Mai posztunkkal köszörülünk egy kicsit a csorbán: az utóbbi időben eléggé elhanyagoltuk blogunk kulturális ismeretterjesztésért felelős szegmensét, amelyet most egy afrikai zenei történettel kívánunk felpezsdíteni.
A "Tovább" gomb után megismerkedünk egy dallal, amely az idők folyamán nem kevesebb, mint öt országban funkcionált nemzeti himnuszként.
Mi itt a Barangolás Blogon imádjuk az egzotikus témákat, helyszíneket, történeteket - különösen ha ezek egymással ötvöződve egy még érdekesebb történetet adnak ki.
Mai posztunkban ezért annak járunk utána, hogy a közhiedelemmel ellentétben (papíron legalábbis) miért nem ért véget mostanáig a második világháború.
Adva van egy norvég tengerbiológus, akinek a hobbija az antropológia volt, a második világháborúban harcolt a hazáját megszálló németek ellen, hogy azután Dél-Amerikából kiindulva felfedezze magának Polinéziát. Thor Heyerdahl egy igazi reneszánsz ember volt - ma pedig megmutatjuk legnagyobb tettét, amely őt világhírűvé tette.
Idén tavasszal volt huszonöt éve, hogy elkezdődött második világháború utáni kollektív történelem egyik (ha nem a) legsúlyosabb emberiség elleni bűncselekménye: egy kicsiny kelet-afrikai ország, Ruanda ekkor került fel a nemzetközi térképre - a "Tovább" gomb után bemutatott események egyben ékes példaként szolgálnak arra, milyen az, amikor a nemzetközi közösség teljes csődöt mond.
India és Pakisztán immáron hét évtizede ősellenségnek tekinthetők - kapcsolatukra az hosszú hidegháború (egy-két forró szünettel), a vallási ellentétek és a vitás határok mellett immáron egymás kölcsönös elpusztításának lehetősége (és igénye) is rányomják bélyegüket.
Van azonban egy mindennapos ceremónia, amely a várakozásokkal ellentétben teljesen békésen zajlik le. Nézzünk szét India és Pakisztán határán!
Magyarországon már megszoktuk, hogy a közúti közlekedésben a "jobbra tarts!" elve érvényesül: ennek megfelelően a járművek kormánya a bal oldalon van (kivéve ha most vettük a járgányt Angliában) - de nem volt ez mindig így: Közép-Európában utolsóként lángoktól ölelt kis hazánk váltott a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira a második világháború előestéjén, 1941-ben.
Az utóbbi évtizedekben kevés példa van az ilyen menetirány-váltásokra a közúti közlekedésben - ezen kevesek közül nézünk meg mai posztunkban hármat.
Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk részeként (illetve egy azon kívüli poszt keretein belül) már foglalkoztunk Oroszország különleges közigazgatási egységeivel.
Mai posztunkban a Tuvától (orosz szemszögből) kőhajításnyira fekvő Zsidó Autonóm Területet nézzük meg közelebbről.
Hosszú hónapokkal (na jó, több, mint egy évvel) ezelőtt az egyik első posztunkban már bemutattuk, hogy a brazil haza hős katonái milyen dicső tetteket hajtottak végre a második világháborúban. Mai írásunkban egy másik latin-amerikai hatalom, Mexikó háborús útját járjuk körbe.
Mai posztunkban - fél lábbal legalábbis - ismét kilépünk a világűrbe, hogy megismerkedjünk modern világunk egyik elengedhetetlen kellékével, a műholdas helymeghatározással és az ezt kiszolgáló (pontosabban lehetővé tevő) különböző rendszerekkel.
Nem is szaporítjuk a szót: a "Tovább" gomb után felfedezzük a GPS és társainak világát.
Miután a minisorozatunk első részében bemutattuk az apartheid kialakulását, a másodikban pedig röviden betekintettünk Dél-Afrika külhoni kalandozásaiba, a harmadik, befejező részben megnézzük, hogyan szűnt meg Földünk mostanáig utolsó, államilag támogatott faji szegregációra épülő rendszere.
