Néhány héttel ezelőtt bemutattuk Belgium 1940-es németek általi lerohanását, mai írásunkban pedig megnézzük, hogyan teltek a legnagyobb és legnépesebb Benelux-állam, Hollandia második világháborús részvételének első napjai.
Következzen Hollandia négynapos háborújának története!
Amikor nagyjából százezer évvel ezelőtt a japán szigetvilágon végigsöprő vulkáni tevékenység eredményeként kialakult a napjainkban az ország legmagasabb pontjaként ismert hegycsúcs, nem sokan gondolták, hogy egy szép napon egy egész kultúra fogja szent helyként tisztelni - persze ennek legfőbb oka az volt, hogy akkoriban nem nagyon éltek errefelé emberek, akik a szép jövőről el tudtak volna gondolkodni.
Végül persze az Ázsia felől ideérkező emberek megállapították, hogy a hegyen, valamint a környező erdőségekben istenek és szellemek lakoznak, az eltelő évszázadok folyamán pedig a hófödte hegycsúcs a japán identitás szerves része lett. A "Tovább" gomb után fedezzük fel a Fudzsit és környékét!
A történelem bővelkedik olyan fegyveres konfliktusokban, amelyeknek első látásra (és másodikra, harmadikra) nem sok értelmük volt; emberek tíz- meg tízezrei áldozták életüket a hazájukért, hogy aztán az ellenséggel közös határ ne változzon, ellenben az ország a tönk szélére kerüljön (itt, a Barangolás Blogon is számos alkalommal emlékeztünk már meg az emberi mohóság és hülyeség ezen ékes példáiról).
Mai írásunkban egy olyan összecsapást mutatunk be nektek, ahol a háborús kiadások miatti gazdasági összeomlás egyáltalán nem fenyegette a hadakozó feleket, lévén nem nagyon volt minek összeomlania (vagyis mindketten szegények voltak, mint a templom egerei); következzen az eritreai-etióp háború rövid története!
Ma folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat, amelynek legutóbbi részében a tűz és jég földjére, Izlandra látogattunk el. Ma is maradunk Észak-Európában, most azonban valamivel közelebb kerülünk a kontinens szárazföldi részéhez (egyben Grönland után letudjuk Dánia másik autonóm országrészét is).
Nem lenne értelme tovább szaporítani a szót, ezért nézzünk is szét gyorsan Feröeren!
Mai posztunk főhősét az emberiség kollektív emlékezete úgy raktározta el memóriájában, mint az embert, aki nepáli társával, Tendzing Norgajjal közösen először mászta meg a Föld legmagasabb csúcsát (bizonyítottan). Már ez sem kis teljesítmény, de mint látni fogjuk, életének nem csak ez volt meghatározó és történelmi eseménye.
Következzen Sir Edmund Hillary rövid története.
Nem gondoltuk volna, hogy a Dánia második világháborús megszállását (egynapos villámháborúját) bemutató posztunkból sorozatot formálunk - az időben és térben közel álló más hadszínterek felfedezésének igénye azonban erősebb volt bármilyen akaratnál, így ma megismerkedünk Belgium második világháborús szerepvállalásával, egészen konkréten az ország 1940-es németek általi lerohanásával.
Következzen a német offenzíva, amelyet belgiumi csataként, Belgium lerohanásaként, vagy az időtartama után úgy is ismernek: Belgium tizennyolc napja.
A felkelő nap országa a 19. század második felében a szó szerint középkori társadalmi-gazdasági viszonyokból mindössze néhány évtized alatt modern, fejlett ipari állam lett, amely joggal pályázhatott a "Kelet-Ázsia vezető hatalma" megtisztelő címre, amit aztán az oroszoktól egy győztes háborúban el is hódítottak.
Kevesen tudják azonban, hogy nem sok választotta el Japánt attól, hogy Kínához hasonlóan a nyugati hatalmak félgyarmataként kelljen meghunyászkodnia - egy amerikai hajóskapitány, Matthew Calbraith Perry flotillatengernagy (commodore) ugyanis 1853-1854-ben megalázó feltételeket kényszerített az évszázados álmát alvó óriásra.
Blogunkon számos alkalommal foglalkoztunk már vasúti témákkal - írtunk már sínbuszokról, de még sínbiciklikről is, hogy a világ egyik legjelentősebb nagysebességű vasúthálózatáról ne is beszéljünk.
Mai posztunkban ellátogatunk a vasút egyik fellegvárába, Indiába, hogy megismerkedjünk a brit indiai gyarmati közlekedési rendszer egy máig működő emlékével, a Dardzsiling-Himalájai Vasúttal (Darjeeling Himalayan Railways).
A hidegháború (és a kölcsönös nukleáris elrettentés) kezdeti évtizedeiben a nagyhatalmak a hatalmas és masszív bunkerek építésére helyezték a hangsúlyt, mondván, hogy egy atomháború esetén ezek nyújtanák a legnagyobb biztonságot a politikai és katonai felsővezetés számára.
Nem sokkal később, a ballisztikus rakéták elterjedését követően (amelyekkel a korábban órákig tartó atomtámadás ideje percekre csökkent) már a mobilitásé volt a főszerep. És egy nukleáris tűzviharban nem csak a támadást elrendelő vezetőnek kell túlélni, hanem azoknak a parancsnokoknak is, akik továbbítják utasítását a rakétasilókhoz és tengeralattjárókhoz.
Egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk újabb állomásához érkezett: a legutóbbi, Húsvét-szigetet felfedező írásunk után visszatérünk az öreg kontinensre (annak is a szegletébe), hogy bemutassuk a norvég, majd dán korona egykori gyöngyszemét, az immáron több, mint hetven éve független köztársaságként létező Izlandot (izlandi nyelven Ísland), amit úgy is ismerünk: a tűz és a jég földje.
De nem is szaporítjuk tovább a szót, üljünk repülőre (vagy szálljunk hajóra), és irány az északi szigetország!