Egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk újabb állomásához érkezett: a legutóbbi, Húsvét-szigetet felfedező írásunk után visszatérünk az öreg kontinensre (annak is a szegletébe), hogy bemutassuk a norvég, majd dán korona egykori gyöngyszemét, az immáron több, mint hetven éve független köztársaságként létező Izlandot (izlandi nyelven Ísland), amit úgy is ismerünk: a tűz és a jég földje.
Tűz és jég földje - a magyarok (és egyébként az Izlandon kívüli világ) számára helyesen kimondhatatlan Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörése hetekre megbénította a légi közlekedést Európában. A vulkánosság és szeizmikus aktivitás a mindennapok részét képezik az egyébként Európa legnagyobb gleccsereivel is büszkélkedő szigetországban. (forrás: Wikipedia)
De nem is szaporítjuk tovább a szót, üljünk repülőre (vagy szálljunk hajóra), és irány az északi szigetország!
Vikingek földje
A mai Magyarországnál egy picivel nagyobb területű, ugyanakkor alig háromszázötvenezer ember által lakott sziget tulajdonképpen Európa és Észak-Amerika határán helyezkedik el, a Közép-atlanti-hátság egyik északi törésvonala mentén, amelynek köszönhetően napjainkban is jelentős a vulkánosság és a szeizmikus aktivitás a környéken. Maga a sziget is ennek, vagyis az aktív vulkáni tevékenységnek köszönheti létezését, amely az évmilliók alatt a tenger szintje fölé emelte a kopár földdarabot.
Az első név szerint ismert izlandi telepes, Ingólfur Arnarson érkezéséről készített festmény. (forrás: Wikipedia)
Benépesítésének története szerencsére (vagy sajnos) azonban nem tekint vissza ilyen hosszú múltra: feltételezhető, hogy már a görög és római korban is tettek errefelé látogatást európaiak (a kora középkorban írországi szerzetesek is járhattak itt), hivatalosan azonban elsőként a 9. században érkeztek ide norvég (viking) hajósok, akik aztán a fagyosnak, jegesnek tűnő partvidék láttán el is nevezték a szigetet Jégföldnek (Ísland), s tovább is álltak.
Holmi adókat kellett ugyanis beszedni Angliában, ezért nem maradhattak sokáig nézelődni.
Az izlandiak hosszú évszázadokon keresztül a fentihez hasonló házakban laktak, amelyek ellenállóak voltak az időjárási viszontagságaival szemben. (forrás: Wikipedia)
Az első ismert izlandi telepes Ingólfur Arnarson volt, aki 870 körül érkezett ide feleségével és kis családjával, hogy új életet kezdjen, miután Norvégiában forróvá vált a lába alatt a talaj. A következő évszázadokban több ezren követték példáját, sőt, volt, aki tovább is állt, s azzal a lendülettel letelepedett Grönlandon és Észak-Amerikában.
Közben a kialakuló izlandi nemzetségek közötti kapcsolattartás, törvényhozás céljából 930-ban megalapították az Alþingi-t, amely a világ leghosszabb ideje létező, és máig működő törvényhozó testülete.
Téli műholdkép Izlandról. (forrás: Wikipedia)
A középkori évszázadok viszonylag eseménymentesen teltek Izlandon, ha nem számítjuk, hogy a 9-14. század között számtalan könyvben jegyezték le a szigetország történetét, valamint az északi mitológia szebbnél szebb történeteit (ezek végül saga [szága] - jelentése "történet", "történelem" - néven lettek ismertek).
Dán Izland
1397-ben, amikor a dánok megszerezték a Norvégia feletti uralmat, mintegy bónuszként megkapták az Izland feletti fennhatóságot is. Ennek köszönhetően a 16. században az édes dán anyaföldön elterjedő reformáció hatására az izlandiak többsége is áttért az evangélikus hitre, a "római pápa" szókapcsolat pedig szitokszó lett. A 16. század végén a rendkívül hideg telek és a borzalmas termés miatt az izlandi népesség egy jelentős része, mintegy kilencezer fő egyszerűen éhen halt, miközben a dán gyarmati kereskedelmi monopólium kiszipolyozta a sziget gazdaságát. A nehéz időknek köszönhető egyébként az olyan különleges izlandi ételek kialakulása, mint amilyen a hákarl, vagyis a rothasztott cápahús.
A dánok nyomott áron halat vásároltak az izlandiaktól - amit aztán jó drágán adtak tovább az európai piacon -, cserébe a helyben elő nem állítható fogyasztási cikkeket csillagászati áron adták unokatestvéreiknek.
Reykjavík látképe az 1860-as években. A szigetországot még ekkor is csupán néhány tízezer ember lakta. (forrás: Wikipedia)
A 18. században újabb természeti katasztrófák - vulkánkitörések, földrengések, éhínségek - sújtották Izland lakosságát, amely nem tett jót a népességnövekedésnek. 1800-ban a dánok feloszlatták az izlandi törvényhozást, amely majdnem ötven évvel később ülhetett össze újra az ébredező izlandi nacionalizmus által kifejtett nyomás hatására. Ennek egyik legjelentősebb alakja az izlandi irodalmi nyelv egyik megújítója, Izland Petőfi Sándora, a híres-neves romantikus költő, Jónas Hallgrímson volt.
