Mai posztunk főhősét az emberiség kollektív emlékezete úgy raktározta el memóriájában, mint az embert, aki nepáli társával, Tendzing Norgajjal közösen először mászta meg a Föld legmagasabb csúcsát (bizonyítottan). Már ez sem kis teljesítmény, de mint látni fogjuk, életének nem csak ez volt meghatározó és történelmi eseménye.
Két legenda egy képen: az új-zélandi Hillary és a nepáli Norgaj a Mount Everest 1953-as meghódítása után. (forrás: Wikipedia)
Következzen Sir Edmund Hillary rövid története.
Nemzeti hős születik
Történetünk a világ másik felén kezdődik: Edmund Percival Hillary ugyanis Új-Zélandon - annak is legnagyobb városában, Aucklandben - látta meg a napvilágot 1919. július 20-án Percival Augustus Hillary és Gertrude Hillary (született Clark) gyermekeként. Az apja harcolt az első világháborúban (többek között részt vett a gallipoli csatában, amely csúfos kudarccal végződött az antant számára, de alapjául szolgált a későbbi ANZAC-hadtest és -kultúrkör megalakulásának), viszont 1916-ban leszerelték a seregtől egészségügyi alkalmatlanság miatt. Ezután visszatért Új-Zélandra és feleségül vette a környék legszemrevalóbb leányát, Gertrude-t.
Edmund születési idejéből feltételezhetjük, hogy a szülők alaposan megünnepelték az első világháború 1918 novemberi végét.
Edmund Hillary édesanyja, Gertrude. (forrás: Wikipedia)
Nem sokkal később a Hillary-család egy Auckland környéki vidéki birtokra költözött, ahol az apa korábbi hobbijából, a méhészkedésből tartották fenn magukat, mivel az újságíróként dolgozó, egyébként szigorú papa a lapja vezetőségét elküldte a jó édes...melegebb éghajlatra. Edmund középiskolai tanulmányait ennek ellenére Aucklandben végezte, s mivel nem volt elég kollégiumi férőhely a nagyvárosban, napi négy órát ingázott (az időt pedig nem csajozással, hanem olvasással ütötte el a kicsit félszeg fiú).
A 2797 méter magas új-zélandi Mount Ruapehu csúcs - 1935-ben ennek megmászása volt Hillary első komolyabb fegyverténye. (forrás: Wikipedia)
A hosszú ideig meglehetősen alacsony Edmund a középiskolai évekre igazi égi meszelő lett a maga 188 cm-es magasságával - ennek persze nem sok jelentősége van, de annak már igen, hogy ezekben az időkben szeretett bele reménytelenül a hegymászásba, amely későbbi életét is meghatározta.
Jön a háború
1939-re néhány, a hegymászás iránt rajongó újdonsült barát társaságában Edmund már Új-Zéland szinte összes jelentősebb csúcsát megmászta (a legmagasabbat, a Mount Cookot leszámítva), s folytatta is volna ezirányú tevékenységét (a bevételi forrást jelentő, fatertől megörökölt méhészkedés mellett), ha nem szól közbe az időközben kirobbanó második világháború.
De sajnos közbeszólt.
Edmund Hillary a második világháború idején az Új-zélandi Királyi Légierő egyenruhájában. (forrás: Wikipedia)
Edmund Hillary igazi hazafiként beadta jelentkezését az Új-zélandi Királyi Légierőhöz (Royal New Zealand Air Force, azaz RNZAF), de nem sokkal később - lelkiismereti indokok miatt - meggondolta magát. 1943-ban, amikor az új-zélandiak már nem csak a távoli Afrikában és Európában voltak kénytelenek harcolni a németekkel és olaszokkal, hanem a Csendes-óceán térségében is a japánokkal szemben, Hillarynek már nem maradt választása: miután besorozták a légierőhöz, annak 6. (majd később 5.) századában tevékenykedett navigátorként Catalina hidroplánok fedélzetén.
Már majdnem vége volt a háborúnak, amikor 1945-ben egy salamon-szigeteki küldetés során gépét baleset érte, ő maga pedig súlyos égési sérüléseket szenvedett, amelyet követően leszerelték.
A boldog békeidők
A történelmi tett
Felépülését követően Edmund visszatért munkájához, a méhészkedéshez, miközben folytatta hobbiját, azaz a magasabbnál magasabb és kihívóbbnál kihívóbb hölgyek hegyek meghódítását. Az új-zélandi hegymászás csúcsát az ország legmagasabb pontjának, a maori nyelven Aoraki néven ismert, 3724 méter magas Mount Cooknak a meghódítása jelentette 1948 elején.
