A 20. és 21. század diktátorait bemutató sorozatunkban eléggé elhanyagoltuk az ázsiai kontinenst - miután Türkmenisztánban és Észak-Koreában tettünk egy rövid látogatást, figyelmünk másfelé fordult, de most kicsit köszörülünk a csorbán: mai írásunkban megismerkedünk a Fülöp-szigetek második világháború utáni történelmét leginkább meghatározó vezetővel.
Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek leghosszabb ideig (1965 és 1986 között) regnáló elnöke megérkezik az Egyesült Államokba. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen Ferdinand Marcos életének és elnökségének rövid története!
Ifjúkora
Amikor 1917. szeptember 11-én a Fülöp-szigetek Ilocos Norte tartományának Sarrat nevű városában világra jött egy jómódú ügyvéd, Mariano Marcos és tanárnő felesége, Josefa Edralin legidősebb fiúgyermeke - aki a filippínó független egyház keresztségében a Ferdinand Emmanuel Edralin Marcos nevet kapta -, kevesen gondolták, hogy néhány évtizeddel később az ország történelmének egyik legfontosabb (és legellentmondásosabb) figurájává fog válni.
Édesanyja, Josefa Edralin. (forrás: Wikipedia)
Édesapja néhány évvel később politikai pályára lépett, s képviselőként bekerült az ekkoriban az Egyesült Államok gyámsága alatt álló szigetország törvényhozásába. Atyja példáját követve Ferdinand is beiratkozott a Fülöp-szigeteki Egyetem jogi fakultására, amelyet 1939-ben évfolyamelsőként abszolvált. Karrierjének beindulását beárnyékolta apja egyik politikai ellenfelének rejtélyes körülmények közötti meggyilkolása, amely után a fiatal Ferdinand, az apja és két nagybátyja is a vádlottak padján találta magát - Mariano és fia halálbüntetést kapott gyilkosságért, amelyet 1940-ben érvénytelenített a legfelsőbb bíróság.
Egy 1920-as években készült családi fotón, a kép jobb szélén. (forrás: Wikipedia)
Amikor a Távol-Keleten elkezdtek gyülekezni a háborús viharfellegek, 1941 nyarán Ferdinand csatlakozott a helyi (amerikaiak által felszerelt és kiképzett) haderőhöz hadnagyként. Végigküzdötte a hazája elleni japán inváziót, amelyet követően fogságba esett. Nem sokkal később, 1942 augusztusában szabadult a japán fogságból - a hivatalos magyarázat szerint (ő maga állította, tehát miért vonnánk kétségbe...) ezután Luzon szigetének északi részén vezetett gerillamozgalmat a japánok ellen, mielőtt (újra)csatlakozott volna az 1944 őszén visszatérő amerikaiakhoz.
Katonatisztként a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)
Nem hivatalosan azért szabadulhatott a fogságból, mert apja publicistaként együttműködött a megszállókkal, amelyért aztán a papa 1945-ben a helyiektől néhány golyó formájában meg is kapta a jutalmát.
Irány a politika!
Ferdinand Marcos a háború után belevetette magát a politikai életbe - apja egykori törvényhozási választói kerületét háromszor egymás után megnyerve 1949 és 1959 között volt az alsóház (Képviselőház) tagja, majd 1959-ben átnyergelt a felsőházba (Szenátusba), amelynek elnöke is lett. 1965-ben egy életrajzi filmet forgattak a szenátusi elnökről, aki ekkor már az államfői pozícióra áhítozott.
Richard Nixon amerikai elnök fülöp-szigeteki látogatása során. Marcos igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani országa legfontosabb támogatójával, az Egyesült Államokkal. (forrás: Wikipedia)
1965-ös elnökválasztási kampánya során erősítette magáról a korábban kialakított háborús hős képét, aki nem csak hogy harcolt a japán megszállók ellen az ország dzsungeleiben, hanem számos kitüntetést is kapott, többek között az amerikaiaktól is (bár ők erről nem tudtak). A kampány sikerrel zárult, Ferdinand Marcost pedig megválasztották a Fülöp-szigetek elnökének.
