Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk jubileumi, huszonötödik részéhez érkezett - ennek apropóján pedig Libéria és Szváziföld után ismét egy afrikai államot fedezünk fel.
Móló a Malawi (Nyasza)-tó malawi partján. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb utána nézzünk szét Malawiban, amely nem csak arról híres, hogy Madonna innen fogadott örökbe árva gyerekeket.
A lángok királysága
Malawiban számos helyen találkozhatunk ősi barlangrajzokkal, amelyek jelzik, hogy az emberiség hajnala óta lakott vidékről van szó. (forrás: Wikipedia)
A Magyarországnál ötödével nagyobb, 118 ezer négyzetkilométer területű, Délkelet-Afrikában elhelyezkedő Malawi hosszú évezredeken keresztül kis létszámú, halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embercsoportok, törzsek otthona volt. A helyzet a 10. századtól kezdve változott meg, amikor észak felől állattenyésztéssel foglalkozó bantuk nyomultak be erre a vidékre, teljesen kiszorítva az őslakosságot.
A Magyarországnál valamivel nagyobb Malawi afrikai mércével kis területű államnak számít. (forrás: Wikipedia)
Mintegy ötszáz év múlva az itteni bantu törzsek megalapították a Maravi Királyságot (cseva/csicseva nyelven a "maravi" szó lángot, lángokat jelent), amely rövid időn belül a nem éppen Balaton-méretű Malawi-tótól - közel 30 ezer négyzetkilométer vízfelületről van szó, amely a Nagy-hasadékvölgy legdélebbi nagy tava - egészen az Indiai-óceánig kiépítette hatalmát.
A Maravi Királyság a 16. század második felétől szoros kapcsolatokat épített ki az óceán felől előrenyomuló, elsősorban rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó portugálokkal - kitalálhatjuk, hogy mi volt ekkoriban a legfontosabb "exportcikk"...
Az egykori Maravi Királyság Délkelet-Afrika jelentős részét uralta (pirossal), miközben szorosan együttműködött az Indiai-óceán partjáról előrenyomuló portugálokkal (zöld). (forrás: Wikipedia)
A változást egy bizonyos David Livingstone expedíciója hozta el, aki 1859-ben érte el a Malawi-tó partját: a brit felfedezőt hamarosan anglikán és presbiteriánus hittérítők követték azzal a szándékkal, hogy világosságot gyújtsanak a pogány hit tévelygéseiben elveszett helyiek kobakjaiban.
Gyarmati postabélyeg a 19. század végéről. (forrás: Wikipedia)
A britek érdeklődést mutattak a Malawi déli részét elfoglaló, termékeny Shire-fennsík iránt is, a megszerzéséért pedig rövid vetélkedőt folytattak a térségben szintén érdekelt portugálokkal, akik végül kénytelenek voltak lemondani róla, s beérni a mai Mozambikkal, mint helyi homokozóval. A 19. század utolsó évtizedeiben a britek számos kereskedelmi állomást létesítettek itt, 1889-ben pedig protektorátussá (védnökséggé) nyilvánították az egész Shire-fennsíkot.
A protektorátust nem sokkal később a mai Malawi egész területére kiterjesztették, létrehozva ezzel a Brit Közép-afrikai Védnökséget (British Central Africa Protectorate), amely 1907-től a Nyaszaföld (Nyasaland) névre hallgatott.
Nyaszaföld
A Nyasza-tó (a "nyasza" szuahéli kifejezés jelentése egyébként egyszerűen "tó") néven is ismert, a Föld ötödik legnagyobb édesvizű állóvizének számító Malawi-tó nyugati partján létesített gyarmat elsődlegesen mezőgazdasági termékekkel látta el a Brit Birodalmat: a hagyományosan itt termesztett cirok, földimogyoró, manióka mellett az 1900-as évek elejétől hatalmas ültetvényeken kezdtek hozzá a tea- és dohánytermesztéshez, amely rövid időn belül Nyaszaföld fő exportcikkévé vált.
A Király Afrikai Lövészeinek (King's African Rifles), a brit gyarmati haderő egyik afrikai állományú alakulatának emlékműve a fővárosban, Lilongwéban. A két világháborúban több ezer nyaszaföldi katona vett részt a világ számos pontján dúló harcokban. (forrás: Wikipedia)
A gyarmati adminisztráció és a minimális katonai helyőrség mellett egyébként számos más afrikai gyarmattal (Dél-Afrika, Kenya) ellentétben Nyaszaföldön nem volt nagyszámú európai betelepülés; a közel milliós népességű gyarmaton az 1920-as évek elején is alig ezer (!) brit telepes élt, akik elsősorban az ültetvények igazgatásával foglalkoztak.
