Néhány évvel ezelőtt bemutattuk nektek a 20. század végének egyik legvéresebb és talán legértelmetlenebb konfliktusát (bár a délszláv háborúk és ruandai népirtás erős mezőnyében ez a kijelentés egy picit túlzó volt), az 1998 és 2000 között zajló, majd nem is olyan régen békeszerződéssel véget érő etióp-eritreai háborút.

Jijiga (amhara nyelven ጅጅጋ, szomáli nyelven Jigjiga), a napjainkban 200 ezer főt számláló kelet-etiópiai város Ogaden régió történelmi központja, a mai Szomáli Régió fővárosa. A település a Szomáliával vívott háború idején többször gazdát cserélt. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban egy másik, szintén az értelmetlen kategóriába sorolható konfliktust mutatunk be nektek, amelynek szintén részese volt Etiópia - csak két évtizeddel korábban és az eritreaitól jó pár száz kilométernyire délkeletre. A "Tovább" gomb után következzen az ogadeni háború rövid története!

A 20. és  21. század diktátorait bemutató sorozatunk tizenhetedik epizódjában újból ellátogatunk Hispaniola szigetére (a korábban Haitin tett látogatás után), hogy megismerkedjünk a karibi térség egyik legvéreskezűbb diktátorával, a hazájának történetét hosszú évtizedeken keresztül meghatározó Rafel Trujillo Molinával.

Megnyerő tekintet az elnöki portrén. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után irány a Dominikai Köztársaság - lássuk, ki is volt a karibi generalisszimusz!

Több, mint három és fél évvel ezelőtt egy írásunkban bemutattuk nektek Japán második világháború utáni amerikai megszállásának történetét; a bejegyzésben futólag megemlítettük a jenkik által kidolgozott új alkotmány kilencedik, úgynevezett békeparagrafusát, amellyel egy olyan vállalást tettek a japánok (választásuk nem volt), amit aztán az élet már néhány évvel később felülírt.

A japán Tengerészeti Önvédelmi Erő Kongo nevű rombolója egy SM-3 típusú légvédelmi rakétát indít - a pacifista alkotmány ellenére a felkelő nap országa ütőképes haderőt tart fenn. (forrás: Wikipedia)

Mai írásunkban kicsit hosszabban mutatjuk be nektek a béke alkotmányának történetét és azt, hogy Japán végül Costa Ricához vagy Panamához hasonlóan miért nem mondott le a reguláris haderő fenntartásáról.

Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk eddigi harminchat epizódjában közös pontnak volt tekinthető, hogy a bemutatott célállomás rendelkezett valamilyen megfogható taposható területtel. A Barangolás Blog történetének leghosszabb ideje tartó sorozatában a mai írásunkkal elérkeztünk oda, hogy bemutathassunk egy terület nélküli szervezetet, amely azonban az államiság számos jegyével rendelkezik.

Festmény az 1571-ben a Jón-tengeren vívott lepantói csatáról, amelyben sikerrel akadályozták meg az Oszmán Birodalom földközi-tengeri terjeszkedését - az ütközetben a lovagrend hadihajói is részt vettek. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után következzen a Szuverén Máltai Lovagrend rövid története és aktuális helyzetének bemutatása!

November elseje (a mindenszentek napja) és másodika (a halottak napja) a keresztény világ fontos ünnepkörének képezi a részét - szerte a nagyvilágban ilyenkor emlékeznek meg azokról, akik már elhunytak. Néhány évvel ezelőtt már bemutattuk nektek a halottak napjához kapcsolódó mexikói szokásokat, mai írásunkban pedig egy országgal odébb, Guatemalába látogatunk el.

Ami nálunk a gyertyafényben ragyogó temető, az Guatemala egyes részein a színes sárkányok reptetése - a halottak napjához számos helyi hagyomány kapcsolódik a közép-amerikai államban. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg a Día de Muertos (halottak napja) guatemalai változatával!

Van egy város Argentínában, az Andok lábánál, a festői szépségű Nahuel Huapi-tó partján, amelynek a belvárosáról készült képeket mutogatva találomra kiválasztott embereknek nehéz lenne meggyőzni őket, hogy azok nem valamelyik dél-németországi kisvárosban készültek.

A felvétel nem a Bajor-Alpokban, de még csak nem is az öreg kontinensen készült: hegyvidéki szálloda Dél-Amerikában, Argentínéban, a chilei határ közelében fekvő San Carlos de Bariloche városában. (forrás: Wikipedia)

Talán az echte német környezet is tette, hogy a második világháború után számos, a náci rezsimet kiszolgáló "emigráns" döntött úgy, hogy Argentínán belül éppen itt, San Carlos de Bariloche városában telepedik le, hogy élvezze a nyugdíjas éveket...

Ha már úgy alakult, hogy nem is olyan régen bemutattuk nektek az öt legrövidebb vasút"hálózatot" kicsiny Földünkön, úgy illik, hogy a lista másik vége se maradjon le...

Egy német vasúti szerelvény - róluk sajnos mai posztunkban nem fog több szó esni. (forrás: Wikipedia)

...mai írásunkban következzen tehát a világ öt ország, amely az öt leghosszabb vasúthálózatának otthona!

Spanyolország és Marokkó kapcsolata (noha az utóbbi időben kifejezetten normálisnak nevezhető) soha nem volt igazán baráti - ebben közrejátszott, hogy az északabbra fekvő állam hosszú időn keresztül gyarmataként tekintett az egykoron fejlett arab-berber (mór) királyságra, s még napjainkban is birtokol két várost (Ceuta és Melilla) az afrikai ország földközi-tengeri partvidékén.

Piciny földdarab a kontinenstől egy kőhajításnyira. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban bemutatjuk nektek azt a konfliktust, amely majdnem háborúba sodorta a két országot a 2000-es évek elején egy parányi földdarab, a Petrezselyem-sziget miatt.

Az ember - adottságainak köszönhetően - a tengerszinthez minél közelebbi magasságon érzi igazán jól magát. Persze itt, Európában is előfordul, hogy több ezer méteres magasságban találunk településeket, de azért nem ez a jellemző, az igazán magas hegységek (Alpok, Kaukázus) két-háromezer méter feletti régiói pedig már lakatlan zónának számítanak. 

A mai listánkról éppen hogy lemaradt nepáli Dingbocse falu a Himalája láncai között helyezkedik el 4410 méteres tengerszint feletti magasságban. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban bemutatjuk öt ország legmagasabban fekvő, állandóan lakott települését - mindegyik hasonló magasságban helyezkedik el, mint az öreg kontinens legmagasabb csúcsai, így a "Tovább" gomb után számoljunk heveny légszomjjal!

A kőszén hosszú időn keresztül a legfontosabb energiaforrásnak számított a világ legtöbb részén, így Japánban is - a felkelő nap országában a 19. század elején nyíltak az első nagyüzemi szénbányák, az energiahordozó iránti kereslet azonban csak a Meidzsi-restaurációt követően, a 19. század utolsó évtizedeiben robbant be igazán.

Ha megfelelő szögből tekintünk Hasima szigetére... (forrás: Wikipedia)

...akkor könnyedén felismerhetjük benne egy csatahajó, akár a fenti képen látható Mikasza (三笠) sziluettjét. (forrás: Wikipedia)

A szénbányászatnak köszönheti létét mai posztunk témája, Hasima szigete (端島), amely formája után a Csatahajó-sziget becenevet kapta, s sok más egyéb mellett arról is nevezetes, hogy történelme egy időszakában a Föld legsűrűbben lakott területének számított.