Éppen itt az ideje, hogy folytassuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat. A Kína és India között tett legutóbbi látogatásunkat követően figyelmünk ismét a Csendes-óceán felé fordul - mai írásunkban nézzünk szét a Tongai Királyságban!
Tonga a Csendes-óceán délnyugati részén helyezkedik el, Új-Zélandtól északkeleti, a Fidzsi-szigetektől pedig délnyugati irányban. (forrás: Wikipedia)
Polinézek földje
A korábban már bemutatott óceániai országok történelméhez hasonlóan mai posztunk főszereplőjének, Tongának a története is jónéhány ezer évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor az új földet (és életet) kutató ausztronéz népek hajóikon bejárták a végtelennek tűnő óceánt, s eközben felfedezték és benépesítették a napjainkban három nagyobb szigetcsoportból (azon belül pedig 169 szigetből és atollból) álló Tonga-szigeteket.
A tongaiak legfontosabb közlekedési eszköze évszázadokon keresztül a helyi, hagyományos módon épített kenuk voltak. (forrás: Wikipedia)
A Lapita-kultúrkör részét képező első telepesek háromezer évvel ezelőtt vetették meg itt lábukat, ezer évvel később pedig a szigetek lakói létrehozták Óceánia történetének egyik (ha nem a) legsikeresebb és legnagyobb kiterjedésű államalakukatát, a Tonga Birodalmat, amely fénykorában a Fidzsi-szigetekről Niuéig, illetve Tongától Szamoáig terjedő vízfelület (és szigetek) felett gyakorolta hatalmát.
Az ősi tongai kultúra egyik emléke a Ha'amonga 'a Maui, azaz "Maui terhe" nevet viselő kőkapu, amelyet a 13. században emeltek. (forrás: Wikipedia)
A birodalom kiterjesztésében és fenntartásában komoly szerep jutott a flottának, amelyben akár száz ember szállítására is alkalmas hajók is helyet kaptak a kisebb, óceáni utakra alkalmas kenuk mellett, rendkívüli mozgékonyságot biztosítva Tongának.
Jönnek az európaiak
Az első európai (holland) hajósok a 17. században bukkantak fel Tonga térségében, a 18. században (amikor James Cook is partra szállt 1773-ban) pedig már rendszeressé vált a kereskedelem a felek között. Tonga közben fokozatosan vesztette el az irányítást, majd a befolyást is a távolabbi szigetcsoportok felett, így amikor a 19. század elején megérkeztek az első keresztény misszionáriusok, az uralkodói család tényleges hatalma már csak a ma is birtokolt területekre terjedt ki.
17. századi holland rajz a Tasman Tongára érkezéséről. A holland hajóskapitány, Abel Tasman Tongataput Amszterdam-szigetnek (t'Eijlandt Amsterdam) nevezte el. (forrás: Wikipedia)
Erre az időre esik Tonga történetének egyik legsötétebb időszaka, amikor a hatalom birtoklásáért közel ötven évig tartó polgárháború dúlt a különböző törzsek és frakciók között. A békét I. Tupou György 1845-ös királlyá koronozása hozta el (az uralkodó a "György" [Siaosi] nevet III. György brit király tiszteletére vette fel 1831-es megkeresztelésekor), amelyet követően a 19. század második felében - nem kis részben a jelen lévő nyugati misszionáriusok támogatásával - nyugati mintájú alkotmányos monarchiává szervezték át az országot.
I. Tupou György király, akinek vezetésével újraegyesítették a polgárháborúban szétzilálódott országot. György 1845-től 1893-ban, kilencvenhat évesen (!) bekövetkezett haláláig ült hazája trónján. (forrás: Wikipedia)
Felszabadították a szolgasorban lévőket, földreformot hajtottak végre, deklarálták a sajtószabadságot és jelentősen megnyirbálták a törzsfőnökök hatalmát a hivatalosan is Tongai Királyságnak (tongai nyelven Puleʻanga Fakatuʻi ʻo Tonga).
II. Tupou György király vonul megnyitni a tongai parlament ülését 1900-ban. (forrás: Wikipedia)
A 20. században
A főváros, Nuku'alofa látképe 1887-ben. (forrás: Wikipedia)
1900. május 18-án Tonga örök barátsági szerződést kötött az Egyesült Királysággal, amelynek értelmében de facto védnökséggé vált - cserébe megőrizhette teljes belső szabadságát, miközben a Tongára akkreditált brit konzul figyelő szemét tartotta az országon.
Ezzel Tonga maradt az egyetlen óceániai állam, amely megőrizte viszonylagos függetlenségét az utolsó gyarmatosítási hullámban.
Nyugati misszionáriusok Tongán. (forrás: Wikipedia)
1918-ban komoly csapást jelentett az országnak, amikor egy Új-Zélandról érkező hajó utasainak közvetítésével itt is kitört a spanyolnátha-járvány: a betegséggel szemben szinte védtelen lakosságból 1800 fő hunyt el, ami a korabeli népesség nyolc százalékát (!) jelentette.
Közben az első világháborúban az új-zélandi expedíciós erők részeként számos tongai katona járta meg a nyugati front lövészárkait.