A britek az export megkönnyítése érdekében vasútvonalat építettek a szomszédos Észak-Rodézia (ma Zambia) felé, ettől eltekintve azonban komoly erőforrásokat nem áldoztak Nyaszaföld fejlesztésére, amely a hatalmas világbirodalom számára csak másodlagos fontossággal bírt.
Az ország gazdasági központja, Blantyre legidősebb épülete az 1882-ben épült Mandala-ház, amely a gyarmati adminisztráció európai alkalmazottainak kiszolgálását szolgálta. (forrás: Wikipedia)
1953-ban a gyarmati kormányzás megkönnyítése (értsd: a költségek csökkentése) érdekében a britek három délkelet-afrikai gyarmatukat, Dél- és Észak-Rodéziát, valamint Nyaszaföldet közös, föderatív kormányzás alatt egyesítették a rendkívül frappáns Rodéziai és Nyaszaföldi Föderáció (Federation of Rhodesia and Nyasaland) néven. A kereken tíz évig létező gyarmati államszövetség végül 1963 decemberének utolsó napján múlt ki: a dél-rodéziai fehérek ekkor már saját függetlenségük létrehozásán ügyködtek, Észak-Rodézia (Zambia) és Nyaszaföld pedig a következő évben léphetett London kegyeiből a szabadság útjára.
A független Malawi
Hastings Kamuzu Banda, Malawi első elnöke. (forrás: Wikipedia)
Nyaszaföld végül a régi Maravi Királyság előtt tisztelegve a Malawi nevet vette fel, s 1964. július 6-án elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól (ekkor még nemzetközösségi monarchiaként). Két évvel később a még a britek által kinevezett, a korábban többek között az Egyesült Államokban is élt miniszterelnök, Hastings Banda kikiáltotta a köztársaságot, magát pedig az ország elnökévé nyilvánította.
Banda a zambiai elnök, Kenneth Kaunda társaságában. A malawi államfő a kontinens számos országával igyekezett jó kapcsolatokat ápolni, miközben elkötelezett nyugatbarát politikát folytatott. (forrás: Wikipedia)
Banda elnöksége első éveiben kiépítette az egypártrendszert az országban, 1971-től pedig hazája örökös elnökévé vált (tette magát) - sokan nem tiltakoztak a titulus ellen...Mivel aktív nyugatbarát (és ami még ennél is fontosabb: kommunistaellenes) politikát folytatott, Banda hosszú időn keresztül élvezte a Nyugat támogatását.
Malawi volt az egyetlen fekete-afrikai állam, amely diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn az apartheid Dél-Afrikával.
A hazáját diktatórikus eszközökkel irányító Banda elnök szobra a fővárosban. 2006-ban Lilongwéban megnyitotta kapuit a Banda Mauzóleum is, jelezve, hogy inkább államalapítóként, mint elnyomóként tekintenek rá. (forrás: Wikipedia)
Végül hallgatva az idők szavára (valamint a kül- és belföldi nyomásra), Banda elnök 1993-ban népszavazást írt ki az ország jövőjéről, amelyen a polgárok többsége a többpárti demokrácia bevezetésére voksolt. 1994-ben megtartották az ország történetének első szabad választását, az államalapító elnök pedig három évvel később bekövetkezett haláláig nyugdíjba vonult, mivel az elnökválasztáson vereséget szenvedett kihívójától, Bakili Muluzitól.
Katonanő a Malawi Védelmi Erő (Malawi Defence Force) kötelékében. A kis létszámú (alig tízezer fős) haderő elsődleges feladata napjainkban a békefenntartó missziókban való részvétel. (forrás: Wikipedia)
1993-ban a malawi hadsereg lefegyverezte az addigi állampárt milíciáját, ettől eltekintve azonban az ország - az üdítő afrikai kivételek egyikeként - történelme mentes a katonai puccsoktól.
Napjainkban
Malawi zászlaja 1964-től 2010-ig, majd 2012-től napjainkig. A felkelő nap Afrika felszabadulásának hajnalát jelképezi. (forrás: Wikipedia)
2010-ben az akkori elnök lecserélte a felkelő napot a már felkelt napra, amely a fejlődést szimbolizálta. A sokak által diktátornak tartott elnök, Bingu wa Mutharika 2012-es halála után visszaállították az eredeti lobogót. (forrás: Wikipedia)
A 20. század utolsó évtizedétől kezdve Malawiban szabályos népességrobbanás következett be (az országban hivatalosan tilos az abortusz): húsz év alatt gyakorlatilag megduplázódott a napjainkban közel húszmilliós ország lakossága. A népességnövekedést azonban a gazdasági konjunktúra nem követte; az ország gazdasági szerkezetére a mai napig a gyarmati múlt öröksége jellemző, amelyben kiemelt szerep jut a mezőgazdaságnak (különösen a tea- és dohánytermesztésnek), valamint az agrártermékek feldolgozásának.
