A második világháborúban az Egyesült Államok fegyveres erőinek egy olyan alakulata szerezte a legtöbb harctéri kitüntetést, amelynek tagjai hazájukban másodrendű állampolgároknak számítottak - vagy sok esetben még annak sem (és most nem az afroamerikaiakról lesz szó).
Következzen a 442. ezredharccsoport rövid története!
Blogjainkon már számos alkalommal foglalkoztunk fővárosokkal, s egy-két írás erejéig betekintettünk a határok, határátkelők világába is.
Mai írásunkban ötvözzük (ha úgy tetszik: egyesítjük) ezt a két halmazt, ugyanis szétnézünk azon fővárosok között, amelyek konkrétan az államhatáron, vagy annak közvetlen közelében fekszenek.
A múltkori, Asbóth Sándor életútját bemutató posztunk után nagy nehezen (?) vállalkoztunk a folytatás megírására. A főszerepben ezúttal is egy amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) tábornok, akinek életútja legalább egy (de akár több) kalandregény történetéhez is elég lenne.
Mivel mi csak egy szerény blog vagyunk, rövidebb terjedelemmel kell beérnetek. Következzen tehát Számwald Gyula élete!
1989 utolsó napjaiban - miközben a közép- és kelet-európai országok a rendszerváltással (Románia pedig egy diktátor láb alól eltételével) vannak elfoglalva - az Egyesült Államok egy rövid hadművelet keretében rendet tesz Közép-Amerika egyik legfontosabb államában.
A "Tovább" gomb után nézzük meg, hogyan (és miért) zajlott az "Igaz ügy" hadművelet - irány Panama!
A közép-amerikai Salvadorban, a főváros, San Salvador közelében, egy vulkán árnyékában fekszik egy alig harmincezres kisváros, Nejapa, amely a többi térségbeli településhez hasonlóan lehetne nevezetes a bandaháborúról, a csillagos égbe kilövő bűnözési rátáról és az ezekkel szembeni kormányzati tehetetlenségről is.
De Nejapa nem erről nevezetes (pontosabban: nem csak erről), hanem a minden évben megrendezésre kerülő Tűzlabda-fesztiválról is. Nézzük is, miről is van szó pontosan!
Blogunk egyik első posztjában felvillantottunk párat a világ legfurcsább településnevei közül. Mai válogatásunkban újabb, érdekesebbnél érdekesebb elnevezésű településsel ismerkedhetünk meg!
Amikor 1991. augusztus 4-én Szaddám Husszein iraki elnök (és főállású diktátor) kézhez kapta a jelentést, hogy csapatai befejezték Kuvait elfoglalását, nyugodtan dőlt hátra első osztályú bőrrel borított székében a bagdadi palotájának légkondicionált irodahelyiségében: nem gondolta ugyanis, hogy bárki a segítségére fog sietni a két magyar megyényi területű, alig egymillió ember által lakott, kőolaja miatt azonban dúsgazdag öbölmonarchiának.
Mint azt látni fogjuk, a 20. század végének egyik főgonosza nagyot tévedett, nem sokkal később ugyanis létrejött a második világháború óta legszélesebb körű katonai koalíció Kuvait felszabadítása érdekében.
Harminc évvel ezelőtt, 1989 augusztusában, miközben Magyarországon már javában bontották a műszaki határzárat, három kis szovjet tagköztársaságban kétmillió ember kerekedett fel, hogy létrehozzanak egy gigantikus élőláncot.
Tettükkel egy ötven évvel korábbi eseményről emlékeztek meg, de ez a megmozdulás jelentette a kezdetét a két évvel később kivívott szabadságért folytatott erőszakmentes küzdelemnek. A "Tovább" gomb után megismerkedhetünk a balti lánc (vagy más néven balti út) történetével.
Mai írásunkkal megpróbálunk ráerősíteni blogunk mostanáig meglehetősen elhanyagolt szegmensére, az érdekes életrajzokra, életutakra.
Nem szaporítjuk a szót: a "Tovább" gomb után megismerkedünk 19. századi hazánkfiával, Asbóth Sándorral.
Véget ért a nyár, és lassan közeledik a hideg, sötét tél (legalábbis az északi féltekén) - ennek apropóján mai posztunkban bemutatásra kerül egy észak-svédországi hotel, amelynek különlegessége, hogy minden évben újjá kell építeni.
Nem is ragozzuk tovább a szót: a FuraTermék Blogon már nem egy (és nem két) posztötletet jegyző, a galgók kapcsán nálunk is bemutatkozó Miss Weaver javaslatára következzék a sarkvidéki Jéghotel!