A Tongai Védelmi Erő új-zélandi alárendeltségben szolgáló katonái az Olaszország kapitulációjának tiszteletére tartott felvonuláson. (forrás: Wikipedia)
A második világháború előestéjén, 1939-ben az aktuális uralkodó, III. Tupou Salote királynő elérkezettnek látta az időt egy saját haderő felállítására, amelyre szintén az új-zélandiak segítségével került sor. Az általuk kiképzett közel kétezer tongai katona egy része részt vett a szövetségesek 1942-ben induló salamon-szigeteki hadjáratában is, miközben az anyaország védelméről az idetelepített amerikai csapatok gondoskodtak.
Tonga zászlaja. Régen a kereszténységet jelképező vörös kereszt a zászló középső részén helyezkedett el, ám mivel a Nemzetközi Vöröskereszt is ezt a jelképet kezdte használni, 1875-ben jelenlegi helyére került. (forrás: Wikipedia)
Tonga címere. A mottó jelentése: "Isten és Tonga az én örökségem." (forrás: Wikipedia)
A háború után felerősödtek az ország teljes függetlenségét követelő hangok, a brit védnökség megszűnésére azonban csak 1970-ben került sor, amikor Tonga csatlakozott a Nemzetközösséghez - az ENSZ-nek azonban csak 1999-ben lett tagja az óceániai állam.
Napjainkban
A tongai szigetcsoportok elhelyezkedése napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Turistacsalogató tengerpart Tongán. (forrás: Wikipedia)
A 748 négyzetkilométer területű, részben korall-atollokon, részben pedig vulkanikus szigeteken fekvő, százezer ember által lakott Tonga napjainkban is demokratikus berendezkedésű alkotmányos monarchia, ahol a mindenkori uralkodónak inkább csak ceremoniális feladatai vannak, miközben a végrehajtó hatalmat a választott törvényhozás (a Fale Alea) által ellenőrzött kormány gyakorolja.
A tongai parlament épülete Nuku'alofában. (forrás: Wikipedia)
Tonga aktuális uralkodója, a trónon 2012 óta ülő VI. Tupou. Az Egyesült Államokban haditengerészeti képzést kapó uralkodó korábban védelmi és külügyminisztere, majd kormányfője is volt hazájának. (forrás: Wikipedia)
A többségében polinéz felmenőkkel bíró, ugyanakkor jobbára protestáns vallású népesség döntő többsége a fővárosnak, a 23 ezer fős Nuku'alofának is otthont adó, az óceán víztükre fölé a legmagasbab részen is csak 28 méterrel emelkedő Tongatapu szigetén él, amely az ország gazdasági és kulturális központja is egyben. A lakosság nagy része mezőgazdaságból (növénytermesztés és halászat) tartja fenn magát, a szerény ipar pedig ezen ágazatok termékeinek feldolgozására, valamint a kézműves termékek előállítására koncentrálódik, miközben viszonylag jelentős az idegenforgalom is - évente több tízezer turista kíváncsi Óceánia legősibb, máig fennmaradt államára, a kíváncsiságot pedig a lelkes helyiek igyekeznek megfelelő módon kielégíteni.
Az ország hivatalos nyelve a tongai mellett az angol.
A Tongai Szabadegyház (metodista gyülekezet) központi temploma Nuku'alofában. Az ország népességének nagy része keresztény. (forrás: Wikipedia)
Tonga a döntően agrár-jelleg ellenére Óceánia egyik legfejlettebb és leggazdagabb államának számít (nem számítva persze az olyan nagyágyúkat, mint Új-Zéland), részben ennek tudható be, hogy Tonga rendelkezik a világ egyik legelhízottabb népességével (szoros versenyben állnak ezen a téren Nauruval).
Az 1965 és 2006 között uralkodó IV. Tupou Taufa'ahau király a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült 1976-ban, mint a világ legelhízottabb uralkodója (akkor éppen 209 kilót nyomott).
Ami a közlekedést illeti: a nagyobb szigeteken jó minőségű közúthálózat került kiépítésre (és a baloldali közlekedés van használatban), a szigetek közötti összeköttetést pedig részben hajókkal, részben repülőkkel oldják meg - ez indokolt is, ugyanis a szigetlánc legészakibb és legdélibb tagja között nyolcszáz kilométer a távolság.
A Fua'Amotu Nemzetközi Repülőtér termináljának épülete. (forrás: Wikipedia)
Tonga nagyon büszke a függetlenségére, ennek megfelelően fenntart egy kis létszámú, de jól kiképzett haderőt is, amely az Őfelsége Fegyveres Erői (His Majesty's Armed Forces) névre hallgat. A 2000-es években több váltással több száz tongai katona teljesített szolgálatot Irakban az amerikaiak vezette nemzetközi haderő részeként, s katonáik megjárták Afganisztánt is.
Tongai és brit katonák egy közös kiképzésen. (forrás: Wikipedia)
Az ország legnépszerűbb sportja a rögbi, leghíresebb sportolójuk azonban egy Ausztráliában élő korábbi taekwondo-s, Puta Taufatofua, aki előbb azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy a 2016-os riói nyári olimpia nyitóünnepségén megmutatta országnak-világnak kidolgozott felsőtestét, majd két évvel később a pjongcsangi téli olimpián már síelőként képviselte hazáját a hölgyrajongók legnagyobb örömére.
A tongai rögbiválogatott. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy kis képgaléria Tongáról:
