és a pálmaolaj. A turizmusban ugyan lenne potenciál, de anyagi forrás az ehhez szükséges fejlesztésekre már nincsen, így évente kevesebb, mint harmincezer turista látogat el a Salamon-szigetekre.
Hotel Honiara - az országban kevés jó minőségű szálloda működik. (forrás: Wikipedia)
Mezőgazdasági vidék Honiara közelében. (forrás: Wikipedia)
1977-ben az addig használt ausztrál dollárt az új helyi fizetőeszköz, a salamon-szigeteki dollár váltotta fel.
A nagyobb szigeteken a 20. század folyamán úgy-ahogy kiépítésre került a közúthálózat, bár a legtöbb útvonal ma sem rendelkezik szilárd burkolattal; a légi közlekedés gerincét az amerikaiak által a második világháborúban kiépített repülőterek jelentik - a helyi légitársaság a környék jelentősebb államaiba üzemeltet légijáratokat. A szigetek közötti kapcsolatot kisebb hajók és kompok biztosítják elsősorban - a legfontosabb közlekedési csomópont a főváros, Honiara, amelynek nemzetközi repülőtere nem más, mint a második világháború legendás légibázisa, a korábbi Henderson Field.
A kevés jó minőségű, burkolt út többsége a fő szigeten, Guadalcanalon található. (forrás: Wikipedia)
Az ország életében meghatározó a tengeri közlekedés és kereskedelem. (forrás: Wikipedia)
A napjainkban közel százezer ember által lakott Honiara 1952-ben lett a brit gyarmati közigazgatás hivatalos fővárosa (előtte Tulagi szigete volt a kormányzat székhelye). Azóta már nem csak az ország politikai, hanem gazdasági és kulturális központja is.
Egy kis képgaléria a Salamon-szigetekről (kattints a képre!)
Itt lett volna vége az írásnak, ha eszünkbe nem jut, hogy még nem szenteltünk egyetlen gondolatot sem a helyi sportéletnek - nos, túl sokat nem is fogunk. Az elsődleges sport - volt brit gyarmat lévén - a rögbi és a futball, de népszerű még a krikett, az ausztrál futball és a lovaglás is, emellett a Salamon-szigetek büszkélkedhet Óceánia legeredményesebb strandlabdarúgó-válogatottjával is.
A Lawson Tama stadion Honiarában. (forrás: Wikipedia)
