A második világháborúban az Egyesült Államok fegyveres erőinek egy olyan alakulata szerezte a legtöbb harctéri kitüntetést, amelynek tagjai hazájukban másodrendű állampolgároknak számítottak - vagy sok esetben még annak sem (és most nem az afroamerikaiakról lesz szó).
A 442. ezredharccsoport címere. (forrás: Wikipedia)
Következzen a 442. ezredharccsoport rövid története!
Hans, a német haderő derék tizedese jól tájékozott volt a világ dolgait illetően - éppen ezért, amikor a keleti fronton harcolt, fel volt rá készülve, hogy a szovjetek oldalán ázsiai kinézetű katonák fognak felbukkanni, amikor pedig az olasz frontra vezényelték, nem volt meglepve, hogy a túloldalon francia, lengyel, sőt, indiai katonákkal is találkozott.
Amikor azonban egységét bekerítették az amerikaiak, teljesen el volt hűlve, hogy jenki egyenruhába bújt echte japán katonák fogadták a megadásukat.
Japánok Amerikában
Ugyan Japán évszázadokig zárt társadalom volt, ez nem akadályozta meg több tízezer lakóját abban, hogy a külföld felé való nyitást követően szerte a nagyvilágban letelepedjen. Így jutottak el a japánok Délkelet-Ázsiába (Thaiföld), Dél-Amerikába (Brazília vagy éppen Peru), illetve az Egyesült Államokba a 19-20. század fordulójától, hogy az 1930-as évek végére az amerikai felségterületnek számító Hawaii lakosságának már több, mint harminc százalékát adják.
Az első generációs japán bevándorlók gyermekeit (azaz a második generációs bevándorlókat) nevezik japán nyelvek "niszei"-nek (二世), azaz "második generációs"-nak, akik már az adott országban (esetünkben az Egyesült Államokban) nőnek fel, annak a kultúráját tekintik magukénak, japánul pedig legfeljebb a családi ebédek alkalmával beszélnek.
1942-től a fentihez hasonló internálótáborokba zárták a kontinentális Egyesült Államokban élő japánokat - azokat is, akiknek már a szülei is itt születtek. (forrás: Wikipedia)
A Pearl Harbor elleni japán légitámadást követően egész Amerika égett a bosszúvágytól; dühüknek pedig kiváló célpontot nyújtott a kontinentális Egyesült Államokban élő több, mint százezer japán (akiknek többsége már ugyanolyan amerikai volt, mint a tőzsgyökeres philadelphiai vagy bostoni angolszász protestáns család gyermeke), ez - vagyis az a tény, hogy a japánokat ránézésre meg lehetett különböztetni a többiektől, szemben az amerikai németekkel vagy olaszokkal - pedig fő mozgatórugója volt az amerikai történelem egyik legsötétebb epizódjának: a háború kirobbanását követően a kontinentális területeken élő japánokat az ellenséges szabotázs megakadályozásának ürügyén internálótáborokba zárták.
A családokat a legtöbb esetben nem választották szét - éppen ezért a legfiatalabb amerikai japánok is ezekben a relokációsnak nevezett táborokban voltak kénytelenek éveket eltölteni - az európai koncentrációs táborokkal ellentétben az amerikaiakban gondoskodtak a megfelelő ellátásról (a képen egy nővér látható a babákkal), ennek ellenére ez az epizód a mai napig az amerikai történelem szégyenfoltja. (forrás: Wikipedia)
A hivatalosan "relokációs táborokként" (relocations camps) aposztrofált táborokba gyűjtött mintegy százhúszezer japán hetven százaléka már Amerikában született.
A Hawaii népességének nagy részét adó ottani japán közösséget nem érintette az intézkedés (csak a japán állampolgárokat), már csak annak kivitelezhetetlensége miatt sem.
Ugyan ezek a táborok az életkörülményeket tekintve fényévekkel jobbak voltak, mint német vagy szovjet társaik, de mégis arculcsapás volt ez az amerikai japán közösségnek, amely ugyanúgy szerette volna bizonyítani hazaszeretetét és háborús elszántságát, mint a többiek...
Úton a háborúba
Amerikai japán katonák - valahol Európában. (forrás: Wikipedia)
Végül a niszeik kitartásának köszönhetően az Egyesült Államok vezetése engedélyezte egy önkéntes alapon szerveződő amerikai-japán alakulat felállítását. Ez lett az 1942-ben felállított 100. gyalogos zászlóalj (100th Infantry Battalion), amelynek állományát kezdetben kizárólag niszeik alkották - fehér amerikai tisztek irányítása és felügyelete alatt (később más kelet-ázsiai-amerikai közösségek tagjai, így koreaiak is szolgáltak az alakulatban, amelynek tiszti állományát is szépen-lassan niszeikkel töltötték fel).
A később híressé, majd legendássá váló 442. ezredharccsoport szervezeti felépítése 1944 júniusában. (forrás: Wikipedia)
A Wisconsin és Mississippi államokban kiképzést kapott zászlóaljat 1943 augusztusában hajózták be, s meg sem álltak Észak-Afrikáig, ahol további kiképzés várt rájuk, mielőtt bevetették volna őket az olaszországi fronton.
Amerikai japánok természetesen szolgáltak a csendes-óceáni fronton is, de csak mint tolmácsok - harcoló alakulatban történő bevetésük Japán ellen fel sem merült.
Niszeik kiképzésen. (forrás: Wikipedia)
A 100. zászlóalj 1943 végétől keményen harcolt Olaszországban (többek között a Monte Cassino, Anzio körüli harcokban tüntették ki magukat helytállásukkal a niszeik), amelynek elismeréseként az alakulatra építve létrehoztak egy teljes ezredharccsoportot. Ez lett a később híressé váló 442. ezredharccsoport (442nd Infantry Regiment, azaz 第442連隊戦闘団). A három gyalogos zászlóalj mellett egy tüzérzászlóaljat és más kiszolgáló-támogató egységeket magában foglaló alakulat 1944 szeptemberéig harcolt a németek ellen Olaszországban, ezt követően pedig Dél-Franciaországba vezényelték, a háborút pedig Észak-Olaszországban fejezték be.
Az ezredharccsoport egy saját tüzérségi zászlóaljjal is rendelkezett. (forrás: Wikipedia)
Folyami átkelés. (forrás: Wikipedia)
A 442. ezredharccsoportban összesen tizennégyezer ember teljesített szolgálatot a háború során, ők összesen több mint tizennyolcezer (!) kitüntetést kaptak - köztük huszonegy Medal of Honor-t, azaz az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését. Ezzel a 442-esek máig a legtöbb kitüntetést szerzett alakulat a jenki katonai történelemben.
Sadao Munemori (旨森 貞雄) első osztályú közlegény, aki hősies helytállásával posztumusz érdemelte ki az Egyesült Államok legmagasabb rangú katonai kitüntetését, a Medal of Honor-t. (forrás: Wikipedia)
A háború után
Young-Oak Kim, azaz Kim Dzsonguk (김영옥), a 100. zászlóalj koreai származású hadnagya. A 100. zászlóaljban és a 442. ezredharccsoportban a japánok mellett más kelet-ázsiai származású amerikaiak is harcoltak. A kép 1961-ben készült. (forrás: Wikipedia)
A niszeikből álló alakulat a német fegyverletétel után megszállási feladatokat hajtott végre Németországban, majd 1945 végén hazatértek az Egyesült Államokba, ahol 1946-ban feloszlatták az egységet (1947-ben azonban más formában újjáalapították).
Harry S. Truman, az Egyesült Államok elnöke szalutál a 442-esek ezredzászlajának - miközben az általa vezetett kormány 1846 1946elejéig táborokban tartotta az amerikai-japán közösség tagjait. (forrás: Wikipedia)
A 100. zászlóaljban, majd a 442. ezredharccsoportban szolgálatot teljesítő amerikai japán katonák megmutatták, hogy mekkora elszántsággal képesek harcolni a választott hazájukért - annak ellenére, hogy az nem igazán érdemelte ezt meg. A de facto koncentrációs táborokba kényszerített japánok végül 1946 elején nyerték vissza szabadságukat, de sokuknak a nulláról kellett újrakezdeniük, mert addigi házaikat, tulajdonaikat sokszor idegenek sajátították ki mindenféle kárpótlás nélkül.
Daniel Inouye, aki a háborúban elvesztette jobb karját egy kézigránát robbanásától - később évtizedeken át Hawaii állam szenátora volt a szövetségi törvényhozásban. (forrás: Wikipedia)
Az alakulatban harcoló katonák közül sokan később fényes karriert futottak be számos területen; legmagasabbra közülük Daniel Inouye jutott, aki évtizedeken volt Hawaii állam szenátora a szövetségi törvényhozásban (egy időben pedig a szenátus de facto vezetőjeként is funkcionált).
Barack Obama elnök a 442-esek veteránjainak és családtagjaiknak a társaságában. (forrás: Wikipedia)
Harry Harris tengernagy, a csendes-óceáni flott parancsnoka köszönetet mond Ralph Tomeinek, a 442-esek egyik veteránjának 2014-ben. (forrás: Wikipedia)
A 100. gyalogos zászlóalj a mai napig létező katonai alakulat - napjainkban a hawaii Fort Shafter támaszponton működik a bázisa, s az Egyesült Államok Hadseregének egyetlen tartalékos gyalogos alakulata. Ugyan ma már nem csak japánok a tagjai (a fegyveres erőknél 1947-ben megszüntették a faji szegregációt), de büszkén ápolják az úttörő elődök emlékét.
A 100. gyalogos zászlóalj a mai napig létező alakulat, tagjai pedig folyamatosan készen állnak az Egyesült Államok védelmére. (forrás: Wikipedia)
Go for broke!
- azaz nagyjából "Inunk szakadtáig", a 100. zászlóalj mottója.
Kaliforniában egyébként négy állami autópálya-szakasz elnevezése is a második világháborúban harcolt amerikai-japán katonáknak állít emléket, emellett a posta emlékbélyegeket adott ki 2006-ban a 442-esek tiszteletére.