Blogunkon egyszer már foglalkoztunk a vízerőművekkel, és a hozzájuk kapcsolódó, gyakran gigantikus méreteket öltő gátakkal és víztározókkal (akkor Kína legjelentősebb ilyen beruházását mutattuk be).
Természeti szépségekben gazdag, erőforrásokban viszonylag szegény: Etiópia az afrikai lehetőségek - egyik - hazája. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban egy másik ország, Etiópia nem kevésbé grandiózus vállalkozását, a Nagy Reneszánsz-gátat nézzük meg közelebbről.
A "reneszánsz" szó jelentése "újjászületés", így talán nem véletlen, hogy az etióp gazdaság újjáépítése szempontjából kiemelt fontosságú projekt is ezt az elnevezést kapta. A hosszú évtizedeken keresztül polgárháborúk, természeti katasztrófák és éhínségek által sújtott (hogy az Eritreával vívott háborúról ne is beszéljünk) Etiópia vezetése a 2000-es években elhatározta, hogy viszonylag rövid időn belül a világ egyik legősibb, ám akkoriban éppen az egyik legcsóróbb államát a térség vezető gazdasági hatalmává varázsolja.
A 20. század második felében számos kisebb duzzasztógátas vízerőművet létesítettek Etiópiában. Az igazán grandiózus vállalkozás azonban váratott magára. (forrás: Wikipedia)
A gazdaság fejlesztéséhez beruházás szükséges: gyárakat, üzemeket, utakat kell építeni (nem egy esetben komplett városokat újjáépíteni), ehhez pedig hatalmas mennyiségű elektromos áramra van szükség - a pénz mellett, természetesen. Ugyan az országban számos vízerőmű működött már akkor is (kisebb-nagyobb víztározók végpontján), Addisz-Abebában úgy látták, hogy a valószínűleg drámaian megnövő igények kielégítésére szükség lesz egy minden addiginál nagyobb komplexum felhúzására.
A Nagy Reneszánsz-gát mögött kialakuló víztározó. A felépítendő gáttól alig tizenöt kilométerre már Szudán terpeszkedik. (forrás: Wikipedia)
A hőerőművek építését ugyan nem vetették el, de a fosszilis nyersanyagokban szegény ország nem nagyon tudta volna fedezni a fűtőanyag-importot, az atomerőművek építéséről pedig - egyelőre - bölcsen letettek.
Az etióp állami elektromos vállalat emblémája. A beruházás energiaipari óriássá teheti nem csak az országot, hanem a céget is. (forrás: Wikipedia)
Vízerőművekből egyébként számos fajta létezik: vannak, amelyek egyszerűen csak kihasználják a gyors folyású vizek energiáját, vannak árapály-erőművek, és vannak olyanok, amelyek duzzasztógátak segítségével sokszorozzák meg az egyébként békés folyamok erejét.
2009 végére sikeresen kiválasztották a majdani gigantikus, 6,5 Gigawattos (a paksi atomerőmű teljesítménye ennek nagyjából harmada) teljesítményű erőmű helyszínét Etiópia nyugati részén, a szudáni határtól nem messze, a Kék-Nílus (amhara nyelven Abbai, azaz ዓባይ) folyón. És itt kezdődtek a problémák, ugyanis a felhúzandó duzzasztógát mögött kialakuló, közel 2000 négyzetkilométer felületű víztározó feltöltése annyi vizet igényel, amelynek hiányát a gyakorlatilag a Nílusból élő Szudán és Egyiptom vezetése nem tolerálhatta.
A vita elsősorban a víztározó feltöltésének időtartama körül alakult ki: ha az ugyanis túl gyorsan történik (tehát túl sok vizet tartanak vissza az etiópok), az közvetlenül veszélyeztetné több, mint százmillió ember ivóvíz-ellátását.
A Kék-Nílus Szudánban. A folyó nem csak Szudán, de Egyiptom ivóvíz-ellátásában is fontos szerepet játszik a másik ág, a Fehér-Nílus mellett. (forrás: Wikipedia)
Már az alapkő 2011-es letétele előtt hevesen tiltakozott Kairó és Kartúm az etióp projekt ellen - nem egy alkalommal még a meglehetősen irreális katonai csapás lehetőségét is belengették az ivóvíz biztosítása érdekében -, de amit Addisz-Abebában eldöntöttek, azt eldöntöttek, punktum.
A gát elképzelt 3D-rajza. (forrás: Wikipedia)
Etióp munkások az építkezésen, 2014-ben. A munkálatok több ezer ember számára biztosítanak megélhetést több, mint egy évtizeden keresztül. (forrás: Wikipedia)
A részben kínai banki kölcsönökből, részben állami forrásokból (és közadakozásból) előteremtett közel ötmilliárd USA dollárnyi (!) költségen végül egy olasz konzorcium vezetésével építeni kezdték a gátat az etióp munkások: a földmunkákat követően a közel két kilométer (1780 méter) hosszú és 155 méter magas gát kezdett alakot ölteni, 2020 nyarára pedig az építmény már szerkezetkész volt - a mintegy tízmillió köbméter betonból készült főgát kiegészítésére épített öt kilométer hosszú kőgáttal, valamint a majdani felesleges víz leeresztésére szolgáló kifolyókkal egyetemben.
A duzzasztógátat kiszolgáló műút hídja, előtérben az épülő komplexummal és az etióp haza lobogójával. (forrás: AFP)
A munkálatok támogatására nem messze az építkezés helyszínétől egy kifutópályát is létesítettek, valamint felújították a környék útjait is. Az optimista etióp tervek szerint egyébként az áramtermelésnek már 44 hónappal az alapkőletétel után el kellett volna kezdődnie.
Kellett volna...
Addisz-Abeba modern városközpontja. A fejlődő ország gazdasága rengeteg elektromos áramot igényel. (forrás: Wikipedia)
Közben amerikai közvetítéssel tárgyalások kezdődtek a három érintett ország között: Egyiptom és Szudán szerette volna elérni, hogy Etiópia minél lassabban töltse fel a víztározót (Addisz-Abeba pedig a lehető leggyorsabban befejezné ezt a folyamatot). Hogy mennyi anyázásra került sor a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon, nem tudjuk, de az biztos, hogy lesz még ebből feszültség.
Az amerikai és az etióp külügyminiszter találkozója 2020 elején. A gát kérdése komoly feszültséget okozott Etiópia, Egyiptom és Szudán között, de úgy néz ki, hogy a nézeteltéréseket lassan rendezik (és szerencsére nem fegyverrel). (forrás: Wikipedia)
Végül a hivatalosan is Nagy Etióp Reneszánsz-gát (ታላቁ የኢትዮጵያ ሕዳሴ ግድብ) névre keresztelt - korábban Millenium-gát néven is hivatkozott - létesítmény mögötti tározó nagyjából 10-15 év alatt fogja elérni végleges méretét (és mintegy 66 köbkilométeres térfogatát), miközben a tervek szerint 2022-ben már meg fogja termelni az első Kilowatt áramot - amelyből bőségesen futja majd exportra is, a szomszédos energiaszegény országok (köztük éppen Szudán) támogatására.
A duzzasztógát az építés egy korai fázisában. (forrás: dpa)
A gát alatti vízerőműbe összesen tizenhat francia gyártmányú turbina fog kerülni, a megtermelt áramot pedig az időközben kiépítésre kerülő nagyfeszültségű kábeleken továbbítják majd a felhasználás helyére, mindenki legnagyobb örömére.
Zárásként itt egy (marketing)videó a gátról, látványos drónfelvételekkel:
