Szép, kerek szám a negyven, s őszintén szólva nem gondoltuk volna, hogy éveken és kontinenseken átívelő, Magyarországról egzotikusnak ható országokat bemutató sorozatunk ennyi részt megél. De ha egyszer elkapott a gépszíj, nincs többé megállás.
Uruguay fővárosának, Montevideónak a központja madártávlatból. (forrás: Wikipedia)
Sorozatunk mai epizódjában Latin-Amerika egyik (ha nem a) legeurópaibb államába, Uruguayba látogatunk el.
Két óriás között
Uruguay a két óriás, Argentína és Brazília között helyezkedik el az Atlanti-óceán partvidékén. (forrás: Wikipedia)
A Magyarországnál közel kétszer nagyobb területű, az Atlanti-óceán és a Paraná, valamint Uruguay folyók közös torkolatvidékének, a La Platának a partvidékén elhelyezkedő ország három és félmillió ember otthona, amely a dél-amerikai kontinens két legnagyobb állama, Argentína és Brazília között fekszik, mintegy ütközőzónaként.
Az egész országban meghatározó a füves pusztákkal, azaz pampákkal tarkított hullámos dombvidékek tájképe. (forrás: Wikipedia)
Felszínét leginkább a környéken pampának nevezett füves pusztákkal tarkított hullámos dombvidékek jellemzik; a kontinens legalacsonyabb átlagmagasságával "büszkélkedő" Uruguay legmagasabb pontja a délkeleten emelkedő Katedrális-csúcs, azaz Cerro Catedral, amely mindössze 514 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé.
Az ország legmagasabb csúcsa, a Cerro Catedral (Katedrális-csúcs). (forrás: Wikipedia)
A nedves szubtrópusi éghajlatnak köszönhetően a nyarak (amelyek a déli féltekén a mi téli hónapjainkra esnek) mérsékelten melegek, míg a telek hűvösek, de szinte állandóan fagymentesek - a téli sportok szerelmeseinek nem sok babér terem ebben az országban.
Korai történelem
Az európaiak érkezése előtti időkben Uruguay területét is különböző, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató amerikai őslakos törzsek népesítették be; a régészeti leletek tanúsága szerint az ember nagyjából 13 ezer évvel ezelőtt jelent meg a La Plata partvidéke mentén; a 16. század elején főleg a charrúa, chaná és guaraní törzsek tagjai éltek ezen a vidéken.
Tehát nem találkozunk olyan jól szervezett államalakulatokkal, mint az Inka vagy az Azték Birodalom a 16. század elején.
Colonia megyéből előkerült nyílhegyek, melyekkel az őslakos közösségek tagjai vadásztak. (forrás: Wikipedia)
Először portugál hajósok érkeztek Uruguay partvidékére 1512-ben, őket nem sokkal lemaradva, 1515-ben követták az első spanyolok. A kontinens többi részével ellentétben itt az őslakosok viszonylag heves ellenállást fejtettek ki az idegenekkel szemben - ez, és az a tény, hogy a terület erőforrásokban szegény (értsd: nem nagyon volt arany, amit ellophattak volna) sokáig nem késztette komoly gyarmatosításra az európai hatalmakat, noha volt idő, amikor Spanyolország és Portugália egyaránt magának követelte a fő gyarmataik közötti ütközőzónát.
Uruguayi indiánok ábrázolása az 1600-as évek elejéről. (forrás: Wikipedia)
Az első állandó spanyol települést így csak 1624-ben alapították meg a mai Soriano területén, a fővárost, Montevideót pedig 1726-ban a hajózást felügyelő erődítményként hozták létre, habár nem sokkal később természetes kikötőjének és ideális fekvésének köszönhetően már a La Plata túloldalán fekvő Buenos Airessel versengett a térség kereskedelmi központjának címéért.
Sok helyen már csak a tiszteletükre emelt szoborcsoportok emlékeztetnek arra, hogy Uruguayt egykor őslakosok népesítették be. (forrás: Wikipedia)
A gyarmatosítás évszázadaiban az őslakos közösségeket végül szinte teljesen kiirtották Uruguay területén; ennek köszönhetően napjainkban a kontinensen itt a legkisebb az őslakosok számaránya.