Tendzing Norgaj és Edmund Hillary 1953-ban. A hegyek között életre szóló barátságot kötöttek egymással. (forrás: Wikipedia)
Hillary azonban már ekkor a nagy falatról álmodott: eltökélte, hogy ha törik, ha szakad, de megmássza a 8848 méteres Mount Everestet, ami azelőtt soha senkinek nem sikerült (bizonyíthatóan).
Azért emlegetjük a "bizonyíthatóan" kifejezést a megmászás kapcsán, mert a 20. század elejétől számos expedíció indult a Himalájába annak legmagasabb csúcsa megmászásának szándékával, s nem zárható ki, hogy egyik-másik katasztrófával végződő csúcstámadás (például az 1924-es Andrew Irvine-féle expedícióban) sikerrel járhatott.
1951-ben részese volt egy brit Everest-expedíciónak, de az akkor még kudarcot vallott. 1953-ban azonban John Hunt ezredes (később dandártábornok) vezetésével már egy közel ötszáz (!) fős csapat vágott neki a járhatatlan nepáli hegyi utaknak, hogy meghódítsák a Föld legmagasabb csúcsát. A javarészt britekből és nepáli serpákból (a Himalájában élő, éppen ezért az expedíciók által támogató feladatokra előszeretettel alkalmazott népcsoport tagjai) álló csapatból végül az új-zélandi Edmund Hillarynek és a nepáli Tendzing Norgajnak ( བསྟན་འཛིན་ནོར་རྒྱས) jutott a megtiszteltetés, hogy megkísérelhetik a csúcstámadást.
A 8848 - amerikai GPS-es mérések szerint 8850 - méter magas hegycsúcs a nepáli serpák nyelvén a Csomolungma ("a világ anyja") névre hallgat, nemzetközileg ismert nevét pedig Sir George Everestről kapta, akinek nevéhez India pontos feltérképezése és a Föld legmagasabb csúcsának beazonosítása fűződik.
A világ teteje: a Mount Everestet évtizedeken át próbálták meghódítani. (forrás: Wikipedia)
1953. május 29-én 11 óra 30 perckor aztán történelmet írtak: nem kevés erőfeszítés és szenvedés után - oxigénpalackok segítségével, hiszen ebben a magasságban már nagyon ritka a levegő - feljutottak a világ tetejére (talán a csúcson át is léptek egy kicsit az akkor ellenséges Kínai Népköztársaság területére) hogy az expedíció táborába való visszatérésüket követően hősnek kijáró fogadtatásban részesüljenek.
A két hegymászó összesen tizenöt percet töltött a csúcson - ellőttek néhány képet, nézelődtek egy kicsit, kitűzték a zászlót, aztán indultak is vissza, mivel oxigén-készletük fogytán volt.
1953-as fotó az akkor már nemzeti és nemzetközi hősről, Edmund Hillaryről. (forrás: Wikipedia)
Hillary egyébként az 1953-as expedíció során ismerkedett meg a himalájai hegyi ember, azaz a jeti legendájával; a csúcstámadás során állítólag látni is vélte a csúcs közelében a szőrös-bundás hegylakót, "akinek" egy skalpját meg is vásárolta egy helyi kolostorban jó pénzért (később kiderült, hogy a leleményes helyiek egy picit átverték az új hegymászó legendát).
Az Everest után
De még bőven a nyugdíj előtt
Nemzeti hősként: Sir Norrie új-zélandi főkormányzó (középen) és George Lowe hegymászó (jobb oldalon) társaságában Wellingtonban. (forrás: Wikipedia)
A Csomolungma meghódítását követően az expedíció tagjait Nepálban és Indiában is tömegek ünnepelték - Norgajt egyesek már-már Buddha reinkarnációjaként, azaz félistenként imádták -, majd világszerte megemlékeztek a történelmi tettről. Edmund Hillaryt nem sokkal később maga Őfelsége, az Egyesült Királyság és Új-Zéland (plusz még tucatnyi ország) uralkodója, a nemrégen trónra lépett II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. 1953-as évének koronájára a gyémántot az tette fel, hogy szeptemberben feleségül vette szerelmét, Louise Mary Rose-t, akitől aztán három gyermeke született.
Hillary az Antarktiszon: 1958-ban ő lett az első ember, aki a világ legmagasabb pontjára és a Déli-sarkra is eljutott. (forrás: Wikipedia)
Nem született volna meg azonban ez a poszt, ha Sir Edmund Hillary az Everest meghódítása után nyugdíjba vonul: miközben a következő években számos további himalájai csúcsot is megmászott (csak úgy, levezetésként), 1957-ben csatlakozott egy nemzetközösségi Antarktisz-expedícióhoz, amelynek keretében 1958. január 4-én elérte a Déli-sarkot, majd tovább haladva a csapat abszolválta a déli kontinens átszelését.