1999-es felvétel a Marcos által kezdeményezett, majd megépíttetett észak-luzoni autópályáról - elnöksége idején számos infrastrukturális beruházást hajtottak végre az országban külföldi hitelekből, amelyek nem csak a nemzetnek, hanem a "családi vállalkozásnak" is jelentős bevételeket hoztak. (forrás: Wikipedia)
Első elnöki ciklusát a főleg külföldi hitelekből finanszírozott, erőltetett infrastruktúra-fejlesztés és a szociális kiadások növelése jellemezte, amely nagy népszerűséget eredményezett az elmaradott országban, és az ily módon helyzetbe jutott vállalkozók körében egyaránt. Ezzel párhuzamosan elkezdték növelni a védelmi költségvetést - az elnök a haderő vezetésével kialakított jó kapcsolatok által igyekezett megszilárdítani hatalmát.
Hogy a fő partnerrel, az Egyesült Államokkal is jó viszonyban legyen, Marcos engedélyezte a filippínó hadsereg bevetését Vietnámban - 1966 és 1970 között mintegy tízezer katonájuk fordult meg a Dél-kínai-tenger túlpartján.
A második ciklus
Második elnöki ciklusára történő beiktatásakor 1969-ben. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a Fülöp-szigetek Marcos első elnöki ciklusa idején eladósodott, amely 1969-re gazdasági összeomlást eredményezett - ennek ellenére a látványos beruházásoknak és ígéreteknek köszönhetően sikeresen abszolválta a második elnökválasztását is. Ekkortól azonban kezdtek megszaporodni a problémák: ellenzéke a hatalom kisajátításával vádolta az elnököt, miközben országszerte fegyveres csoportok alakultak - egyesek politikai okokból (kommunista gerillamozgalmak), de muzulmánok is fegyvert ragadtak a többségében római katolikus országban élő hittársaik elnyomása okán.
A morói konfliktus néven is ismert muzulmán fegyveres felkelés egyébként csak a közelmúltban, 2022-ben ért véget. A harcokban legalább százhúszezer ember vesztette életét.
A statárium kihirdetéséről írt cikk az egyik helyi angol nyelvű újságban. (forrás: Wikipedia)
A mérsékelt ellenzék nyomására 1971-ben alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak össze, amelynek fő célja egy új alaptörvény megalkotása volt. Vagyis lett volna. Az elnök látszólag támogatta a gyűlést, de a színfalak mögött megvesztegetéssel és fenyegetésekkel valójában szabotálta annak tevékenységét. Az országosan fokozódó erőszak (például Marcos pártja, a Liberális Párt egyik rendezvényén elkövetett robbantás, amelyben több tucatnyian haltak meg) hatására Marcos 1972-ben a 1081. számú elnöki rendelettel statáriumot hirdetett, s gyakorlatilag átvette az ország teljeskörű irányítását.
1974-ben Marcos elnök fogadta az egyik utolsó, dzsungelben harcoló japán katona formális fegyverletételét. (forrás: Wikipedia)
A diktatúra
A közvélemény egy része kezdetben támogatta az erős kezű elnököt az erőszak visszaszorítása érdekében - azzal később szembesültek, hogy Marcost elsősorban saját és családja érdekei vezérelték a hatalom kisajátítása során. A következő években a megnövelt létszámú fegyveres erők országszerte több tízezer embert tartóztattak le, kínoztak meg, közülük pedig több ezer ember vesztette életét.
Nem csak a fegyveres felkelő szervezetek váltak célponttá, hanem mindenki, aki nem értett egyet az elnökkel és módszereivel.
