Amikor 1991. augusztus 4-én Szaddám Husszein iraki elnök (és főállású diktátor) kézhez kapta a jelentést, hogy csapatai befejezték Kuvait elfoglalását, nyugodtan dőlt hátra első osztályú bőrrel borított székében a bagdadi palotájának légkondicionált irodahelyiségében: nem gondolta ugyanis, hogy bárki a segítségére fog sietni a két magyar megyényi területű, alig egymillió ember által lakott, kőolaja miatt azonban dúsgazdag öbölmonarchiának.

Bevetésre készen: az Egyesült Államok Légierejének F-15E vadászbombázói egy szaúdi légi támaszponton az öbölháború idején. (forrás: Wikipedia)

Mint azt látni fogjuk, a 20. század végének egyik főgonosza nagyot tévedett, nem sokkal később ugyanis létrejött a második világháború óta legszélesebb körű katonai koalíció Kuvait felszabadítása érdekében.

Harminc évvel ezelőtt, 1989 augusztusában, miközben Magyarországon már javában bontották a műszaki határzárat, három kis szovjet tagköztársaságban kétmillió ember kerekedett fel, hogy létrehozzanak egy gigantikus élőláncot.

Élőlánc Litvániában - a sor vége Észtországban volt. (forrás: Wikipedia)

Tettükkel egy ötven évvel korábbi eseményről emlékeztek meg, de ez a megmozdulás jelentette a kezdetét a két évvel később kivívott szabadságért folytatott erőszakmentes küzdelemnek. A "Tovább" gomb után megismerkedhetünk a balti lánc (vagy más néven balti út) történetével.

Mai írásunkkal megpróbálunk ráerősíteni blogunk mostanáig meglehetősen elhanyagolt szegmensére, az érdekes életrajzokra, életutakra. 

New York-i panoráma. Mai posztunk főhőse ezer meg egy szállal kötődött a Nagy Almához. (forrás: Wikipedia)

Nem szaporítjuk a szót: a "Tovább" gomb után megismerkedünk 19. századi hazánkfiával, Asbóth Sándorral.

Véget ért a nyár, és lassan közeledik a hideg, sötét tél (legalábbis az északi féltekén) - ennek apropóján mai posztunkban bemutatásra kerül egy észak-svédországi hotel, amelynek különlegessége, hogy minden évben újjá kell építeni.

Festői táj: az észak-svédországi Jukkasjärvi és környezete. (forrás: Wikipedia)

Nem is ragozzuk tovább a szót: a FuraTermék Blogon már nem egy (és nem két) posztötletet jegyző, a galgók kapcsán nálunk is bemutatkozó Miss Weaver javaslatára következzék a sarkvidéki Jéghotel!

A világon számos ország van, amely (történelmi vagy földrajzi okokból) elmondhatja magáról, hogy területe két (vagy adott esetben több) kontinensre is kiterjed.

Európa és Afrika határa: a Gibraltári-szoros. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban ezen államok között nézünk szét.

Alig néhány héttel ezelőtt egy csendes-óceáni kirándulás során megismerkedtünk egy norvég felfedezővel, mai írásunkban pedig egy második világháborús északi történeten keresztül megtudjuk, hogy egy szintén norvég politikusnak köszönhetően hogyan született új kifejezés az angol nyelvben a "hazaárulás" fogalmára.

Portré a politikusról. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg Vidkun Quislinggel!

Folytatjuk a Barangolás Blog leghosszabb ideje futó sorozatát, az egzotikus országokat, helyeket, területeket bemutató válogatásunkat, méghozzá egy nem is akármilyen országgal, hanem a világ harmadik (vagy második, listától függően) legkisebb népességű független államával.

Hatalmas hegységeket, csodaszép völgyeket hiába keresnénk a Csendes-óceán közepén. (forrás: Wikipedia)

Szóval nem ragozzuk tovább a gondolatokat, a "Tovább" gombra kattintással nézzünk szét Tuvalun!

Ha szóba kerül Dánia tengerentúli terjeszkedése, az átlag ember számára az első ezredforduló táján Angliában véghezvitt kalandozások (vesd össze: a sziget kvázi elfoglalása), esetleg Grönland, Izland és a Feröer-szigetek  gyarmatosításának eseménnyel teli történetei ugranak be - teljesen jogosan, tesszük hozzá csendesen.

Dánia zászlaja - egykor négy kontinensen hirdette Koppenhága dicsőségét. (forrás: Wikipedia)

Azonban mai posztunkból kiderül, hogy dán barátaink ősei nem csak a zord, hideg északi vidékeken érezték otthon magukat. 

A Barangolás Blogon nagyon ritkán foglalkozunk magyar témákkal - a második világháború környékén lezajlott érdekes epizódokat viszont szívesen villantjuk fel a Tisztelt Olvasóközönség előtt, így lett mai posztunk témája a második világégés előestéjén, 1939 tavaszán lezajlott magyar-szlovák határháború (vagy másik nevén magyar-szlovák kis háború, esetleg a Kelet-Felvidék felszabadítsa), amelyet úgy is említhetnénk, mint az utolsó fegyveres konfliktus, amelyből kis hazánk győztesen jött ki.

A magyar történelem fekete napja: magyar küldöttség érkezése a Párizs melletti Trianon-palotához. (forrás: Wikipedia)

Mai írásunkban felelevenítjük a hidegháború egyik kevéssé ismert konfliktusát, amely nem a vasfüggöny két, ellentétes oldalán zajlott le, hanem két NATO-szövetséges között. 

Atlanti tőkehal - akaratán kívül vált két ország halászati konfliktusának főszereplőjévé. (forrás: Wikipedia)

Nem, nem Görögország és Törökország konfliktusáról lesz szó, mai célunk a messzi Észak!