A spanyolok és a portugálok által uralt Dél-Amerika térképe 1754-ben; jól látható, hogy a mai Uruguay már akkor is egyfajta ütközőzónaként funkcionált a két gyarmatbirodalom között. (forrás: Wikipedia)
Gyarmatból független ország
Az ország függetlenségi harcosának és nemzeti hősének, José Artigasnak a festménye. (forrás: Wikipedia)
A napóleoni háborúk idején, 1806-tól a britek kísérletet tettek Buenos Aires és Montevideo elfoglalására - utóbbi sikerült is nekik, hiszen 1807 februárja és szeptembere között ők ellenőrizték a várost, amelyet aztán kiürítettek. Nem sokkal később José Artigas vezetésével Uruguay területén is függetlenségi harc robbant ki a megrendült spanyol gyarmati uralom ellen; Artigas teljes autonómiát követelt a megalakuló Río de la Platai Egyesült Tartományokon belül az ekkor még Keleti-part (Banda Oriental) névvel emlegetett hazája számára, de Buenos Airesben ezt leszavazták, s a központosításra helyezték a hangsúlyt.
Uruguay nagyobb része a Río de la Platai Egyesült Tartományokon belül nagyobb önrendelkezést kívánó ligához csatlakozott nem sokkal azután, hogy kivívták függetlenségüket Spanyolországtól. (forrás: Wikipedia)
Artigas vezetésével ezután már a szomszédos ország ellen vívtak függetlenségi harcot az ekkor még csak 60 ezer főt (!) számláló ország polgárai, akik sokáig nem örülhettek az önállóságnak: 1817-ben a szomszédos Brazíliát akkor még irányító Portugália tízezer katonával megszállta a területet, s Cisplatina néven annektálta.
1825-ben a Río de la Platai Egyesült Tartományok (Argentína) és az időközben Portugáliától függetlenné vált császárság, Brazília között háború robbant ki Uruguay birtoklásának ürügyén; az 1828-ig elhúzódó harcok eredményeként a felek brit közvetítéssel megegyeztek egymással, s kompromisszumos megoldásként elismerték Uruguay függetlenségét, amelyet 1828. augusztus 25-én deklaráltak. Megalakult az Uruguayi Keleti Köztársaság (República Oriental del Uruguay).
Uruguay nemzeti zászlaja, amelyet az amerikai és argentin lobogó is inspirált. A kilenc kék-fehér sáv Uruguay eredeti kilenc megyéjére utal, míg a Nap a szabadság szimbólumaként jelenik meg. (forrás: Wikipedia)
Az ország a nevét az Uruguay folyóról kapta; a kifejezés jelentése az őslakos guaraní indiánok nyelvén: "madarak folyója".
Az ország nemzeti költője, Juan Zorilla de San Martín szerint a jelentése nem más, mint "festett madarak folyója".
Polgárháborús évtizedek és a fejlődés
Montevideót védő csapatok a polgárháború idején. (forrás: Wikipedia)
A Blancos (fehérek) és a Colorados (vörösök) harcosai által a polgárháború idején viselt karszalagok. (forrás: Wikipedia)
Nem sokkal a függetlenség elnyerését követően Uruguay - sok más latin-amerikai államhoz hasonlóan - véres polgárháborúba süllyedt; az ország irányításáért a konzervatív fehérek (Blancos) és a liberális(abb) vörösök (Colorados) küzdöttek egymással. Az 1839 és 1851 között dúló harcokban több ezren vesztették életüket egy olyan országban, amelynek népessége még mindig nem érte el a százezer főt sem. Az összecsapásokból - amelyekben egy Guiseppe Garibaldi nevű itáliai hadvezér is részt vett - végül a Colorado Part került ki győztesen; a 19. század második felében Uruguay az ő vezetésükkel indult fejlődésnek.
Két világ hőse, az uruguayi polgárháborúban a Colorados Párt oldalán harcoló Guiseppe Garibaldi. (forrás: Wikipedia)
Időközben Uruguay kirobbantó oka és részese is volt Dél-Amerika történetének legpusztítóbb háborújának, a paraguayi háborúnak: 1864-65-ben az éppen az országot irányító (Paraguay által támogatott) Blanco Párt ellen Brazília vezetett sikeres hadjáratot, s juttatta hatalomra a Colorado Párt embereit.