Ferdinand Marcos, felesége, Imelda és négy közül három gyermekük. (forrás: Wikipedia)
Az elnöki teendők ellátása mellett Ferdinand Marcosnak és feleségének, Imeldának (akivel 1954-ben házasodott össze) arra is jutott ideje, hogy a koldusszegény országban több milliárd dollárt értékű vagyont harácsoljon össze. Marcosék nem vetették meg a luxust, különösen ha ékszerekről és az asszony több ezer darabra rúgó cipőgyűjteményéről volt szó. Ebben segítségükre volt a helyi gazdasági elit azon része, akiket Marcos elnök tett milliomossá az állami megrendeléseken keresztül. Így családi vállalkozásként eredményesen alkották meg a világ egyik legsikeresebb kleptokráciáját. Bizonyára büszkék is voltak magukra.
Egy az összesen 4200 párra becsült cipőgyűjteményből, amely Imelda asszony egyik büszkesége volt. (forrás: Wikipedia)
Ferdinand Marcosnak egyébként korábbi élettársától, Carmen Ortegától négy, Imeldától szintén négy, egy feltehetően magyar felmenőkkel is büszkélkedő ausztrál modelltől, Evelin Hegyesitől pedig egy gyermeke született. Bizonyítottan.
Hirohito japán császár látogatásakor. (forrás: Wikipedia)
Eközben fokozatosan kiépült Marcos személyi kultusza is, miközben az elnök határozatot hozott az országban működő külföldi iskolák megrendszabályozásáról - például a kínai tanítási nyelvű intézményekben napi száz percre redukálta a kínai nyelvhasználatot. 1973-ban egy népszavazáson a választók 90%-a támogatta a statárium további fenntartását (az elnök azért ügyelt a demokrácia látszatára). 1978-ban parlamenti választásokat is tartottak a Fülöp-szigeteken, amelyet követően Marcos helyreállította a korábban megszüntetett miniszterelnöki pozíciót, amelyet legjobb embere, azaz saját maga töltött be három éven keresztül.
1976-ban elnöki döntése nyomán ismét Manila lett az ország fővárosa - miután 1949-ben a szomszédos Quezon Cityt tették meg a kormányzat és a törvényhozás központjává.
A diktatúra alkonya
1981 elején - Reagen amerikai elnökké történt beiktatásához és II. János Pál pápa fülöp-szigeteki látogatásához időzítve, hogy támogatást nyerjen tőlük - Marcos feloldotta a statáriumot, néhány hónappal később pedig újból megnyerte az elnökválasztást. Mivel azonban egyszer minden jónak vége szakad, így Marcos sem élte meg, hogy hazája vezetőjeként távozzon e földi árnyékvilágból...
Marcos fő politikai ellenfele az 1970-es években Benigno Aquino volt tartományi kormányzó és szenátor volt... (forrás: Wikipedia)
...akit 1983-ban az Egyesült Államokból hazatérve, a repülőtéren lőttek le. A fent látható inget viselte a merényletkor, amely a Marcos-rezsim elnyomásának egyik jelképe lett. (forrás: Wikipedia)
Elnöki tevékenységének koporsójába az első komoly szöget a kiemelkedő ellenzéki vezető, Benigno Aquino meggyilkolása verte be 1983-ban: az Egyesült Államokból száműzetésből és gyógykezelésről hazatérő politikust a manilai repülőtéren lőtték le. A második szöget a törvényhozás 1985-ben az elnök ellen indított eljárása jelentette: a honatyák és honanyák elkezdték firtatni a Marcos család meggazdagodásának hátterét - ekkor már számos értékes ingatlannal rendelkeztek szerte az Egyesült Államokban.