Az izlandi irodalmi nyelv egyik megteremtőjeként is számon tartott hazafias költő, Izland Petőfi Sándora, Jónas Hallgrímson portréja. (forrás: Wikipedia)
Habár a dánok elutasították Izland függetlenségének még a gondolatát is, 1855-ben azért megszüntették a kereskedelmi monopóliumot, 1874-ben pedig alkotmányt adtak a szigetnek.
Független Jégföld
A 19-20. század fordulója a csendes fejlődés időszaka volt Izlandon: amellett, hogy megnyílt az első egyetem a szigetország fővárosában, Reykjavíkban, a halászatból származó bevételeknek köszönhetően pedig az életszínvonal is emelkedésnek indult. Szinte már bónusznak tekinthető, hogy Koppenhága végül beleegyezett a széleskörű autonómiába: 1918-ban Izland a kül- és hadügyek kivételével szabad kezet kapott mindennapjainak alakításában, miközben a mindenkori dán uralkodó egyben Izland királya is maradt.
Izlandi rendőrök egy 1940-es lőgyakorlaton. Az 1940. május 10-én befutó brit inváziós flotta ellen végül - szerencsére - nem kerültek bevetésre. (forrás: Wikipedia)
1940 áprilisában Hitler csapatai egy alig néhány órás villámháborúban elfoglalták Dániát - stratégiai elhelyezkedése miatt (az izlandi légi és tengerészeti támaszpontokról a németek veszélyeztethették az atlanti-óceáni tengeri kereskedelmet) az angolok nem hezitáltak sokat, és 1940. május 10-én a Fork-művelet keretében megszállták Izlandot. Habár készültek az országot érintő invázió visszaverésére, az alig hatvan fős helyi rendőrség végül nem tanúsított ellenállást: Izland a szövetségesek ellenőrzése alá került.
Az invázió egyetlen - brit - áldozata öngyilkos lett.
Az izlandi invázióban résztvevő HMS Berwick brit nehézcirkáló. (forrás: Wikipedia)
Az angolokat hamarosan kanadai katonák követték, majd 1941 decemberében a tengerentúli unokatestvérek, a jenkik is csatlakoztak a dzsemborihoz: az Izlandon létesített légi támaszpontokról felszálló szövetséges repülőgépek ezt követően rendszeresen törtek borsot a német tengeralattjáró-kapitányok orra alá.
Izland zászlaja. A vörös a vulkánokat, a fehér a jeget, a kék pedig az óceánt szimbolizálja. (forrás: Wikipedia)
Izland nemzeti címere. A bazalt alapon álló izlandi pajzsot a bika és sas mellett két mondabeli lény: egy sárkány és egy óriás tartja, akik a szigetország védelmezői. (forrás: Wikipedia)
Az invázió hozadékaként az izlandi függetlenségpárti politikusok elérkezettnek látták az időt a Dániával való végső szakításra, ennek keretében pedig 1944-ben népszavazást tartottak az önállóságról. Talán nem túl meglepő módon a szavazók döntő többsége a függetlenségre szavazott, 1944. június 17-én kikiáltották a köztársaságot.
Az ország első köztársasági elnöke az utolsó régens lett.
Az elmúlt évtizedek
A második világháború után kivonultak Izlandról a szövetségesek, ennek ellenére az izlandi kormány úgy döntött, hogy csatlakozik az 1949 áprilisában megalakuló új katonai szövetséghez, a NATO-hoz. Ezzel a lépéssel (amely ellen több ezres tüntetések voltak az országban) Izland lett a NATO máig egyetlen olyan tagállama, amely nem rendelkezik állandó szárazföldi haderővel.
Izland egyetlen NATO-tagállamként nem rendelkezik szárazföldi haderővel, korlátozott védelmi képességekkel a Parti Őrség rendelkezik. A képen az ICGV Þór nyílttengeri járőrhajó látható. (forrás: Wikipedia)
A következő évtizedekben a halászati jogok és felségterületek miatti nézeteltérések kapcsán az izlandiak bajszot akasztottak a britekkel, akik overkill formában nem átallottak felvonultatni majdnem az egész Royal Navyt a néhány hajót számláló izlandi parti őrséggel szemben. A tőkehalháborúk néven is ismert konfliktussorozatból végül Izland került ki győztesen, ami nem kis fegyvertény volt a kis szigetországnak.
Az Izland és környékének légterét pásztázó négy légtérellenőrző radarállomás egyike. A létesítmények szintén a parti őrség kezelésében vannak. (forrás: Wikipedia)
A hidegháború évei alatt egyébként Izland stratégiai fontossága továbbra is fennmaradt, csak az 1940-es évektől itt települő jenki légierő (és haditengerészeti légierő) gépei már nem német, hanem szovjet tengeralattjárókra és hadihajókra vadásztak volna az utolsó háborúban.
