Blogunkon az atomhatalmakat bemutató sorozatunkban már említettük, hogy Izrael feltehetően rendelkezik az emberiség által jelenleg ismert legnagyobb hatóerejű tömegpusztító fegyverrel, azt azonban elfelejtettük (?) megemlíteni, hogy a zsidó állam politikai és katonai vezetésének elsődleges célja az, hogy más térségbeli állam (értsd: az Izraellel ellenséges muzulmán országok) hasonló fegyver beszerzésére irányuló törekvését megakadályozza. Bármi áron.

Menáhém Begín miniszterelnök és Móse Daján külügyminiszter (korábbi háborús hős és védelmi miniszter). Begín miniszterelnök határozta meg Izrael azon politikájának alapelveit, mely szerint a környező ellenséges államokat bármi áron meg kell akadályozni tömegpusztító fegyverek fejlesztésében és birtoklásában. (forrás: Wikipedia)

Napjainkban Irán jelenti a legfőbb mumust a jeruzsálemi kormánynak ebből a szempontból, bő három évtizeddel ezelőtt azonban a Szaddám Huszein irányította Irak volt a fő fenyegetés.

A Barangolás Blog felületén már számos alkalommal mutattunk be különleges szokásokat, amelyek nem egy alkalommal valamilyen vallási hagyományhoz kapcsolódnak - kifejezetten egyházakkal, azok történetével, kialakulásával azonban eddig nem foglalkoztunk.

Kertvárosi hangulat (???) az egyház-alapításról ismertté vált dél-afrikai Orange Farm városában. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban a fent említett hiányosságot pótolva rögtön be is mutatjuk az alkohol egyházát!

A második világháborúban az Egyesült Államok fegyveres erőinek egy olyan alakulata szerezte a legtöbb harctéri kitüntetést, amelynek tagjai hazájukban másodrendű állampolgároknak számítottak - vagy sok esetben még annak sem (és most nem az afroamerikaiakról lesz szó).

A 442. ezredharccsoport címere. (forrás: Wikipedia)

Következzen a 442. ezredharccsoport rövid története!

Blogjainkon már számos alkalommal foglalkoztunk fővárosokkal, s egy-két írás erejéig betekintettünk a határok, határátkelők világába is.

Határkő a puszta közepén - van, amikor viszont egy főváros szélén találkozhatunk vele. (forrás: Wikipedia)

Mai írásunkban ötvözzük (ha úgy tetszik: egyesítjük) ezt a két halmazt, ugyanis szétnézünk azon fővárosok között, amelyek konkrétan az államhatáron, vagy annak közvetlen közelében fekszenek.

A múltkori, Asbóth Sándor életútját bemutató posztunk után nagy nehezen (?) vállalkoztunk a folytatás megírására. A főszerepben ezúttal is egy amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) tábornok, akinek életútja legalább egy (de akár több) kalandregény történetéhez is elég lenne.

Átkelés a stureci hágón - a magyar győzelemmel záruló branyiszkói ütközetben is részt vett Guyon Richárd parancsnoksága alatt Számwald Gyula. (forrás: Wikipedia)

Mivel mi csak egy szerény blog vagyunk, rövidebb terjedelemmel kell beérnetek. Következzen tehát Számwald Gyula élete!

1989 utolsó napjaiban - miközben a közép- és kelet-európai országok a rendszerváltással (Románia pedig egy diktátor láb alól eltételével) vannak elfoglalva - az Egyesült Államok egy rövid hadművelet keretében rendet tesz Közép-Amerika egyik legfontosabb államában. 

A Panama-csatorna a nyugati félteke legfontosabb tengeri kereskedelmi csomópontja és átkelőhelye, amely több milliárd dolláros bevételt generál Panamának, egyben jelentős megtakarítást eredményez a tengeri szállítmányozásnak. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után nézzük meg, hogyan (és miért) zajlott az "Igaz ügy" hadművelet - irány Panama!

A közép-amerikai Salvadorban, a főváros, San Salvador közelében, egy vulkán árnyékában fekszik egy alig harmincezres kisváros, Nejapa, amely a többi térségbeli településhez hasonlóan lehetne nevezetes a bandaháborúról, a csillagos égbe kilövő bűnözési rátáról és az ezekkel szembeni kormányzati tehetetlenségről is.

A salvadori Nejapa egyik tipikus közép-amerikai utcája. (forrás: Wikipedia)

De Nejapa nem erről nevezetes (pontosabban: nem csak erről), hanem a minden évben megrendezésre kerülő Tűzlabda-fesztiválról is. Nézzük is, miről is van szó pontosan!

Blogunk egyik első posztjában felvillantottunk párat a világ legfurcsább településnevei közül. Mai válogatásunkban újabb, érdekesebbnél érdekesebb elnevezésű településsel ismerkedhetünk meg!

A településnév, amelyről még a mai posztban sem lesz szó. (forrás: blikk.hu)

Amikor 1991. augusztus 4-én Szaddám Husszein iraki elnök (és főállású diktátor) kézhez kapta a jelentést, hogy csapatai befejezték Kuvait elfoglalását, nyugodtan dőlt hátra első osztályú bőrrel borított székében a bagdadi palotájának légkondicionált irodahelyiségében: nem gondolta ugyanis, hogy bárki a segítségére fog sietni a két magyar megyényi területű, alig egymillió ember által lakott, kőolaja miatt azonban dúsgazdag öbölmonarchiának.

Bevetésre készen: az Egyesült Államok Légierejének F-15E vadászbombázói egy szaúdi légi támaszponton az öbölháború idején. (forrás: Wikipedia)

Mint azt látni fogjuk, a 20. század végének egyik főgonosza nagyot tévedett, nem sokkal később ugyanis létrejött a második világháború óta legszélesebb körű katonai koalíció Kuvait felszabadítása érdekében.

Harminc évvel ezelőtt, 1989 augusztusában, miközben Magyarországon már javában bontották a műszaki határzárat, három kis szovjet tagköztársaságban kétmillió ember kerekedett fel, hogy létrehozzanak egy gigantikus élőláncot.

Élőlánc Litvániában - a sor vége Észtországban volt. (forrás: Wikipedia)

Tettükkel egy ötven évvel korábbi eseményről emlékeztek meg, de ez a megmozdulás jelentette a kezdetét a két évvel később kivívott szabadságért folytatott erőszakmentes küzdelemnek. A "Tovább" gomb után megismerkedhetünk a balti lánc (vagy más néven balti út) történetével.