A 16. század elején, az újkor hajnalán a lovagi hagyományok már leáldozóban voltak: a tűzfegyverek elterjedése éppen jelentősen megváltoztatta a hadviselés szabályait. Mégis ekkor, egy itáliai kisváros mellett zajlott egy kicsiny, de neves párviadal, amelyet évszázadokkal később is megemlegettek.
Lovagi párviadal középkori (15. századi) ábrázolása. (forrás: Wikipedia)
Következzen a barlettai párviadal (avagy barlettai kihívás) rövid története!
A 15-16. század fordulóján Itáliát a Pápai Állam mellett számos kisebb királyság, városállam szabdalta apró darabokra, hogy a Német-római Birodalom által birtokolt vidékekről ne is beszéljünk. Az egyes régiók, területek feletti befolyás megszerzéséért a kor nagyhatalmai, Franciaország és Spanyolország feszültek egymásnak. Az egyik ilyen konfliktus volt a Nápolyi Királyság feletti uralomért dúló harmadik itáliai háború is 1502 és 1504 között.
(Katolikus) Ferdinánd, Aragónia királya. A kasztíliai Izabella királynővel kötött 1479-es házassága de facto létrehozta az egységes Spanyolországot, amely alig száz év alatt az addigi világ legnagyobb gyarmatbirodalmát hozta létre. (forrás: Wikipedia)
A XII. Lajos király parancsára Dél-Itáliában több ezer fős francia lovagi sereg folytatott hadjáratot ebben az időben, akivel szemben II. Ferdinánd spanyol aragóniai és szicíliai (és a többi, és a többi) király serege harcolt. A helybeliek - akiket nem igazán kérdeztek meg arról, hogy mit akarnak - mindkét táborban felbukkantak, mai történetünk itáliai főhősei azonban a spanyolokat erősítették.
Az egyszerűség kedvéért használjuk a Spanyolország kifejezést az írásban, ekkoriban ugyanis az országot alkotó Aragónia és Kasztília formálisan még nem egyesült egymással.
Gonzalo Fernández de Córdoba, az Itáliában a 16. század elején harcoló spanyol csapatok hadvezére. Hírnevére Granada 1492-es meghódításával tett szert. (forrás: Wikipedia)
1503 elején a franciák egy Adriai-tenger partján fekvő kisváros, Canosa di Puglia mellett összecsaptak a spanyolokkal, akik néhány gall lovagot foglyul ejtettek. Akkoriban a hadifogság még egy picit más intézmény volt, mint manapság, így a franciákat elvitték a közeli Barletta városába egy lakomára, ahol az egyik, itáliai borok által túlfűtött hangulatú nemesember, bizonyos Charles de la Motte becsmérlő kijelentéseket tett a spanyol szolgálatban álló itáliai lovagok harcképességére.
Azért el kell ismernünk, hogy az "itáliai/olasz katona" szókapcsolat nem vált ki olyan érzelmeket az átlagemberből, mint mondjuk a "Wehrmacht harcosa" kifejezés...
Barletta székesegyháza napjainkban. (forrás: Wikipedia)
A franciák a vezetőjük minden bizonnyal jó humorán felbátorodva kapva kaptak az alkalmon, és kihívták az itáliaiakat egy lovagi párbajra, hogy egyszer s mindenkorra bizonyíthassák országnak-világnak, hogy bizony nem érnek fel hozzájuk a katonai képességek tekintetében.
A lovagi párviadalok, lovagi tornák békeidőben lehetőséget biztosítottak a lovagoknak, hogy bizonyíthassák felkészültségüket, rátermettségüket.
Ettore Fieramosca a barlettai párviadal során. (forrás: Wikipedia)
A Charles de la Motte vezette tizenhárom francia lovag így végül a később helyi legendává váló Ettore Fieramosca által parancsnokolt tizenhárom itáliaival küzdött meg Barletta mellett. A legenda szerint azért tizenhárom főt választottak a franciák, hogy már az elején elijesszék a babonás olaszokat - nos, ez nem jött be. Végül 1503. február 13-án lezajlott a párviadal, amelyet az itáliaiak nyertek meg; az egyik francia életét vesztette a párviadalban, őt leszámítva személyi sérülés nem történt a franciák becsületének páncélján esett csorbát kivéve.
A viadal előtt a felek megegyeztek abban, hogy a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett két-két túszt adnak a másiknak, emellett a vesztes száz dukátot (nagyjából 15 ezer 2018-as USA dollárt) fizet lovagonként a győztesnek.
A francia lovagok felett aratott itáliai győzelem emléktáblája Barletta városában. (forrás: Wikipedia)
A túszok túlélték, a dukátok pedig gazdát cseréltek.
A Nápolyért folytatott háborút végül a spanyolok nyerték meg - a hadjárat csúcsa Ferdinánd nápolyi királlyá koronázása volt 1506-ban. A párviadallal (olaszul Disfida di Barletta, azaz "barlettai kihívás") az olasz történelem halhatatlanjai közé emelkedő Ettore Fieramosca tovább szolgálta Ferdinándot, aki elismerésképpen Miglionico grófjává emelte. A köztudatba Massimo d'Azeglio 1833-as regénye emelte be az itáliai lovagot, akinek barlettai hőstettét Bud Spencer is "megénekelte" az 1976-os Zsoldoskatona című vígjátékban.
Emlékmű a párviadal feltételezett helyén, Barlettától nem messze. (forrás: Wikipedia)
1938-ban a fasiszta olasz vezetés megrendelésére szintén készítettek egy filmet a barlettai kihívásból azon túl, hogy egy 19. századi páncélos cirkáló és egy második világháborús tengeralattjáró is viselte az itáliai lovag nevét.
