Bő egy évvel ezelőtt bemutattuk az Egyesült Államok haderejében a második világháborúban szolgáló japán katonákat - mai posztunkban pedig egy szintén etnikai alapon szerveződő alakulatról (pontosabban alakulatokról) lesz szó.
Következzen tehát Őfelsége, a brit uralkodó gurkha katonáit bemutató poszt!
Az erdők sokszor rejtélyes történetek színhelyei - az ókori görögök isteneik (pontosabban néhány istenük) lakhelyeként tisztelték, ezért ha tehették, elkerülték őket, miközben a germánok pont ellenkezőleg: otthonuknak tekintették a hatalmas erdőségeket. Nem egy (és nem két) monda, legenda fűződik ezekhez a helyekhez, hogy a Grimm testvérek által gyűjtött mesékről ne is beszéljünk.
Előfordul azonban, hogy nem az erdőben van a rejtély, hanem maga az erdő az. Nézzünk szét Lengyelország és Oroszország görbe (és táncoló) fájú erdeiben!
Röpke egy év kihagyást követően folytatjuk a lassan sorozattá fejlődő, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjeinek kalandos életútját bemutató posztjaink (az elsőt itt, a másodikat pedig itt lehet elolvasni) sorát.
Mai írásunkban egy olyan francia származású, angol születésű honvédtábornokkal ismerkedünk meg, aki cifrábban tudott káromkodni magyarul, mint egynémely kárpát-medencei őslakó. Következzen Guyon Richárd (Richard Guyon) rövid története, aki Asbóth Sándorral vagy Számvald Gyulával ellentétben a lábát sem tette be az észak-amerikai kontinensre.
1945-ben, a második világháborúban aratott győzelem diadalittas pillanataiban nem sokan gondolták Őfelsége, a brit uralkodó alattvalói közül, hogy az akkor éppen dicsfényben pompázó, látszólag ereje teljében lévő Brit Birodalomból néhány év múlva hírmondó sem marad.
Pontosabban csak annyi, hírmondó. A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg a Nemzetközösség rövid történetével!
A keresztény kultúrkörben a halottak napja általában az elhunyt családtagokra való csendes (ugyanakkor a temetők virágokkal való feldíszítése miatt színes) megemlékezés időszaka. A legtöbb nyugati keresztény közösségben november 2-án - az idehaza munkaszüneti napként számon tartott november 1. (mindenszentek napja) - tartják meg.
Ez igaz a döntően római katolikus többségű Mexikóra is, ott ugyanakkor egy picit átformálták az európai hagyományokat. Nézzünk szét a mexikói Día de Muertos-on, azaz a halottak napján!
Folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat. A tizenhetedik epizódban megismerkedünk azzal a svédek által lakott szigetcsoporttal, amelyet az oroszok hódítottak meg, majd csatoltak Finnországhoz, amelynek azóta is részét képezi.
A "Tovább" gomb után következzen az Åland-szigetcsoport (ejtsd: "ólánd") rövid története!
Mai posztunkban meglehetősen kényes vizekre evezünk (szó szerint), ugyanis röviden bemutatjuk nektek azt a tevékenységet, amely manapság heves vitákat generál a nemzetközi közvéleményben, s gyakran tettlegességig fajuló összecsapásokat szít a nyílt tengeren.
Következzen a hagyományszeretet és a környezetvédelem harcának színtere, a bálnavadászat!
Néhány hónappal ezelőtt bemutattuk nektek Dánia második világháborús megszállásának rövid történetét. A legkisebb területű skandináv állam katonái előtte közel nyolcvan évvel szagoltak utoljára éles helyzetben puskaport, s bár lelőjük a poént, eláruljuk: ez sem volt sikertörténet számukra.
Ugyan Magyarországról nézve meglehetősen távoli területről van szó, a második schleswigi háború néven is emlegetett 1864-es porosz-osztrák-dán háborúban fontos szerepet játszottak a magyar huszárok is, egy osztrák tengernagyról nem is beszélve.
Az egzotikus országokat, területeket bemutató barangolós sorozatunk legújabb epizódjában Dél-Amerikába látogatunk el, hogy bemutassuk a kontinens második legkisebb területű (bár Magyarországnál így is majdnem kétszer akkora) államát, a jobbára trópusi dzsungelek által borított Suriname-ot.
A "Tovább" gomb után egyébként arra is választ kapunk, hogy hogyan vált ez az ország a világ egyik etnikailag legszínesebb államává, s hogy mi köze a dollárnak a forinthoz.
Az 1990-es évek előtt Kelet-Európában a legfőbb problémát az jelentette, hogy a működő szocializmus nem létezett, a létező szocializmus pedig nem működött. Európa, Ázsia és Afrika határán, Izraelben azonban ekkor már évtizedek óta működött egy rendszer, amely nagyon hasonlított az előbbihez (mármint a létező szocializmushoz), a zsidó állam nemzeti jelképe mégis a Dávid-csillag maradt, nem a vörös.
Nézzünk szét kicsit Izraelben, a kibucok világában!