Teaültetvény Malawiban. (forrás: Wikipedia)
Az agrártermékek feldolgozása mellett sokaknak a kézművesség nyújt megélhetést. (forrás: Wikipedia)
Malawi ezer kwachás bankjegy. (forrás: Wikipedia)
A Malawi (Nyasza)-tó halászok ezreinek nyújt megélhetést nem csak Malawiban, hanem a tavon vele osztozó Mozambikban és Tanzániában is.
Malawi piac. (forrás: Wikipedia)
Emellett jelentős bevételi forrást jelent Malawinak az idegenforgalom: az ország számos nemzeti parkja évente több tízezer jól fizető európai, amerikai és ázsiai turistát vonz, akik néhány hétre szeretnék átélni a szafarik hangulatát.
Malawiban öt nemzeti park és számos természetvédelmi terület igyekszik gondoskodni az őshonos állat- és növényfajták védelméről - az orvvadászat azonban még napjainkban is komoly kihívást jelent a hatóságok számára.
Egy malawi őslakos dagonyázás után. (forrás: Wikipedia)
A népesség nagy részét különböző bantu törzsek és népcsoportok adják (a legjelentősebb a cseva nép, amely a lakosság egyharmadát teszi ki). A gyarmati örökségnek köszönhetően az ország hivatalos nyelve a csicseva mellett az angol, amely elsősorban közvetítő szerepet tölt be. Ami a vallást illeti: a lakosok döntő többsége keresztény (legjelentősebb a római katolikus és különböző protestáns felekezetek aránya), de jelentős muzulmán közösség is él Malawiban, a tradicionális hitvilág követői pedig az össznépesség alig egy százalékát teszik ki.
Szerencsére az ország a vallási feszültségektől jobbára mentes.
Presbiteriánus templom Blantyre városában. (forrás: Wikipedia)
A modern kori Malawi történetének egyik legsúlyosabb kihívása a tömegeket érintő AIDS-betegség: miközben a lakosság tizede fertőzött, évente húsz-harmincezer ember halála köthető a HIV-vírus okozta kórhoz; az ellene folytatott küzdelmen nem sokat segít az elmaradott egészségügyi ellátórendszer sem (Malawiban kevesebb, mint ötszáz orvos jut a húszmillió lakosra).
A Malawi Politechnikum épülete Blantyre-ban. Az államilag támogatott oktatás ellenére a felnőtt népesség közel 40%-a írástudatlan. (forrás: Wikipedia)
Az egykamarás, 193 fős malawi törvényhozás épülete Lilongwében. (forrás: Wikipedia)
Az infrastruktúra gerincét továbbra is a gyarmati időkben kiépített közutak és vasútvonalak jelentik - utóbbin a 2010-es években jelentett komoly fejlődést egy brazil bányaipari vállalat által épített szárnyvonal a teherszállítás megkönnyítése érdekében. Az ipari vállalatok zöme az ország gazdasági központjaként funkcionáló Blantyre városában székel - a közel nyolcszázezres település hosszú időn keresztül Malawi legnépesebb városa volt a manapság milliós főváros, Lilongwe mögött.
Fővárosi panoráma. (forrás: Wikipedia)
A 20. század elején több közút találkozásánál alapított Lilongwe 1947-ben kapott városi rangot, fővárossá pedig 1975-ben vált, miután Banda elnök ide költöztette a kormányzatot az addigi fővárosból, a délen fekvő Zombából.
A törvényhozás csak szűk húsz évvel később, 1994-ben követte a kormányzatot Lilongwébe.
A fővárost Blantyre-val összekötő országút. A közúthálózat jelentős része ennél rosszabb állapotban van. (forrás: Wikipedia)
A vidéki területeken napelemtáblák telepítésével próbálnak javítani a lakosság életkörülményein - így ott is lehet esténként mesterséges fény, ahol eddig az áramhálózatot nem építették ki. (forrás: Wikipedia)
Zárásként emlékezzünk meg a helyi sportéletről, amelyet a briteknek köszönhetően a labdarúgás ural - ennek ellenére Malawi nem tekinthető futball-nagyhatalomnak (világbajnokságon még nem szerepeltek, az Afrika-kupára azonban már két alkalommal is kijutott a helyi válogatott), de fontos a szerepe a mifelénk kevéssé ismert labdajátéknak, a netballnak is, amely elsősorban a helyi lányiskolákban népszerű sport.
Netballt játszó iskolás lányok. (forrás: Wikipedia)
