Mai posztunkban (amely az év utolsó barangolásos bejegyzése) visszatérünk az ősi Afrika földjére, hogy megismerkedjünk egy alig néhány évtizeddel ezelőtt országát nyomorba és katasztrófába sodró diktátor (nem mellesleg az utolsó skót király) történetével - azután, hogy a FuraTermék Blogon már megnéztük a kontinens utolsó császárát, ezen blog hasábjain pedig olvashattuk a legismertebb császár történetét.

Uganda természeti szépségekben gazdag ország. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után tehát nézzük meg, ki is volt Idi Amin Dada Oumee!

A nukleáris hatalmakat bemutató, két héttel ezelőtt elindult sorozatunk második epizódjában (miután az elsőben az Egyesült Államokban tettünk látogatást) Franciaország nukleáris arzenálját vesszük alaposabban szemügyre. Való igaz, nem a szovjetekkel (oroszokkal) és nem is a britekkel folytatjuk, hanem a franciákkal, felrúgva ezzel az időrendi sorrendet és döntésünkkel teljesen szubjektív alapokra helyeztük a folytatás mikéntjét, amiért elnézést kérünk.

Néhány héttel ezelőtt, amikor olyan fővárosokban néztünk szét, amelyek már nem fővárosok, felvetődött, hogy a színes nagyvilágban számtalan olyan település van, amelynek az adott ország kormánya szánt szándékkal adott fővárosi funkciót (általában azért, hogy tehermentesítsék az addig a kormányzat központjául szolgáló városokat).

Washington központjának látképe madártávlatból. (forrás: Wikipedia)

Nézzük meg tehát, hogy a mai szubjektív válogatásunkban szereplő országok (pontosabban: azok kormányai) miért és hogyan váltottak fővárost!

Ma induló új sorozatunkban (miután Dél-Afrikánál, Las Vegasnál és a NATO-nál már érintettük a témát) bemutatjuk a Föld azon országait, amelyek az utolsó háborúban nukleáris fegyverekkel vívnának egymással csatákat. A sorozatban elsősorban a hagyományos nukleáris triádot, illetve annak egyes elemeit vesszük alaposan szemügyre, az egyéb nukleáris fegyverek mellőzésével.

A Trinitiy-tesztről készült fotó. (forrás: Wikipedia)

Az első részben következzék tehát a legrégibb atomököl birtokosa, az Egyesült Államok!

Egészen 2003-ig mindössze két olyan ország volt a Földön, amely saját erőből képes volt embert juttatni a világűrbe: az Egyesült Államok és Oroszország (korábban Szovjetunió). Aztán jött Kína, és ez a szám rögtön háromra emelkedett.

(forrás: Wikipedia)

Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a többi majd' kétszáz állam közül néhánynak ne adódott volna lehetősége, hogy a következővel büszkélkedjen: saját űrhajósa van! Mai posztunkban közülük nézünk meg néhányat.

A nagyvilágban számos főváros-típus létezik: van politikai, gazdasági, közlekedési, kulturális (és a többi, és a többi) - ezen funkciókat általában egyetlen település tölti be (Magyarországon ez Budapest), de van, ahol ezek a feladatok megoszlanak (az Egyesült Államok politikai központja Washington, a gazdasági pedig New York), és van, ahol a hivatalos (alkotmányos) főváros egyáltalán nem, vagy csak részben tölt be fővárosi szerepkört (mivel elvesztette főváros jellegét). Ma közülük válogatunk.

Budapest egyik jelképe. (forrás: Wikipedia)

A fentiekben nem írtuk, de aki rutinos Barangolás-blog olvasó, tudhatja, hogy válogatásunk ezúttal is szubjektív. Megértéseteket köszönjük.

Ma újabb válogatást olvashattok, ezúttal azon országok közül szemezgetünk, amelyek méretükhöz képest viszonylag nagy és erős haderőt tartanak fenn (miután múltkor a hadsereg nélküli országok között néztünk szét, illik a mérleg másik nyelvére is tenni valamit).

Választásunk szubjektív alapon esett a posztban szereplő öt országra, az esetleges hiányzókért mi kérünk elnézést - s szeretnénk megjegyezni, hogy az említett fegyveres erőkkel kapcsolatban csak pár érdekesség felvillantására volt lehetőségünk, amiért szintén elnézést kérünk. Köszönjük.

Mai írásunkban folytatjuk barangolásunkat a világ körül - az egzotikus országokat, helyeket bemutató sorozatunkban újra egy függő terület, a Pitcairn-szigetcsoport kerül felfedezésre, amely joggal pályázhat a világ legkisebb népességű közigazgatási egységének megtisztelő (?) címére.

A Pitcairn-szigetek nem a világ végén helyezkednek el - de a hely közel van hozzá... (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gombra kattintást követően tehát irány a világ vége, Óceánia délkeleti része!

Ma a harmadik epizóddal folytatjuk a világ zászlóit felfedező, országokon és kontinenseken átívelő sorozatunkat.

1956 októberében és novemberében, azokban a napokban, amikor Budapesten és Magyarország egyéb részein még javában dörögtek a fegyverek, Afrika és Ázsia határán három szövetséges hatalom éppen azon fáradozott, hogy megleckéztessék a túlságosan is önálló politikát folytató Egyiptomot és annak ambiciózus vezetőjét, Gamal Abden-Nasszert, valamint - mintegy mellékesen, de tényleg - visszaszerezzék az ellenőrzést a Szuezi-csatorna felett.

A britek (és részben franciák) által a 19. század második felében épített Szuezi-csatorna jelentősen lerövidítette a Távol-Kelet és Európa közötti hajóutat. (forrás: Wikipedia)

Kiegészítés: mint ahogyan arra egyik olvasónk felhívta a figyelmünket, a csatornát a franciák építették (Ferdinand de Lesseps vezetésével), a britek pedig később váltak többségi tulajdonossá és üzemeltetővé. 

A konfliktusban - amely elterelte a nemzetközi közvélemény figyelmét a szovjetek által vérbe fojtott magyar szabadságharcról - igazán nem a három muskétáson múlt, hogy végül visszavonulót kellett fújniuk. A "Tovább" gomb után nézzük meg, hogyan (és miért zajlott) a szuezi válság!