Paysandú városának brazil csapatok általi ostroma 1865-ben. (forrás: Wikipedia)
1867-ben átadták Uruguay első vasútvonalát, az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó ország fő kikötője, Montevideo pedig fontos kereskedelmi csomóponttá vált nem csak a tengertől elzárt Paraguay, hanem a szomszédos Argentína számára is. A 19-20. század fordulóján végrehajtott szociális reformok eredményeként az ország igazi jóléti állammá vált, amely életminőségben már a fejlett európai országokkal vetekedett. Ekkorra tehető az első nagy bevándorlási hullám érkezése: több százezer európai (elsősorban olasz és spanyol) bevándorló érkezett a századfordulón a lehetőségek hazájaként emlegetett Uruguayba.
Ekkortól emlegetik Dél-Amerika Svájcaként az országot.
Montevideo új főpályaudvarának épülete. (forrás: Wikipedia)
Montevideo látképe 1865-ben. (forrás: Wikipedia)
Az Európából érkező bevándorlókra több hétnyi karantén várt, mielőtt megkezdhették új életüket Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
A két világháború nagy részében Uruguay semleges maradt, habár mezőgazdaságának köszönhetően mindkét világégés során komoly bevételekre tett szert a lángokban álló vén kontinens élelmezéséből. A második világháború végén, 1945 februárjában Uruguay is csatlakozott az Egyesült Nemzetekhez, így hadat is üzent Németországnak és Japánnak egyaránt, harcoló csapatokat azonban nem küldött a frontokra - élni tudni kell, ugyebár...
Montevideói utcakép az 1930-as évek elején. (forrás: Wikipedia)
Az Uruguayban rendezett gyűjtés eredményeként megvásárolt Spitfire vadászrepülőgép ünnepélyes átadása a brit Királyi Légierőnek. (forrás: Wikipedia)
A második világháború elején, 1939 decemberében legénysége Montevideo kikötőjében süllyesztette el a brit hadihajók elől a semleges Uruguay vizeire menekült német Admiral Graf Spree cirkálót.
Ikonikus felvétel a második világháború elejéről: a német Admiral Graf Spree cirkáló az önelsüllyesztést követően. (forrás: Wikipedia)
Az elmúlt évtizedek
Dwight D. Eisenhower amerikai elnök látogatása Uruguayban 1960-ban. Uruguay az Egyesült Államok fontos szövetségesének számított a hidegháború idején. (forrás: Wikipedia)
A második világháború után az élelmiszerárak globális csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, amely rést ütött a szociális rendszeren is, amelynek gyengülése baloldali gerillamozgalmakat hívott életre. Ezek közül legjelentősebb a Tupamaros mozgalom volt, amely az 1960-as évek elején először ember- és bankrablásokkal teremtett pénzügyi alapot a működéshez, majd szabályos fegyveres harcot indított a kormány megdöntésére.
Uruguayi rendőrtisztek hatástalanítanak egy robbanószerkezetet - az 1960-as években a Tupamaros szabályos gerillaháborút folytatott a kormány ellen. (forrás: Wikipedia)
Az egyre erősödő baloldali mozgalmak hatására az aktuális elnök, az Egyesült Államok támogatását élvező Jorge Pacheco szabályos statáriumot hirdetett (felfüggesztve az egyéni szabadságjogokat), majd 1973-ban a hadsereg a politikai elit (Juan María Bordaberry elnökkel az élen) támogatásával átvette a hatalmat: a parlament működését felfüggesztették, s hozzáláttak a baloldali mozgalmak elfojtásához, nem ritkán brutális erőszak alkalmazásával.
Ezt az időszakot egyfajta hibrid, polgári-katonai diktatúraként jellemzik, mivel a hadsereg mellett a polgári intézmények is tevékenyen részt vettek a fenntartásában.
Uruguayi páncélozott szállító harcjármű az 1973-as államcsíny idején. (forrás: Wikipedia)
A CIA támogatásával több tucatnyi embert vadásztak le (egy részüket a szomszédos Argentínában érte a végzete), miközben több tízezer ember kényszerült emigrációba. A hatóságok a diktatúra idején több ezer embert vetettek börtönbe, miközben a gazdaság mélyrepülésbe kezdett. 1980-ban a hadsereg által megfogalmazott új alkotmányt a lakosság egy népszavazáson elutasította, ezután a katonai kormányzat bejelentette, hogy fokozatosan visszatérnek a demokráciához: az 1984-ben megtartott általános választásokon a Julio María Sanguinetti vezette Colorado Párt nyert, s 1985-ben átvette a kormányrudat a katonáktól.
Tüntetés a katonai junta ellen. (forrás: Wikipedia)
A következő évek a demokrácia visszaállításának és a gazdaság talpra állításának jegyében teltek; miközben a szociális hálót igyekeztek újra megerősíteni, a diktatúra fenntartásában részt vevő, emberi jogokat megsértők pedig általános amnesztiát kaptak (ez a hadsereg egyik feltétele volt a hatalom átadásakor), amit az uruguayiak azóta két népszavazáson is helyben hagytak.
Az egyik legismertebb uruguayi, a 2025 májusában elhunyt José Mujica és felesége 2023-ban. Az egykori gerilla Mujica 2010 és 2015 között töltötte be az elnöki tisztséget, s arról vált ismertté, hogy nem volt hajlandó beköltözni az elnöki palotába. (forrás: Wikipedia)
Az utóbbi két évtizedben a gazdasági problémák ellenére Uruguay megmaradt stabil, demokratikus államnak, s a híradásokba legfeljebb akkor került be, amikor legalizálták a marihuána használatát, vagy amikor az aktuális elnök (a nemrégiben elhunyt José Mujica) nem volt hajlandó beköltözni a fényűző elnöki palotába, hanem a főváros mellett fekvő farmjáról járt be minden nap a hivatalába - saját autójával.
Napjainkban
Uruguay manapság demokratikus elnöki köztársaság, ahol a törvényhozó hatalmat a kétkamarás (szenátusból és képviselőházból álló) nemzetgyűlés gyakorolja; a végrehajtó hatalom az állam- és kormányfői feladatokat is ellátó elnök kezében összpontosul; az alkotmány értelmében egy személyt korlátlan számban meg lehet választani, de két egymást követő hivatalt nem tölthet be.
A törvényhozás épülete Montevideóban. (forrás: Wikipedia)
A három és félmilliós népesség nagy része a 19-20. század fordulóján érkezett olasz és spanyol bevándorlók leszármazottja; a népesség közel kilencven százaléka bír európai felmenőkkel, míg a legnagyobb kisebbséget az Afrikából a spanyol gyarmati uralom alatt behurcolt egykori rabszolgák leszármazottai, modern kifejezéssel élve az afro-uruguayiak teszik ki, közel tíz százalékkal. A lakosság elhelyezkedése meglehetősen "fejnehéz", az ország népességének több, mint harmada ugyanis a fővárosban és közvetlen környéké
A 2023-as népszámláláson hat százaléknyian valamelyik őslakos közösséghez tartozónak (is) vallották magukat.
San Carlos római katolikus temploma, amelyet a 18. század második felében emeltek, s ezzel az egyik legrégibb ma is használt templom az országban. (forrás: Wikipedia)
Uruguay hivatalos nyelve a spanyol, valamint 2001 óta az 1910-ben kidolgozott uruguayi jelnyelv; rajtuk kívül legtöbben portugálul beszélnek az országban. A lakosság nagy része valamely keresztény felekezet tagjának vallja magát (legtöbben római katolikusok), rajtuk kívül kis számban élnek még természeti vallások követői és zsidók is Uruguayban. Érdekesség, hogy a függetlenség elnyerése után egy egyházellenes hullám söpört végig azt országon, amelynek eredményeként 1837-ben elismerték a polgári házasságkötést, 1861-ben az állam átvette a temetők működtetését, a 20. század elején pedig legalizálták a válást és minden vallási oktatást betiltottak az állami iskolákban.
A montevideói világkereskedelmi központ modern épületei. (forrás: Wikipedia)
Az 1928-ban átadott, 105 méter magas Palacio Salvo egy időben Dél-Amerika legmagasabb épületének számított. (forrás: Wikipedia)
Az ország védelméről a kis létszámú (alig húszezer fős), de professzionális haderő gondoskodik, amely az utóbbi évtizedekben a nemzetközi békefenntartó missziókban nyújtott teljesítménnyel került be a hírekbe, nem pedig a törvényesen megválasztott kormányzat elleni államcsínyekkel (szerencsére). Jelenleg is közel ezer uruguayi katona teljesít szolgálatot a Kongói Demokratikus Köztársaságban - igazán nem rajtuk múlik, hogy az ENSZ-erők tehetetlennek bizonyultak az erőszak megfékezésében.
Uruguayi katonák hadgyakorlaton - a kicsi, de professzionális uruguayi hadsereg az utóbbi évtizedekben jobbára békefenntartó missziókban bizonyította helytállását. (forrás: Wikipedia)
Uruguay közlekedésének gerincét a viszonylag jó minőségű, az ország fontosabb településeit összekötő közúthálózat jelenti (amely rendelkezik egy érdekes műtárggyal is); a 19. század második felétől kiépített vasút napjainkban már jórészt csak teherforgalmat bonyolít le azokon a vonalakon, amelyek még használatban vannak - mindössze egyetlen, északi szárnyvonalon zajlik menetrendszerű utasszállítás. A külvilággal a legfontosabb kapcsolatot a nemzetközi repülőterek (a legjelentősebb a fővárosi Carrasco Nemzetközi Repülőtér), valamint Montevideo tengeri kikötője jelenti - utóbbi a dél-amerikai kontinens egyik legjelentősebbje.
Képgaléria Uruguay közlekedéséről.
Uruguay gazdasága korábban szinte teljes mértékben a mezőgazdaságra épült; a növénytermesztés (szójabab, búza) mellett az állattenyésztésen volt (és van) nagy hangsúly, kihasználva a legelőkben gazdag vidéket. Napjainkban az agrárszektor még mindig fontos bevételi forrást jelent az országnak, de már komoly ipari tevékenység is kialakult Uruguayban; ezek az üzemek elsősorban a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel (élelmiszer- és textilipar), de a modern iparágak, mint az elektronika és a szoftverfejlesztés is megjelentek Dél-Amerika Svájcában.
A mezőgazdaság fontos ágazata az állattenyésztés, melynek alapja a jó minőségű legelőkben gazdag vidék. (forrás: Wikipedia)
Szőlőskertekkel is találkozhatunk Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban az országban megtermelt elektromos áram szinte teljes egészében megújuló forrásokból (elsősorban vízerőművekből és napelemparokokból) származik.
Az elektromos áram nagy részét megújuló energiaforrások biztosítják. (forrás: Wikipedia)
Ami a kultúrát illeti, Uruguay egyértelműen nevezheti olvasztótégelynek, ahol az európai (spanyol, olasz) szokások keveredésével valami egészen új alakult ki, miközben komoly hatást gyakorolt rájuk a két szomszédos óriás, Argentína és Brazília kultúrája is. Az ország oktatási rendszere meglehetősen fejlett és jól kiépített, és ami nem feltétlenül magától értetődő, az óvodától egészen az egyetemig ingyenes.
Kiegészítés:
Mint arra olvasónk helyesen felhívta a figyelmünket, sikerült kihagynunk a történetünkből a legfontosabbat, azaz a magyar szálat. Uruguay nemzeti himnuszának zenéjét ugyanis az országba kivándorolt hazánkfia, Debály Ferenc József (azaz Francisco José Debali) szerezte 1845-ben. Nem mellesleg Paraguay is neki köszönheti, hogy a nemzeti himnuszának szövegét nem szavalják, hanem éneklik.
Az uruguayi nemzeti egyetem, a Köztársaság Egyetemének (Universidad de la República) jogi karának főépülete. Az országszerte kampuszokkal rendelkező egyetem több, mint 140 ezer (!) hallgatóval büszkélkedhet. (forrás: Wikipedia)
Argentínához hasonlóan Uruguayban is kiemelkedő jelentőséggel bír a lovas marhapásztorok, a gauchók köré épült folklór, kultúra.
A gaucho kultúra mellett a tangó szeretete is közös Argentínával. (forrás: Wikipedia)
Uruguayban rendezték az első férfi labdarúgó-világbajnokságot (ezt és az 1950-es játékokat egyaránt Uruguay válogatottja nyerte meg), így nem meglepő, hogy a világ legnépszerűbb labdajátéka itt is a legkedveltebb sportnak számít. További jelentős sportágnak számít még a kosárlabda, noha ebben korántsem tudnak olyan eredményeket felmutatni, mint a fociban.
A nemzeti stadion az 1930-as labdarúgó-világbajnokság döntője idején, amelyet a házigazdák nyertek meg. (forrás: Wikipedia)
A labdarúgás napjainkban is a legnépszerűbb sportág Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
Egy másik labdajátékhoz, a rögbihez kapcsolódik Uruguay történetének egyik legsúlyosabb légiszerencsétlensége, amely a túlélők viszontagságai miatt nemzetközi szinten is ismert történet.
