Mai írásunkkal folytatjuk az el nem ismert országokat bemutató sorozatunkat. Az eddigi részekben megismerkedtünk afrikai és európai állam-képződményekkel (utóbbiak közül kettő Ázsia határán fekszik), mai írásunkban pedig röviden bemutatjuk nektek Góliátot a sok Dávid között: következzen a legnagyobb és legnépesebb olyan ország, amely csak részleges nemzetközi elismertséget tud felmutatni.
Irány a Kínai Köztársaság (azaz Tajvan)!
Húsvéthétfő van (egy kis műhelytitok: amikor ezt legépeljük, még nagyon nincs húsvéthétfő), ezen jeles nap alkalmából pedig újra jelentkezünk kissé (nagyon) elhanyagolt, egzotikus országokat, helyeket bemutató sorozatunkkal.
A térség az utolsó, tuvalui részhez hasonlóan a végtelen (?) Csendes-óceán, a helyszín pedig nem más, mint a Húsvét-sziget (avagy Rapa Nui), amely napjainkban Chile fennhatósága alá tartozik.
Tavaly nyáron egy poszt erejéig foglalkoztunk már az Oroszország és Japán között máig feszültségforrást eredményező néhány apró sziget történetével - akkor felvillantottuk a második világháborús összecsapásuk egy-két részletét is.
Viszont korántsem az 1945-ös összecsapások voltak a legsúlyosabbak a két ország történetében: következzen az 1904-1905-ös orosz-japán háború rövid története!
Nagyjából egy évvel ezelőtt bemutattuk nektek, milyen az, amikor egy buszt sínre tesznek. Mai írásunkban egy kategóriával (és néhány tonnával) könnyebb közlekedési eszköz vaspályán történő hasznosítását nézzük meg.
Következzen a sínre tett kerékpárok rövid története!
Ha egy átlagos európait megállítunk az utcán, és megkérdezzük tőle, hogy milyen évet írunk, miközben úgy néz ránk, mint egy hülyére, készséggel válaszolja: természetesen 2020-at. Ha ugyanezt megtesszük Japánban vagy éppen egy izraeli zsinagógában, már korántsem ilyen egyértelmű a válasz.
Nézzük is meg gyorsan, hogy az egyes közösségekben milyen évet írnak!
A második világháború az emberiség történetének legvéresebb, legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt, amely nem csak országokat, de egész kontinenseket döntött romba - nem egy és nem két ország mindennapjaiban mostanáig meghatározóak az akkori évek történései.
Vannak azonban nemzetek, amelyek ügyes hintapolitikának vagy egyszerűen földrajzi elhelyezkedésüknek és gazdasági fontosságuknak köszönhetően sikerrel maradtak ki a második világégés pusztításaiból.
Az örmények magukénak mondhatják a világ egyik legrégibb, folyamatosan létező kultúráját, civilizációját. Örményország volt az első ország a világon, ahol államvallássá tették a kereszténységet (kicsivel megelőzve a Római Birodalmat is).
A fentiek, továbbá az Ararát pazar jereváni látképe és a híres örmény konyak (ami hivatalosan brandy) mellett az örmények még valamivel büszkélkedhetnek: van nekik is egy nemzetközileg el nem ismert államuk. Ismerkedjünk meg a Hegyi-Karabah Köztársasággal (avagy Arcah Köztársasággal)!
Az Egyesült Államok a demokrácia hatalmas fegyvertára - ezt a marketingszempontból jól eltalált szlogent a második világháború alatt és után is sokan tényként kezelték; a demokrácia fellegvára(ként beállított szuperhatalom) sikeresen vette fel a harcot a hidegháborúban az elnyomásra épülő, kommunista Szovjetunióval, hogy aztán a szakadék széléről nézhesse az abba már belezuhant vörösöket.
Mint azonban mai posztunkból látni fogjuk, az óceán túlpartján sokak számára nem volt fenékig tejfel az élet. Nagyon nem. Következzen az amerikai szegregáció rövid története!
A háborúkat a legtöbbször hosszú hetekig, hónapokig, adott esetben évekig tartó felkészülés előzi meg - a hadseregeket fel kell szerelni, mozgósítani kell, ez pedig idő- és költségigényes feladat. Miután erre sor került, a harcokat szintén hetekig, hónapokig (rosszabb esetben évekig) vívják. Mint mai posztunkból kiderül azonban, az előbb megfogalmazott állítások nem kőbe vésett törvények.
A "Tovább" gomb után következzen a történelem legrövidebb háborújának, az angol-zanzibári háborúnak a szintén rövid története.
Miközben Közép-Európa egykori szocialista országai már a demokráciával és a piacgazdasággal ismerkedtek, a Szovjetunió területén az egyes nemzetiségek és tagköztársaságok egymás után léptek a szuverenitás, majd - miután Moszkva gyakorlatilag nem tett semmit ez ellen - a függetlenség útjára.
Mai posztunk főszereplő el nem ismert országának, a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságnak azonban nem csak Moszkvával kellett megküzdenie.