Szerencsére nem csak háborús feszültség jutott ki az izlandiaknak: 1972-ben például Reykjavíkban rendezték Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij között a történelmi sakk-világbajnoki döntőt, de 1986 októberében az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár is az izlandi fővárosban találkozott egymással.
Napjainkban
Reykjavíki látkép. A szigetországban is szokás a szürke, borús égbolt ellensúlyozására szép színesre festeni a házakat. (forrás: Wikipedia)
A 2008-as gazdasági világválság igencsak megroggyantotta Izland gazdaságát és pénzügyi rendszerét; olyannyira, hogy egy időben komolyan fontolóra vették az Európai Unióhoz való csatlakozást, amelyről végül a javuló mutatók és a saját halászati ipar védelme miatt mondtak le.
Nem akarták veszni hagyni a tőkehalháborúk során kivívott jogaikat.
Izlandi geotermikus erőmű. Az Izlandon olcsón előállított elektromos áram nagy része ilyen és ehhez hasonló erőművekből származik. (forrás: Wikipedia)
Az izlandi vulkánosság forrása a szigeten áthaladó törésvonal. Piros háromszöggel az aktív vulkánok láthatók. (forrás: Wikipedia)
A szigetország gazdaságának máig legfontosabb bevételi forrása a tenger gyümölcseinek kitermelése, feldolgozása és exportja, emellett azonban a kedvező földrajzi feltételek (a sziget a vulkánosság miatt tele van gejzírekkel és más hőforrásokkal, így számtalan geotermikus erőmű is működik Izlandon) miatt például komoly alumíniumtermelő is (az olcsó áram miatt az import timföldet feldolgozzák, majd exportálják).
A hajógyártásról, mezőgazdaságról (elsősorban állattenyésztés és üvegházi növénytermesztés) és az idegenforgalomról (szabadtéri termálfürdők és a világ egyetlen péniszmúzeuma) nem is beszélve.
Izlandi póni. A kis termetű lófajta jól viseli a hideg, zord időjárást. (forrás: Wikipedia)
Az ország egyébként hagyományosan demokratikus állam, amely olyan történelmi elsőséggel is büszkélkedhet, mint a világ első választott női államfője, az 1980 és 1996 között regnáló Vigdis Finnbogadóttir asszony, vagy a világ első vállaltan leszbikus miniszterelnöke, Jóhanna Sigurðardóttir.
A világon legrégebben működő parlament, az izlandi Alþingi épülete Reykjavíkban. Napjainkban 63 képviselő alkotja a helyi törvényhozást. (forrás: Wikipedia)
Ami a közlekedést illeti: noha rövid ideig volt vasút is a szigeten, napjainkban az elsődleges közlekedési eszköz a települések között az autó: a viszonylag kisméretű közúthálózat jól karbantartott, s egy sziget-körút révén az összes jelentősebb település megközelíthető úton.
Emellett fontos a tengeri közlekedés (kompkapcsolat a kontinens több kikötőjével) és a légi közlekedés is, amely az izlandi viszonylatban is eldugott falukat, farmokat teszi megközelíthetőbbé - már persze akkor, amikor kimondhatatlan nevű izlandi vulkánok nem blokkolják az egész európai légi közlekedést...
Országút, vigyél haza...az izlandi közlekedés alapját a viszonylag kis méretű, ám modern és jól karbantartott közúthálózat adja. (forrás: Wikipedia)
Az ország lakosságának mintegy harmada a fővárosban, a magyarra fordítva füstölgő öblöt jelentős Reykjavíkban és környékén él - a helyi mércével nézve metropolisz a politikai mellett gazdasági, közlekedési és kulturális központja is hazájának.
Halászhajók Reykjavík kikötőjében. A halászat még ma is fontos bevételi forrása Izlandnak. (forrás: Wikipedia)
Az izlandiak többsége a mai napig az evangélikus vallás híve, emellett azonban nagy jelentőséget tulajdonítanak a helyi hitvilág mítoszainak is - ezért fordulhat elő, hogy egy tervezett út nyomvonalát megváltoztatják csak azért, hogy kikerüljenek egy nagyobb sziklát, ami alatt mesebeli lények (trollok és elfek) lakoznak.
Izland legrégebbi gimnáziuma, a Menntaskólinn ("Ifjúsági iskola") Reykjavíkban. (forrás: Wikipedia)
Izland egyik legnagyobb temploma, a reykjavíki (evangélikus) katedrális. (forrás: Wikipedia)
Izland egyébként az utolsó európai ország, ahol a mai napig él a középkorból ránk maradt névadási szokás (kötelező jelleggel). Ennek részeként nincsenek a mai értelemben vett családnevek, a születéskor kapott keresztnevek mellé az atyai keresztnévből képeznek "vezetéknevet" aszerint, hogy az újszülött fiú vagy lány (így a fiúk az apjuk keresztneve mellé képzőként megkapják a "son" [-fia], a lányok pedig a "dóttir" [lánya] kifejezést).
Björk Guðmundsdóttir, azaz Björk, a modern kori Izland nemzetközileg egyik legismertebb személyisége, énekesnő. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy kis képgaléria további érdekességekkel a tűz és a jég földjéről.