A diktatúra által eltüntetett hozzátartozóiknak követelnek igazságot demonstrálók. (forrás: Wikipedia)
A Marcos elnök végső bukását elhozó milliós tömegtüntetések egy részlete Manilában. (forrás: Wikipedia)
A növekvő feszültség csillapítására az ekkor már súlyos vesebetegségben szenvedő Marcos elnök 1985 végén előrehozott választásokat írt ki, amit 1986 februárjában annak rendje és módja szerint meg is tartottak, s amelyen ismét Ferdinand Marcos nyert - a választási bizottság hivatalos közleménye szerint legalábbis. Ez már a hadseregnek is sok volt: egyes tagjaik államcsínyt készítettek elő az elnök megbuktatására, tervük azonban idő előtt kitudódott; a lázadókat a pusztulástól csak az ellenzék által szervezett milliós tömegdemonstrációk mentették meg - ezt követően Marcos (részben amerikai sugallatra) a távozás mellett döntött.
Az elnöki pár. (forrás: Wikipedia)
Száműzetésben
1986. február 25-én Ferdinand Marcos és családja (valamint kíséretük közel száz tagja) a Fülöp-szigetek legnagyobb amerikai támaszpontjára, a Clark Légibázisra érkezett, ahonnan az amerikai légierő egyik C-130-as szállító repülőgépén Guamra utaztak, majd onnan Hawaiira szállították őket.
Az 1980-as évek elején Marcos már súlyos egészségügyi problémákkal küzdött. (forrás: Wikipedia)
A család nem ment üres kézzel: több százmillió dollár és peso értékben vittek magukkal készpénzt, értékpapírokat, ékszereket, márkás órákat - az évtizedek alatt az átlagos fülöp-szigetekiek kizsákmányolása árán összeharácsolt vagyont.
Imelda asszony mintegy négyezer pár (!) cipőből álló kollekciója az elnöki palotát feldúló tüntetők és fosztogatók martaléka lett.
Marcos távozását követően a Fülöp-szigeteken az 1983-ban meggyilkolt Aquino özvegye, Corazon Aquino nyerte el az ország elnöki posztját - hatéves mandátumát az új alkotmány kidolgozása, valamint az ezer sebből vérző ország társadalmi, gazdasági és szociális problémáinak enyhítése töltötte ki, amelyet számos puccskísérlet is nehezített.
Fiuk, Benigno Aquino 2010 és 2016 között szintén a Fülöp-szigetek elnöke volt.
Benigno Aquino özvegye, Corazon teszi le az elnöki esküt 1986-ban. Ő lett hazája első női államfője. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államokban számos eljárást indítottak Marcos és családja ellen, de ezt leszámítva szinte háborítatlanul tölthette élete utolsó éveit a Hawaiin vásárolt birtokán, fényűző luxusban. 1989 januárjában tüdőgyulladással került kórházba, majd számos műtéten esett át, de látható volt, hogy már nem húzza sokáig. Halálos ágyán felajánlotta az őt meglátogató filippínó alelnöknek, Salvador Laurelnek, hogy visszaadja az ellopott vagyona 90%-át, ha megengedik neki, hogy édesanyja mellé temessék a Fülöp-szigeteken. A kérést - akkor még - elutasították.
1989. szeptember 12-én Ferdinand Marcos meghalt - ekkor még egy privát mauzóleumba temették Hawaiin, földi maradványait csak négy évvel később szállították haza. 2016-ban az akkori elnök, Rodrigo Duterte rendezett állami temetést Marcosnak, amellyel sokak felháborodását váltotta ki.
Ferdinand fiát, Bongbongot tavaly választották meg a Fülöp-szigetek elnökének. (forrás: Wikipedia)
Ferdinand Marcos megítélése halála után több, mint harminc évvel erősen kettős; egyrészt ott vannak a diktatúra áldozatai (a bebörtönzöttek, elnyomottak, kifosztottak), akik közül sokan soha nem kapták meg az őket megillető kártérítést, jóvátételt, másrészről sokakban nosztalgiát ébreszt az elnöksége alatt tapasztalt "rend" és "biztonság". Gyermekei közül többen is a politikai pályára léptek, Imeldával közös egyetlen fiuk, Bongbong Marcos pedig 2022 óta a Fülöp-szigetek 17. elnöke.
