A hidegháború (és a kölcsönös nukleáris elrettentés) kezdeti évtizedeiben a nagyhatalmak a hatalmas és masszív bunkerek építésére helyezték a hangsúlyt, mondván, hogy egy atomháború esetén ezek nyújtanák a legnagyobb biztonságot a politikai és katonai felsővezetés számára.
Az elnöki különrepülőgépekhez, a VC-25-ösökhöz hasonlóan az E-4-esek is a polgárira hajazó festést viselnek, oldalukon pedig az "Amerikai Egyesült Államok" felirat díszeleg. (forrás: Wikipedia)
Nem sokkal később, a ballisztikus rakéták elterjedését követően (amelyekkel a korábban órákig tartó atomtámadás ideje percekre csökkent) már a mobilitásé volt a főszerep. És egy nukleáris tűzviharban nem csak a támadást elrendelő vezetőnek kell túlélni, hanem azoknak a parancsnokoknak is, akik továbbítják utasítását a rakétasilókhoz és tengeralattjárókhoz.