Ez volt az első déli-sarki expedíció, amely a korábbi felfedező, Ernest Shackleton álmát megvalósítva gyalogosan tette meg útját.
A nemzetközösségi Antarktisz-expedíció DHC-2 Beaver repülőgépének pilótafülkéjében. (forrás: Wikipedia)
Az 1960-as évek a hegymászás mellett erős közösségi tevékenységgel teltek Hillary számára: miután 1960-1961-ben részt vett egy újabb nepáli expedícióban, amelynek fő célja az 1953-ban megismert jeti felkutatása volt (ez sajnos nem jött össze), családjával együtt Nepálba költözött, ahol a helyi közösségek számára történő iskolaépítéssel ütötték el az időt (emellett támogatták a helyi tanárok képzését, szabadidejében pedig tovább kutatott a jeti után). Itt érte élete talán legnagyobb tragédiája is 1975-ben, amikor felesége és legkisebb lánya, Belinda repülőszerencsétlenség áldozata lett.
Talán Tendzing Norgajjal kötött barátságának is köszönhető, hogy Hillary élete végéig nagy támogatója maradt a serpák közösségének.
Edmund Hillary első feleségével, Louise-szal és kisfiával, Peterrel 1955-ben. (forrás: Wikipedia)
1989-ben feleségül vette tíz évvel korábban meghalt jóbarátja, Peter Mulgrew özvegyét, June-t, de előtte még 1985-ben újra történelmet írt, amikor a Holdra lépő első ember, Neil Armstrong társaságában egy repülőgéppel leszállt az Északi-sarkon, kiérdemelve ezzel a következő címet: "Az első ember, aki eljutott az Északi- és a Déli-sarkra és a Föld legmagasabb csúcsára is".
A Hillary-család címere: "Nincs kockázat - nincs siker". (forrás: Wikipedia)
Az 1980-as években tett egy sikertelen kitérőt az új-zélandi politikai életbe is, de sem parlamenti képviselőnek, sem az ország főkormányzójának (de facto államfőjének) nem választották meg, viszont cserébe 1985-től négy évig hazája indiai, nepáli és bangladesi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete volt.
Az utolsó évek
A Hillary-családban nem esett messze az alma a fájától, Edmund fia, Peter ugyanis szintén hegymászó lett. 1990-ben apja társaságában tett látogatást a Mount Everesten, majd azt követően még számos alkalommal (2002-ben Tendzing Norgaj fiával, Dzsamlinggal közösen), öregbítve ezzel a családi és új-zélandi hagyományokat.
Edmund Hillary és második felesége, June. (forrás: Wikipedia)
Miután kijutott neki az a megtiszteltetés, hogy első élő új-zélandiként még életében képmása rákerült egy bankjegyre (egész konkrétan az ötdollárosra), Hillary újfent szeretett serpáira fordította figyelmét - számtalan támogatás, karitatív tevékenység jellemezte utolsó éveit is, mígnem 2008. január 11-én Aucklandben meg nem halt.
Edmund Hillary lett az első új-zélandi, akinek arcképe még életében felkerült az ország egy bankjegyére. (forrás: leftovercurrency.com)
Közben 2003-ban, a Mount Everest megmászásának ötvenedik évfordulóján Edmund Hillary megkapta a tiszteletbeli nepáli állampolgárságot - valljuk be, meg is érdemelte.
Edmund Hillary szobra Új-Zéland legmagasabb csúcsa, a Mount Cook (Aoraki) közelében. (forrás: Wikipedia)
Halála után egész Új-Zéland gyászolta az ország egyik (ha nem a) legismertebb 20. századi hősét, de világszerte megemlékeztek a Föld legmagasabb csúcsának első megmászójáról. Nepálban a Mount Everesthez közeli Lukla repülőtere a Tenzing-Hillary Repülőtér (Tenzing-Hillary Airport, nepáli nyelven तेन्जिङ हिलारी विमानस्थल) nevet vette fel, a nepáli kormány pedig elnevezett róla egy 7681 méteres hegycsúcsot.
India akkori miniszterelnöke, Atal Vadzspaje és Dzsamling Tendzing Norgaj társaságában 2003-ban, az Everest meghódításának 50. évfordulója alkalmából. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államok űrkutatási szervezete azonban ennél is tovább ment (a szó átvitt és valódi értelmében egyaránt): miután 2015-ben a New Horizons űrszonda a Pluto egy részét részletesen feltérképezte, a NASA egy ottani hegyvonulatot nevezett el Hillaryről, a Naprendszer szélén örök emléket állítva ezzel az emberiség egyik fontos történelmi személyiségének, aki a rivaldafényben is ember tudott maradni.
A Hillary-hegyvonulat a Pluto törpebolygón. (forrás: Wikipedia)
